archívum téma szerint: “freemium”
Az alábbi, Statista által készített grafikon a The New York Times terjesztésből származó bevételeinek változását mutatja. Egyértelműen látszik, hogy működik a 2011. március 28-án bevezetett fizetős fal, melynek lényege, hogy a papír újság előfizetőin kívül mindenki már csak havi 10 (kezdetben havi 20) cikkhez fér hozzá ingyen, a többiért havi 15-35 dollárt kell fizetnie. Év végén már 640 ezer fizetős olvasója volt a lapnak, így tavaly először a terjesztésből származó bevétel meghaladta a hirdetésből befolyt összeget.
Szépvölgyi Tamás, a Sanoma Budapest Zrt. mobil üzletágának vezetője annak kapcsán nyilatkozott a mobilos tartalmak jövőjéről, hogy a Sanoma Budapest az Apple programok megjelentetésével, valamint a Nokia készülékekre fejlesztett alkalmazásokkal a digitális publikálás terén egy újabb fontos lépést tett.
„Az előttünk álló pár esztendő az üzleti modellek csatáját hozza, amikor egymás mellett élhetnek a mobilszféra területén a hirdetéseket befogadó, ingyenes kisablakok és a díjat szedő, ám reklámmentes, fizetős alkalmazások – de ezek bizonyos kombinációi is működnek majd. Ami bizonyos, hogy a felhasználók ingyen ebédre nem nagyon számíthatnak mobil területen. A digitális publikálást is meg kell fizetni, hiszen egyelőre egy kényelmi, prémiumszolgáltatásról van szó, amelynek az előállítása sok szakember összehangolt munkáját követeli meg. Bár a digitális publikálással valóban megszűnik a nyomtatási költség és a klasszikus disztribúciós kiadások, azonban a technológia és a digitális disztribúció ugyanúgy pénzbe kerül – mondta a Sanoma mobil üzletágának vezetője.
Disclaimer: a blog szerzője a Sanoma Budapest Zrt. munkatársa, a Mobilport című mobiltechnológiai szaklap szerkesztője és a Technet újságírója.
A részben fizetőssé váló online New York Times üzleti modelljének sikere az aktuálisan létező online médiapiac egy részének irreleváns kérdés. A közepes méretű médiumok egy része a modell sikerességétől vagy sikertelenségétől függően bajba fog kerülni, ha divatba jön a fizettetéssel való próbálkozás.
Az közismert, hogy az online lapok azért nem merték/merik fizetőssé tenni tartalmaikat, mert féltek/félnek a két szék közé esés tipikus esetétől. Azaz sem az olvasóktól nem lesz elég bevétel (hiszen átpártolnak a továbbra is ingyenes szájtokhoz), sem a hirdetőktől (a látogatottság csökkenése miatt csökken a hirdetési kedv is).
Egy New York Times megteheti, hogy akár pár évig is vár a modell sikerére. Még egy Axel-Springer is megteheti: emlékezzünk csak, szemrebbenés nélkül benyelték a Reggel című napilapos próbálkozásuk egy év alatt kitermelt 3 milliárdos veszteségét.
Sok kkm (kis- és középmédium) viszont a székek közé eshet: egyszerűen nem lesz annyi tartaléka, hogy bevárja, míg úgy-ahogy összeérnek az ízek, azaz kiegyenlíti egymást az új bevétel és a régi kiesése. (Ha egyáltalán egy ekkora piacon kiegyenlítheti. Ezt érdemes lenne vizsgálni, de sajnos nem vagyok benne egészen biztos, hogy fogják is. Láttunk már pár piacfelmérés nélküli idétlen megoldást.)
Gondolok itt a nem multi-tulajdonban lévő szájtokra. Nekik elég kemény lesz ez az időszak. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a magyar online piac második nagy (és másodjára csak saját) válsága jobban tizedeli majd a médiumokat/munkatársakat, mint az aktuális tette.
Meghökkentő elképzeléssel állt elő a Microsoft: a vállalat a közelmúltban szabadalmaztatta a “havidíjas PC” ötletét.
Példával illusztrálva a dolog arról szól, hogy megveszel egy notebookot 5 forintért, aztán meg havonta fizeted a kétezer-kétszázat azért, hogy használod. Nem áruhitelbe, nem lejárósan, hanem egészen addig, amíg használod. A véleményemben – mint ahogy minden véleményben – benne van az a lehetőség, hogy tévedek (ráadásul még Gates úrfi szakkönyvét sem olvastam el, bár már megvan), de úgy gondolom, hogy az ötlet alapvetően tévútra viheti a Microsoftot.
[Disclaimer: Nem, egyáltalán nem vagyok Microsoft-ellenes (sőt, a Vistával sincsen túl sok problémám, ráadásul még legális is) és Bill Gates-t is tehetségesnek, okosnak tartom.] A dolog ott csúszik el, hogy a nyilak egészen más irányba mutatnak.
Amikor ingyen megkaphatunk egy már-már (de szigorúan már-már!) a Windows-zal felérő Ubuntut, vagy ingyen kommunikációs csomagot kaphatunk céges szinten is a Google-től, és szinte az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába valónak érezzük a freemium modellt, akkor legalábbis rossz üzenet az, ha egy cég ilyeneket védet le.
Csak utóiratként mondom, hogy környezetvédelmileg viszont érdekes helyzetet lehetne teremteni, ha mindaddig kellene fizetni azt a bizonyos havidíjat, amíg a fogyasztó vissza nem szolgáltatja az eszközt. Nem sok gép kerülne a parizer mellé a kukába, az biztos.