Egy szakdolgozati megkeresés kapcsán futottam bele a média hivatkozási rendszerének kérdésébe. Weben és alkalmazásokban minden egyszerű, ott a linkelés. Egy nyomtatott lapban vagy a tévében viszont jóval nehezebb a helyzet, főleg akkor, ha a nagy közösségi elosztókon található tartalmakra szeretnénk a lehető legpontosabban hivatkozni. Márpedig pontosan kellene, mert a hivatkozás eredeti célja, hogy aki kíváncsi az adott kép vagy szöveg eredeti lelőhelyére, kontextusára, az egyszerűen meg tudja találni.

Ezért nyilvánvaló idétlenség a “Forrás: internet” megjelölés, de ma már, amikor minden és mindenki jelen van Facebookon is, a “Forrás: Facebook” sem sokkal jobb megoldás. A webes tartalmakra való hivatkozás legpontosabb, egyértelmű módja az url megadása, ez viszont sokszor – például egy facebookos tartalom esetében kifejezetten – hosszú lehet, hiszen ha egy http://www.facebook.com/photo.php?fbid=373233969375697&set=a.172508496114913.36252.112941132071650 szöveg nem kattintható, akkor nem a legkényelmesebb dolog eljutni az adott címre, főleg nem papírról való begépeléssel.

Ezen gondolkozva jutott eszembe, hogy a sokszor emlegetett, de ritkán igazán hasznos QR kód milyen jó megoldás lenne az online tartalmak offline hivatkozására. Offline, tehát nyomtatott lapban ugyanúgy alkalmazható, mint mondjuk tévében. A kíváncsi felhasználónak csak a felület felé kell fordítania mobilját, és már el is juthat az eredeti forráshoz, aki/ami pedig így nyugodtabban engedheti át tartalmának használatát. Van persze pár kihívás (elég nagy is legyen a QR, de ne is rondítson bele a lapba/tévéképbe stb.), de érdemes lenne legalább elgondolkozni rajta, szerintem működhet.