Tegnaptól már egy önmagát szétszerelő vagy összeszerelni próbáló robottal találkozik az, aki olyan Google-oldalt próbál betölteni, amely nem létezik. A twitteres, fogalommá vált Fail Whale után hívjuk csak Fail Robotnak. A szöveg ötletes, a robot aranyos, az oldal azonban nem túl hatékony – például nem felel meg a Google által hasznosnak tartott 404-es oldal pontokba szedett követelményeinek sem. Például nincs rajta kereső és hiányzik mindenféle navigáció. Annyira meg nem vicces, hogy a hiányosságokat elfeledtesse. Így kicsit metafail, bár szerethető.
Amikor 404-es oldalt tervezek, akkor egyébként éppen a Google által is megfogalmazott legfontosabb elveket veszem figyelembe, ezek mentén készült el a blogom vagy éppen az OrosCafé 404-es oldala is. Az itthoni kínálat egyik legötletesebben praktikus darabjának tartom a lap.hu hibaoldalát.
A mostanában népszerű adatvizualizációs megoldással készült el egy videó arról, hogyan is robbant be az egy ideig lassú lángon égő Android a világba. A hivatalos fejlesztői csatornán megjelent anyag azt mutatja, hogy 2008. október és idén január közt a világon mikor, hol, mennyi Android eszközt aktiváltak. Két érdekesebb pillanat van benne: 00:30-nál megjelenik a Motorola Droid, a 2. perc indulásától pedig Európára koncentrálva láthatjuk a készülékaktiválásokat. (Ha elsőre nem találná valaki Magyarországot: ott vagyunk ám mi is, csak megyei felosztást mutatnak a vonalak.)
Talán a történés éveken át tartó elképzelhetetlensége az, ami miatt most annyian szinte csak pozitív fejleményeket látnak bele a Nokia és a Microsoft együttműködésébe, abba, hogy a Windows Phone 7 lesz a Nokia csúcsmobiljain. Logikusnak is tűnik a lépés, az Apple iPhone-jai és a Google Android platformja ellen az utóbbi időben két cég nem tudott mit tenni: az újként is elavult Symbianra koncentráló Nokia és a mobilos Windows platformját megújító, de azért a körmeit rágó Microsoft.
Első ránézésre úgy néz ki a dolog, hogy a Nokia a hardverben erős, a Microsoft a szoftverben, ergo sok rossz nem sülhet ki az összeadásból. Bár én is ennek szurkolok – főleg a Nokia miatt, méltán nagy múltú gyártóként megérdemelné, hogy megmentődjön –, több komoly kérdőjel is felmerül.
Egyrészt a Nokia hardverben tényleg erős, de ez a minőség főleg az alsó és középkategóriás készülékeikre igaz. A csúcstelefonokat gyenge felbontású kijelzők, a versenytársaknál egy évvel korábban csúcsnak számító processzorok jellemzik. Persze ez nem minden, de azért elég vicces, hogy a tavalyi Windows Phone 7-es készülékek minimumaként meghatározott 1 GHz-éig még nem sikerült eljutnia a Nokiának, miközben idén tavasszal a piac már ezt az értéket is túlhaladja.
A másik kérdés, ami felmerül: vajon mit szól mindehhez a Symbianhoz ragaszkodó tábor, illetve annak véleményvezérei? Nem tudom, hogy mekkora lehet ez a csoport, abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy nem a Nokia logóhoz, hanem a Symbian rendszerhez ragaszkodtak eddig. Át lehet-e vinni őket egy logóval a Windows Phone 7-re? Célnak kell-e lennie ennek egyáltalán?
Szintén nem mehetünk el amellett, hogy a Windows Phone 7 fogadtatása még mindig nem egyértelmű. Nem arról van tehát szó, hogy egy sikeres mobilgyártó felvesz a portfóliójába egy éppen befutó oprendszert, kicsit lutri ez az együttműködés mindkét fél számára.
A negyedik nagy kérdőjel: mit lép erre az Apple és a Google? Itt jön képbe például a Bloomberg tegnapi híre, amely szerint az Apple egy kisebb, olcsóbb iPhone kiadására készül, amelynek ára éppen fele lenne a jelenlegi iPhone-énak. Ez a kategória pedig már nagyon keményen beleér abba, amelyik a Nokia-Microsoft együttműködés lényege érint. Mindez persze még csak pletyka.
Nem azt mondom, hogy nem fog bejönni a Microsoft-Nokia együttműködés, csupán annyit, hogy ez a Nokiának most azt jelenti, amit a Windows Phone 7 kiadása jelentett ősszel a Microsoftnak: nem előremutató nyereség, csupán egy biztosíték a túlérésre. A legnagyobb kérdőjel pedig az, hogy meddig lehet még túlélésre játszani.
