A közösségi szolgáltatások közül a Facebookon vagyunk legaktívabbak, ha a szeretett márkákkal való kommunikációról van szó. A Constant Contact és a Chadwick Martin Bailey 1491 amerikait (18+ éves) kérdezett meg a témában, és a következőkre jutottak.
A felhasználók 78%-a tíznél kevesebb márkáért van oda annyira, hogy felvállalt rajongója legyen. Egy-egy brand belájkolása mögött majdnem ugyanolyan arányban húzódik meg az, hogy a júzer már használja a cég termékét/szolgáltatását (58%), mint az, hogy kedvezményekhez szeretne ilyen módon hozzájutni (57%). Mindössze 31%-uknak fontos, hogy elsőként szerezzen infót az adott márkával kapcsolatban.
Az oldallájkolás után a felhasználók többsége passzív módba teszi magát: a megkérdezettek 77%-a főleg a kiposztolások olvasása jelenti a legfőbb kapcsolatot a branddel, a megosztások tetszikelése vagy kommentelése viszonylag kis hányadra jellemző – ez a lájkolás fentebb felsorolt okaiból is következik. A válaszadók mindössze 17%-ára jellemző, hogy megosztja ismerőseivel a brandekkel kapcsolatos tapasztalatait. A tábor bővítését már jóval többen segítik: a brandet lájkoló felhasználók 56%-a nagyobb valószínűséggel ajánl valamit ismerőseinek a lájkolás után, mint előtte. A megkérdezettek 51%-a pedig úgy válaszolt, hogy nagyobb eséllyel vásárol a cégtől, mióta rajongója lett.
A kamu facebookos felhasználóknál egy dolog zavarna jobban: ha legitimálnák őket. Miután a Szívlapát írt róla, hogy a Myrtis Creative nevű ügynökség – rajtuk keresztül pedig közvetetten az Erste Bank és a Nestlé – áll több ezer kamu, spamelő facebookos profil mögött, a Myrtis bejelentette, hogy erre tulajdonképpen még büszkék is.
…nagy örömünkre szolgál, hogy sikeres kampányainkra mások is felfigyeltek. Oknyomozó írásukban egy olyan tevékenységet sikerült kinyomozniuk, amelyet majdnem mindenki használ egy-egy kampány során. [...] Ezeknek a karaktereknek a használata a víruskampány elindításakor vagy moderáláskor bevett gyakorlat a szakmában, nem csak hazánkban, de szerte a világon. Aki jártas az online kommunikációban, az tisztában van ezzel az eszköztárral.
Bár erről már nem írnak, de én úgy tudom, hogy a nyomozók is tisztában vannak a heroinkereskedők eszköztárával, mégis inkább üldözik őket. Illetve azt is tudom, hogy szakmailag kínos ilyen stílusban válaszolni egy nappal azután, hogy a Facebook marketingért felelős igazgatója a közösségi szájt anonimitás elleni erősebb küzdelmét vetíti előre.
Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik-e még az ügy, az Erste Bank és/vagy a Nestlé lép-e valamit, vagy hallgatásukkal egyszerűen csak felvállalják bérelt fiktív felhasználóikat és a közösségi spamelést.
Egy ideje már megvan szajmon facebookos számlálója, de mivel tegnap épp megemlítette, ezúton közkincsebbé teszem. Mellékelem az ő leírását, amelyik úgy szól, hogy a különböző Facebook social widgetek által mutatott számok nem egyszerűen a lájkok vagy megosztások számát jelölik, hanem egy aggregált számot mutatnak, melybe beleszámít az adott URL-re érkezett lájkok száma, a megosztások száma, és hogy hány komment érkezett ezekre a megosztásokra a Facebookon.
Ezek az adatok egyáltalán nem titkosak, de csak különböző Facebook API-k segítségével elérhetőek – ez a kis tool viszont egyszerűen lekéri és megjeleníti őket. A vizsgált URL-eket elmenti cookie-ba, úgyhogy legközelebb nem kell újra megírni. Ez a links.stat.
Magyar idő szerint 18:43-kor jött ki a BBC-n a Twitteren akkor már hosszú percek óta keringő bréking: meghalt Amy Winehouse. A halálhír után az énekesnő facebookos oldalán másodpercenkénti néhány százas növekedésnek indult a rajongói szám (via @mutrinka).
Érdekes jelenség, hogy hirtelen az is belájkol valakit, akinek eddig esze ágában sem volt. Biztosan van erre valamilyen facebookosítható fogalom a pszichológiában, nekem eddig ilyesmik jutottak eszembe:
együttérzés, szomorúság kifejezése,
a “halottról vagy jót, vagy semmit” elvből az előbbi érvényesítése,
a halálhírről szóló megosztás(ok) “létjogosultságának” igazolása.
Az All Facebook kora szombati mérése szerint (napfordulókor, gondolom) 2 187 519 rajongója volt Amy Winehouse-nak, az elmúlt egy hónapban alig 91 ezerrel lett több. A halálhír után nem sokkal, 19:17-kor 2 millió 236 ezernél tartott az oldal, este 8-ra pedig már 2 millió 290 ezer körül járt.
Saját magamat nem tudom elképzelni, amint épp így viselkedek, de a Facebook világának egy nagyon is létező jelenségéről van szó, ez egyértelműen látszik.
Olyat teszek, amilyet emlékeim szerint ezen a blogon még sosem tettem: egy jelenleg kizárólag nyomtatott formában elérhető dolgot ajánlok. De nagy örömmel teszem, hiszen arról van szó, hogy megjelent (első) tanulmányom, a Médiakutató című médiaelméleti folyóirat 2011/2. (nyári) számában. A weben általában 3-4 hónapos csúszással teszik elérhetővé az anyagokat, idővel belinkelem majd. [Közben eltelt az idő, itt a link.] Akit már most érdekel, annak pedig irány az alábbi bevezető, majd egy nagyobb újságárus.
A “lájkolás” (tetszikelés) kifejezés már régen beépült a magyar társadalom szókincsébe, és ahogy egyre természetesebbé válik a közösségi web használata, úgy jelenik meg ezen a színtéren is az ebből a szempontból leginkább választópolgárként meghatározható magánszemélyek és a politikai erők közeledése. Bár az utóbbi szereplők üzeneteinek eljuttatásához a közösségi weben leginkább személyre szabható módon a magánszemélyek hozzájárulása is kell, természetesen a politika szereplői is sokat kell tegyenek azért, hogy a választópolgárok felfigyeljenek rájuk, netán mindennapi online aktivitásuk követőjévé váljanak. Írásomban a magyar politikai erők közösségiweb-használatának témáját járom körül, rámutatva a lehetőségekre és a hazai valóságra is.
Egy ideje már megvan 
Magyar idő szerint 18:43-kor