Összegyűjtöttem néhány fontos dolgot a facebookos oldalakon nyújtott tartalomszolgáltatással kapcsolatban. Többségük általam korábban olvasott kutatási eredményeken (például) alapul, néhány pedig saját meglátásom. Hasznos lehet egyrészt azoknak, akik valamilyen szervezeti facebookos oldal mögött állnak, másrészt pedig nekem, hogy később rendezett formában vissza tudjam keresni ezeket az irányadókat.
Ezek a kifejezések váltják ki leginkább az adott interakciót (angol nyelven)
Készíts barátságos URL-t – a facebook.com/username-en nemcsak saját profilnak, hanem szervezeti oldalnak is barátságos címet lehet adni.
Legyél ember – nem csak az üzemeltető értékeli jobban a humán felhasználót a (ro)botok helyett, a felhasználók is jobban értékelik az emberek által posztolt tartalmat, mint az rss alapján automata posztolgató mechanizmust.
Ne használd hírlevélküldőként a Facebookot – érdemes a vonal másik végén lévő rajongók fejével gondolkodni, nem azt posztolgatni, ami téged érdekel (vagy a céged), hanem ami őket fogja.
A minőséghez hasonlóan a mennyiségre is érdemes odafigyelni. Ismerős esetében is zavaró, ha 15 percenként kirak valamit, egy cég/szervezet pedig még zavaróbb tud lenni.
Posztolj 80 karakteres (vagy rövidebb) szövegeket!
Ha ismert domainen lévő (pl. az url-ben szerepel a márka neve) tartalmat osztasz meg, használj teljes url-t, ne linkrövidítőt, így többen kattintanak rá. (Vegyes megoldás lehet egy saját linkrövidítő, bár lassan ebből is annyi van, mint spamből.)
Légy szókimondó, használd bátran a közvetlen a kívánt cselekedetekre felszólító igéket (lájkolj, kommentelj, nézd meg, stb).
Érdemes odafigyelni a helyesírásra. Kiábrándító tud lenni, amikor egy egyébként komoly, igényes cég/márka oldalán alapvető helyesírási hibák (pl. meg láttuk ezt a képet, muszály, stb.) tűnnek fel.
Ne lájkold a saját megosztásod, mert ez szervezeti formában is idétlen…
Kicsit bűvészkedés, de úgy gondolom, érdemes egymás mellé tenni két, a Facebook és a politikai (kampány)üzenetek viszonyát vizsgáló tanulmányt. Az egyik a Lab42 felmérésének eredménye, amely szerint a közösségi oldalakat használó amerikaiak 51%-a posztolt már politikai tartalmat Facebookon. (A válaszadók 36%-a mondta, hogy változtatott már egy-egy kérdésben véleményén egy facebookos vagy twitteres megosztás hatására.) Ehhez képest, a Pew Research Center arra jutott, hogy Twitteren a felhasználók 24%-a, Facebookon pedig 25%-a figyel időnként oda pártpolitikai hírekre.
A tanulság pedig az, legalábbis nekem nagyon úgy tűnik, hogy a tévében látott vagy a hírszájtokon talált politikai dolgokról sokan nyilvánítanak véleményt a közösségi oldalakon, a többiek politikai véleményére (megosztásaira) viszont már jóval kevesebben kíváncsiak.
Fontos: mindez amerikai felhasználókra vonatkozik. Nem biztos, hogy itthon így van, a vonatkozó tanulmányomban felvetett kérdések mellett ezt is érdemes lenne lekutatni.
A néha sajnos komolyan is gondolt közhiedelemmel ellentétben a Facebook nem azért újít be időnként, hogy idegesítse a felhasználókat. Céljuk az, hogy több időt töltsünk az oldalon, amit minél inkább saját világunknak érezzünk, minél több tartalmat azon belül érjünk el, illetve nyilván az sem ártana, ha jobban odafigyelnénk a hirdetésekre. Ezeket tartották szem előtt a Timeline-nál is. Íme két érdekes kép arról, hogyan változott a felhasználói észlelés az újítás hatására.