A Wall Street Journal riportja szerint az USA-ban még idén (legjobb esetben karácsony előtt), világszerte pedig jövő év első negyedévében nyílik meg a Google Editions nevet viselő e-könyvesbolt.
Hardvert olyannyira nem adnak ki hozzá, hogy nemcsak a Google-fiókunkhoz kapcsolt könyvesbolt, de a könyvek is webalapúak lesznek. Így rögtön értelmét vesztette minden formátumkérdés, alaposan felértékelődik viszont az olvasók netkapcsolata. A bárhol olvasáshoz a 3G képesség, hacsak nem lesz valamiféle offline mód is a Google könyvesboltjában.
A magyar nyelvű olvasókat ez egyelőre nem nagyon fogja érinteni, legalábbis nem hinném, hogy az első időkben a Kindle Store-nál nagyságrendekkel több magyar tartalom lesz majd a G-boltban. Annál több lesz viszont az éppen ma indult SFportal E-bookban. Ez az “első olyan magyar e-könyv vásárló és letöltő szolgáltatás, ahol komplett sci-fi regényeket és antológiákat lehet megszerezni”. Ráadásul a Mikuláshoz köthető akcióban az első hét kötetet egyben rendelve 4500 forintért, és ne feledjük, az .epub mellett Kindle-kompatibilis .prc formátumban is adják a könyveket. Én már javában gondolkozom a befektetésen, mert ennyiért tényleg ajándék, ráadásul egy szimpatikus kezdeményezésről van szó.
Nemhogy 3 éve, szerintem még tavaly ilyenkor is kevesen tudták itthon, mi is az az Android. Mára már sokaknak beugrik legalább annyi, hogy “az valami mobil”, hiszen nyáron nálunk is erőteljes növekedésnek indult a platform. A telefonokra szánt, táblagépeken és médialejátszókon is feltűnő operációs rendszert az Open Handset Alliance éppen 3 éve, 2007. november 5-én jelentette be. A konzorcium tagjai közt már a kezdetektől megtalálhatjuk a Google mellett a T-Mobile-t, valamint nagy mobilgyártókat is, amelyek közül legtöbbet a HTC, a Motorola és a Samsung tette és teszi a platformért.
A tavalyi év végén történő amerikai berobbanás után az Android mára világszerte a legdinamikusabban fejlődő okosmobilos platform. Világviszonylatban napi 100 ezer androidos eszközt adtak el májusban, majd június végére 160 ezerre, augusztusra pedig napi 200 ezerre ment fel ez a szám. (És csak mostanában indul majd a karácsonyi szezon…)
Mindennek örömére nézzük meg a rendszert bejelentő videót, ami 3 év elteltével már az 1 millió 200 ezer megtekintéshez közelít. Boldog szülinapot, Android!
Tegnaptól már egy önmagát szétszerelő vagy összeszerelni próbáló robottal találkozik az, aki olyan Google-oldalt próbál betölteni, amely nem létezik. A twitteres, fogalommá vált Fail Whale után hívjuk csak Fail Robotnak. A szöveg ötletes, a robot aranyos, az oldal azonban nem túl hatékony – például nem felel meg a Google által hasznosnak tartott 404-es oldal pontokba szedett követelményeinek sem. Például nincs rajta kereső és hiányzik mindenféle navigáció. Annyira meg nem vicces, hogy a hiányosságokat elfeledtesse. Így kicsit metafail, bár szerethető.
Első ránézésre úgy néz ki a dolog, hogy a Nokia a hardverben erős, a Microsoft a szoftverben, ergo sok rossz nem sülhet ki az összeadásból. Bár én is ennek szurkolok – főleg a Nokia miatt, méltán nagy múltú gyártóként megérdemelné, hogy megmentődjön –, több komoly kérdőjel is felmerül.
Nemhogy 3 éve, szerintem még tavaly ilyenkor is kevesen tudták itthon, mi is az az Android. Mára már sokaknak beugrik legalább annyi, hogy “az valami mobil”, hiszen nyáron nálunk is erőteljes növekedésnek indult a platform. A telefonokra szánt, táblagépeken és médialejátszókon is feltűnő operációs rendszert az Open Handset Alliance éppen 3 éve, 2007. november 5-én jelentette be. A konzorcium tagjai közt már a kezdetektől megtalálhatjuk a Google mellett a T-Mobile-t, valamint nagy mobilgyártókat is, amelyek közül legtöbbet a HTC, a Motorola és a Samsung tette és teszi a platformért.