Szájmon hívta fel rá a figyelmemet, hogy a YouTube nyomokban Google Chrome-kampányt tartalmazhat. A történet kis szépséghibája: ő éppen Chrome-ban vette észre a “Try YouTube in a new web browser! Download Google Chrome” feliratot.
Kevésbé újdonság, de a Google keresőjében is felhívják az ember figyelmét a Chrome-ra. Sajnos ismét böngészőfüggetlenül jelenik meg a szponzortált keresési találat.
Nem hiszem, hogy a Google végső kétségbeesésében reklámozná már a Chrome-ot használóknak is a böngésző kipróbálását, de magához a kampányhoz talán köze van annak, hogy a remélt áttörő siker egyelőre várat magára. (A legújabb változat apró javításokkal egyébként éppen október 29-én jött ki, a frissülés a program használata során automatikus.)
Ti hol találkoztok mostanában Google Chrome hirdetésekkel?
Nehéz helyzetben vannak az újságok olyankor, amikor elemzőbb jelleggel akarnak írni egy témában, amely túlzott mélységben csak a szaklapok olvasóit érdekelheti.
A megvalósításban vannak különbségek: a HVG ilyen témájú cikkei rendszeresen körön belülieknek és kívülieknek is érdekesen íródnak, miközben a Figyelő Infotech rovata a tech-újságírásról szóló könyvek “hogyan ne…” című fejezeteinek egyikében szolgálhatna remek illusztrációként.
Az utóbbi mintához illeszkedik a Népszabadság Online Google Chrome-ról megjelent írása.
A webes dolgokban – szakmai körökben köztudottan – még nem túl erős NOL-on vezető helyen volt a cikk, ez máris felkeltette mind érdeklődésemet, mind egészséges gyanakvásomat. Sajnos csak az utóbbi elégült ki.
Az írás maga
Az igazi különbség abban mutatkozik meg, amikor keresünk: elegendő a címsorba írni a keresett kifejezést – noha hozzá kell tenni, hogy erre más böngésző is képes már – s ha nem webcímet írunk be, azonnal és gyorsan kiadja a keresési találatokat.
A mondatnak egyrészt nincsen semmilyen előzménye (mihez képest igazi különbség?), másrészt a közepe már át is húzza az elejét: ez abszolút nem különbség, hiszen más böngésző is tudja. (Sőt, lassan ez már úgy merül fel: egyáltalán melyik nem tudja!?)
Az igazi flash azonban néhány weblap megnyitása és bezárása után mutatkozik meg.
Kissé erőltetett lazaság, az előzmények olvasása után kissé váratlanul.
…idáig azt sem tapasztaltam, hogy stabilabb lenne a rendszer: lévén a többlapos-füles böngészést eddig is tudták a programok legújabb verziói, viszont még nem sikerült lefagyasztanom egyetlen webhelyet sem, annak ellenére, hogy…
Ehh, ehh, ehh – hogy teljesen őszinte legyek. A Google Chrome újszerűsége nem is abban rejlik, hogy tudja a többfüles böngészést. Hanem abban, hogy a tabok, azaz a fülek külön rendszerfolyamatként futnak, ami pedig azért jó, mert attól, hogy az egyik lefagy (és bezárjuk), a többi fül még vígan működik tovább. Ennél jobban szinte egyik funkciója/tulajdonsága sem volt kihangsúlyozva a böngészőnek.
Tessék írás előtt mindig olvasni.
A kifejezetten rövid, ám annál intenzívebb, pár napos (órás?) várakozás után megjelent a Google nyílt forráskódú böngészője, a Google Chrome.
Gmail, Calendar, GDocs, Reader, Picasa, Maps, Earth, Analytics, Blogger, AdSense- ha böngészőjével is akkora sikert arat a cég, mint a felsorolt szolgáltatásokkal, akkor mondhatják csak el igazán, hogy eljött már a Kánaán. Gyakorlatilag teljes lefedettséggel rendelkeznek a webes és azokkal összefüggő szolgáltatások területén.
A Google Chrome tehát már letölthető.
Letisztult és gyors
A legelső két szó, ami a böngésző indítása után eszembe jutott. A letisztultság egyszerűen nagyszerűséget jelent, a gyorsaság pedig pontosan azt, amire a megjelenés előtt mindenki nagyon kíváncsi volt. Én legalábbis biztosan; pont attól “féltem”, hogy ilyen téren a leginkább Firefox diktálta ütem nem nagyon tud majd újat mutatni a Google Chrome. Jelentem, tud.
Funckiók
Bár a nap folyamán több helyen is felmerült, hogy a böngésző sokat tanul vetélytársaitól, én ebben nem látok semmilyen szörnyűséget. Erről szól a verseny: melyik böngésző tudja az összes olyan funkciót nyújtani, mitn az összes többi plusz még egy kis ráadást. A Chrome ilyen téren máris sikeresnek mondható: a tabok, a kezelésük, a gyorshívó, a könyvjelzők – nekem legalábbis mind szépek és jók (talán szebbek és jobbak).
Összeomlasztani eddig nem sikerült a rendszert (nem készült rá úgy a Microsoft, mint a Firefox 3-ra?), de ha sikerül, akkor elvileg nem fog lefagyni az egész, csak az adott tabban jelentkezik majd az így lokalizált és elszeparált probléma.
A pornómódnak csúfolt, itt inkognitónak hívott böngészés is jól működik, lényege, hogy ne hagyjunk nyomot magunk után [a gépen], illetve a meglátogatott oldalak se hagyjanak. Az új ablakként megnyíló üzemmódra egy stilizált detektív figyelmeztet a bal felső sarokban.
Úton az operációs rendszer felé
“A webes alkalmazások a böngésző megnyitása nélkül is használhatók” – ez az a mondat, ami pedig alapot ad arra a feltételezésre, hogy a Google középtávú terveiben egyátlalán nem böngészőként, hanem operációs rendszerként szerepel a Chrome. (Mint ahogy nem is olyan régen elkezdődött az ilyen találgatás a Mozilla Aurora projektjével kapcsolatban is.)
A legnagyobb hiba
Az eddigi legnagyobb észlelt hiba az, hogy amikor mondjuk egy .doc fájl szerkesztése után böngészésre akarok váltani, akkor még a Firefox ikont keresem a tálcán. (Illetve, ha keresni akarok, akkor a címsáv jobb felső sarkába indul először a kezem.) De ha továbbra is ezt nyújtja a Chrome, mint most, akkor már nem sokáig fogok más ikont keresni.