A tavalyi év második félévében Magyarország 20. volt a Google-től felhasználói adatokat kikérők listáján – de hiába, a 68 kérésünkből egyet sem teljesített a cég. Talán ez is szerepet játszott az idei első féléves adatok alakulásában: januártól júniusig egyetlen alkalommal sem kértünk sem (keresőből való) tartalomeltávolítást, sem felhasználóiadat-kiadást a Google-től.
A Google 2009 júliusa óta hozza nyilvánosságra ezeket az adatokat. A legfrissebb Transparency Report alapján a legtöbb adatot az USA kéri (a kérések 93%-át teljesíti a Google), míg a legtöbb tartalom eltávolítását Brazília.
A Google június 1-jén jelentette be, hogy szolgáltatásai augusztustól csak a népszerűbb böngészők legfrissebb és eggyel korábbi főverzióit támogatják. Rosszul járt az Opera, a norvég szoftvert ugyanis nem sorolták a népszerűbb böngészők közé. Nem állítom, hogy csak emiatt gyorsult fel az elmúlt két hónapban az amúgy sem túl erős böngésző gyengülése, de azért na, a Net Applications mérése alapján szerintem a Google döntése komoly hatású volt. Főleg úgy, hogy az operások közül sokan a tudatosabb felhasználók közé tartoznak, így sokan biztosan értesültek június elején a hírről.
További júliusi megfigyelendő az IE részesedésének közel 1%-os esése mellett a Chrome és főleg a Safari jelentős erősödése. Ez utóbbi egyetlen hónap alatt majdnem annyit erősödött világviszonylatban, mint amennyi (0.69%) az itthoni részesedése.
Érdekes egybeesés: éppen azokban a percekben, miközben én egy baráti sörözés közben a Facebook-uralom után következő lehetőségekről beszélgettem, a Google bejelentette saját vízióját.
A Google+ alapelemét a körök alkotják, ezek ismerőseink csoportjait jelentik. Csoportok persze kb. mindenhol létrehozhatók, de a Google újdonsága nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a Facebooknál egyszerűbben és határozottabban különböző körökbe sorolhassuk ismerőseinket, és más-más körökkel – például barátainkkal és kollégáinkkal – más-más dolgainkat osszuk meg. Egyébként ez teljesen logikus, offline életünkben sem osztunk meg mindenkivel mindent, legalábbis jobb esetben.
Amint ennek így megörültem, eszembe jutott egy másik gondolat is: a Twitternek például sokszor éppen ez a fajta broadcasting adja a sava-borsát, de a facebookozás élményét is nagyban növeli, amikor az aktuális téma szempontjából “váratlan” ismerősök találnak rá falukon egy-egy megosztásunkra, amely kapcsán aztán be/újraindul köztünk a párbeszéd. Mi történik olyankor, ha ezeket az ismerősi köröket lezárjuk? Nem tűnik-e el a varázs, ha így rengeteg nem várt interakció lehetőségét csírájában elfojtjuk?
Az eddig (kívülről) látottak alapján úgy gondolom, hogy a Google+ annyira újszerűen közelíti meg a közösségi web és a megosztás témáját, hogy egy dolgot biztosan nem fog: hosszan vergődni. Vagy hamar elhasal, vagy újraértelmezi a kereteket, ezzel pedig elhoza az új világot, amelyhez idővel esetleg maga a Facebook is igazodni kényszerül majd.
Félreértés ne essék, a posztban felvetett kérdésekre én magam nem/sem tudom a válaszokat. De gyanítom, hogy még a Google sem.
A tavalyi második féléves adatokkal frissítette Transparency Report nevű dokumentumát a Google. Azoknak az országoknak a listájáról van szó, melyek valamiféle tartalom eltávolítását vagy felhasználói adatokat kértek a Google-től. Tartalomeltávolítást Magyarország tavaly egyáltalán nem kért, felhasználói adatokat viszont párszor igen.
A tavalyi második félévben a magyar hatóságok 68 alkalommal kértek ki felhasználói adatot a Google-től, ebből a cég egészen pontosan nullát teljesített. Hasonló mutatóval a vizsgált időszakban csak a 45 kéréses Törökország rendelkezett, utánunk pedig Lengyelország következett, 12 százalékkal. A többi országnak 40 százalék fölötti, általában 60-70 százalékos teljesítési mutatója van. A kérések jellemzően bűnügyi nyomozásokhoz kapcsolódnak.
A Google 2009 júliusa óta hozza nyilvánosságra ezeket az adatokat. Azóta Magyarország – 2010 második félévének kivételével – még soha nem szerepelt a listán.
Tegnaptól már egy önmagát szétszerelő vagy összeszerelni próbáló robottal találkozik az, aki olyan Google-oldalt próbál betölteni, amely nem létezik. A twitteres, fogalommá vált Fail Whale után hívjuk csak Fail Robotnak. A szöveg ötletes, a robot aranyos, az oldal azonban nem túl hatékony – például nem felel meg a Google által hasznosnak tartott 404-es oldal pontokba szedett követelményeinek sem. Például nincs rajta kereső és hiányzik mindenféle navigáció. Annyira meg nem vicces, hogy a hiányosságokat elfeledtesse. Így kicsit metafail, bár szerethető.
Amikor 404-es oldalt tervezek, akkor egyébként éppen a Google által is megfogalmazott legfontosabb elveket veszem figyelembe, ezek mentén készült el a blogom vagy éppen az OrosCafé 404-es oldala is. Az itthoni kínálat egyik legötletesebben praktikus darabjának tartom a lap.hu hibaoldalát.
A tavalyi második féléves adatokkal frissítette 
Tegnaptól már egy önmagát szétszerelő vagy összeszerelni próbáló robottal találkozik az, aki olyan Google-oldalt próbál betölteni, amely