A BBC múlt hozta le nemrég a Science-ben megjelent tanulmányon alapuló hírt, miszerint amerikai kutatók kísérletének eredménye bizonyítja: ha valaki egy nehezebb kérdést kapván tudja, hogy az adott információ megtalálható a számítógépen/neten, kisebb erőfeszítést tesz a válasz felidézésére, inkább arra koncentrál, hogy hol/hogyan találják meg azt.
Az online elérhető dolgokról tehát úgy tartjuk, hogy jó eséllyel kár megjegyezni őket, hiszen az adatot könnyedén előhívhatjuk a (részben) közös (!), külső, kiterjesztett memóriánkból, a netről. Divatosabb kifejezéssel élve ezeket az információkat a felhőben tároljuk. A hozzáférés pedig a személyibb számítógépként meghatározható okostelefonok terjedésével egyre többek számára válik könnyebbé, gyorsabbá és lokációfüggetlenné.
És akkor, kérdem én, mi mást lehet itt tetten érni, mint az emberi agy és a gépek összekapcsolódását? Ez maga a megvalósuló scifi, csak magunkon nehezen vesszük észre.
Az elmúlt 12 órában csak az nem olvasott a Google Instant nevű, keresést forradalmasító megoldásról, aki nem volt gépközelben, így nem fejteném ki túl hosszan mibenlétét. Röviden: a Google ezután majd megpróbálja kitalálni, hogy mire is szeretnénk rákeresni – még azelőtt, hogy végiggépeltük volna a kifejezést – és rögtön meg is mutatja a feltételezett keresőkifejezésre adandó találatokat.
A valósidejű következtetett keresés érdekes már a számítógép előtt ülve is, de van egy terület, ahol méginkább forradalmi lehet: az újítás még ősszel megérkezik a kereső mobilos felületére is. Arra a mobilos felületre, ahol az asztali gépeken átlagosan 25 másodperc alatt kivitelezett Google-keresés még több időt vesz igénybe.
A mobilon végrehajtott műveletsor ideje már az első fázisban megnyúlik: amikor bevisszük a keresőkifejezést. Ez számítógépen átlagosan 9 másodperc alatt történik meg, de egy mobilon, például egy érintőkijelzőn, jóval lassabban viszünk be szöveget, mint egy asztali-fizikai klaviatúrán. Így a mobil szegmensben még fontosabb, hogy a kijelző 3-4 megérintése után a Google már mutassa is az általa okosan megsejtett kifejezésre vonatkozó találatokat. Ezzel a további karakterek bevitelén túl a folyamat következő fázisát, a “search” gomb eltalálását is megspórolja nekünk, hiszen mindenféle parancs nélkül tudja, hogy keresni szeretnénk. (Elvégre mi másért is mennénk egy keresőre, logikus.)
Nem véletlen, hogy a Google mostani újításának egyik összetevője, a prediktív szövegbevitel is mobilokon terjedt el, így aligha kockáztatok nagyot azzal a kijelentéssel, hogy szerintem a mobilján kereső felhasználó lesz a Google Instant egyik legnagyobb nyertese.
Múltkor posztoltam róla, hogy milyen mobilos alkalmazásokba érdemes vágni a fejszét a közeljövőben. Az egyik ilyen terület a mobilos keresés volt, merthogy a Gartner elemzőcég úgy véli, a mobilunkon nem ragaszkodunk majd annyira az asztali gépeken bevett szolgáltatásokhoz (Google, Bing). Most a TechCrunch-on bukkant fel a Kelsey Group nevű marketinges cég elemzése, amely azt mutatja meg, hogy a mobilos reklámtorta milyen összetételű volt tavaly, és milyen lesz szerintük 2013-ra. Azaz honnan jöhet majd a nagy pénz, melyből mind a jelenlegi nagyok, mind a most még feltörekvők részesedhetnek.
Bár a diagrammok magukért beszélnek, kiemelném a fölöttük látható számokat is: 2008-ban 160 milliós volt a mobilos reklámköltés, ez nőhet 2013-ig 3.1 milliárd USD-re. Amit még hozzáteszek az az, hogy az idén eladott készülékek 40 százaléka okostelefon (amelyekkel jóval többet neteznek, mint a hagyományosokkal), és a jelenséget saját környezetemben is tapasztalom: olyanok kezdenek el okosmobilt és vele együtt mobilnetet használni, akik 1-2 éve még el sem tudták képzelni, mire is lenne ez jó nekik.
Egy kutakodásom után jutott eszembe, hogy körbenézek a főbb magyar hírszájtokon, illetve a fontosabb (nem tematikus) lapok oldalain: hol milyen lehetőségek vannak a kereső felhasználónak. Az egymás mellett lévő 2-3 üres cellás sorok kapcsán látszik, hogy az eredmény néhol egészen lesújtó. Amit találtam, azt az alábbi viszonylag idétlen táblázatban foglaltam össze.
A Google keresője eddig 315 millió .pdf kiterjesztésű fájlt indexelt be. Ezek egy jelentős része olyan dokumentum, melyet készítője képként szkennelte be, tehát a szó legközvetlenebb értelmében véve szövegkép. Ebben eddig nem keresett a Google. Ennek most vége.
Az optikai karakterfelismerés (rövidítve OCR az angol optical character recognition szavakból) egy olyan módszer, mely lehetővé teszik a fizikai hordozón (leggyakrabban papíron) szereplő analóg írás, szöveg digitális formába történő alakítását. Az átalakított szöveg ezután könnyen használható, feldolgozható számítógépes környezetben.
Mivel itt már részben feldolgozott (beszkennelt) dokumentumokról van szó, ezért nem a klasszikus metódust, hanem annak egy kifejezetten ilyen célra – a Google által finanszírozott – változatát, az OCRopus nevű nyílt forráskódú szoftvert használják.
A “miért jó ez nekem?” kérdésre pedig az a válasz, hogy egyre több – milliónyi – PDF lesz még pontosabban kereshető.
Békéscsaba, szitáló eső – Frankfurt, ragyogó napfény. De a Google keresője egyre csak okosabb.
A BBC múlt hozta le nemrég a Science-ben megjelent tanulmányon alapuló hírt, miszerint amerikai kutatók kísérletének eredménye bizonyítja: ha valaki egy nehezebb kérdést kapván tudja, hogy az adott információ megtalálható a számítógépen/neten, kisebb erőfeszítést tesz a válasz felidézésére, inkább arra koncentrál, hogy hol/hogyan találják meg azt.
A valósidejű következtetett keresés érdekes már a számítógép előtt ülve is, de van egy terület, ahol méginkább forradalmi lehet: az újítás még ősszel megérkezik a kereső mobilos felületére is. Arra a mobilos felületre, ahol az asztali gépeken átlagosan 25 másodperc alatt kivitelezett Google-keresés még több időt vesz igénybe.