Hova nézünk legtöbb ideig?
Ahogy a képen is látható, fontos a jóféle borító (Cover photo), mert az adatlapunkra jutók elsőként ezt veszik észre. Ami a vizsgálat előtt kevésbé volt nyilvánvaló: a jobb sávban lévő hirdetéseket a régi profilokon az emberek 43%-a vette észre, míg a Timeline formátum esetén jóval magasabb, 63%-os ez az arány.
Milyen sorrendben nézünk végig a profilon?
Aki további rálátásokra kíváncsi, az a Mashable-n további képeket talál az EyeTrackShop vizsgálatából, amelyben a Facebook, a MySpace és a Twitter régi és új oldalait tesztelgették.
A közösségi szolgáltatások közül a Facebookon vagyunk legaktívabbak, ha a szeretett márkákkal való kommunikációról van szó. A Constant Contact és a Chadwick Martin Bailey 1491 amerikait (18+ éves) kérdezett meg a témában, és a következőkre jutottak.
A felhasználók 78%-a tíznél kevesebb márkáért van oda annyira, hogy felvállalt rajongója legyen. Egy-egy brand belájkolása mögött majdnem ugyanolyan arányban húzódik meg az, hogy a júzer már használja a cég termékét/szolgáltatását (58%), mint az, hogy kedvezményekhez szeretne ilyen módon hozzájutni (57%). Mindössze 31%-uknak fontos, hogy elsőként szerezzen infót az adott márkával kapcsolatban.
Az oldallájkolás után a felhasználók többsége passzív módba teszi magát: a megkérdezettek 77%-a főleg a kiposztolások olvasása jelenti a legfőbb kapcsolatot a branddel, a megosztások tetszikelése vagy kommentelése viszonylag kis hányadra jellemző – ez a lájkolás fentebb felsorolt okaiból is következik. A válaszadók mindössze 17%-ára jellemző, hogy megosztja ismerőseivel a brandekkel kapcsolatos tapasztalatait. A tábor bővítését már jóval többen segítik: a brandet lájkoló felhasználók 56%-a nagyobb valószínűséggel ajánl valamit ismerőseinek a lájkolás után, mint előtte. A megkérdezettek 51%-a pedig úgy válaszolt, hogy nagyobb eséllyel vásárol a cégtől, mióta rajongója lett.
A kamu facebookos felhasználóknál egy dolog zavarna jobban: ha legitimálnák őket. Miután a Szívlapát írt róla, hogy a Myrtis Creative nevű ügynökség – rajtuk keresztül pedig közvetetten az Erste Bank és a Nestlé – áll több ezer kamu, spamelő facebookos profil mögött, a Myrtis bejelentette, hogy erre tulajdonképpen még büszkék is.
…nagy örömünkre szolgál, hogy sikeres kampányainkra mások is felfigyeltek. Oknyomozó írásukban egy olyan tevékenységet sikerült kinyomozniuk, amelyet majdnem mindenki használ egy-egy kampány során. […] Ezeknek a karaktereknek a használata a víruskampány elindításakor vagy moderáláskor bevett gyakorlat a szakmában, nem csak hazánkban, de szerte a világon. Aki jártas az online kommunikációban, az tisztában van ezzel az eszköztárral.
Bár erről már nem írnak, de én úgy tudom, hogy a nyomozók is tisztában vannak a heroinkereskedők eszköztárával, mégis inkább üldözik őket. Illetve azt is tudom, hogy szakmailag kínos ilyen stílusban válaszolni egy nappal azután, hogy a Facebook marketingért felelős igazgatója a közösségi szájt anonimitás elleni erősebb küzdelmét vetíti előre.
Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik-e még az ügy, az Erste Bank és/vagy a Nestlé lép-e valamit, vagy hallgatásukkal egyszerűen csak felvállalják bérelt fiktív felhasználóikat és a közösségi spamelést.
