Múlt pénteken meghívtak egy beszélgetésre, ahol a 20 éves szegedi kommunikációs képzés apropóján volt szó a szak jelenéről és jövőjéről. A kisebb kérdések mögött meghúzódó nagy kérdés persze az volt, hogy van-e értelme kommunikáció szakra jelentkezni, majd 3-5 évet belefektetni. Büfészak, ugye, meg nagy sültkrumpli a Mekiben, ezekkel szokták társítani a kommunikációt, amelyikre a túlképzés miatt veszélyes jelentkezni.

Kezdjük talán ott, hogy ha valaki tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni a következő év(tized)ekben napi 8(-10) órában, akkor szerintem illik elfelejteni a túlképzés-faktort. Kit érdekel, ha túlképzés van?

Egyrészt a legjobbakra mindig, minden területen szükség lesz. (Aki meg nem a szakmája legjobbjai közé akar tartozni, az miért nem jelentkezik máshova?) Másrészt hiába hiányszakma az orvos és a CNC-gépkezelő, a piaci viszonyok ilyen nagy érdeklődésbéli különbségeket úgysem tudnak kiegyenlíteni. Harmadrészt a jó kommunikációs szakemberekből nemhogy a Dunát, de még jóval kisebb folyókat sem nagyon lehetne rekeszteni. Például, ha csak az újságírást nézzük, kevés olyan embert ismerek, aki keni-vágja az aktuális trendeknek megfelelő hardveres, szoftveres, újságírói és szerkesztői eszközöket, és hosszabb ideje lenne feladat nélkül. (Nem állítom, hogy nincsenek ilyenek, csupán azt, hogy a károgók közül sokan hiányos és/vagy idejét múlt képességekkel reklamálnak.)

Negyedrészt, ha csak saját kommunikáció szakos évfolyamtársaimra és barátaimra, ismerőseimre gondolok vissza, az a nem túl reprezentatív, de elég határozott eredmény jön ki, hogy minden olyan embernek van (a kommunikációval többségében nagyon, de legalább kicsit összefüggő) munkája, akiről hallgatóként is az látszott, hogy lesz neki. Sőt még sok olyannak is van, akinél ez (szerintem) nem lenne indokolt.

Mindemellett azt azért nem árt észben tartani, hogy a kommunikáció szak elvégzése önmagában nem elég semmire. Nem olyan, mint mondjuk egy orvosi, vagy éppen egy angoltanári, a megszerzett diploma nem azt jelenti, hogy a jelölt másnaptól alkalmas x feladatkör betöltésére. Kommunikáción inkább szemléletmódot, készségeket lehet elsajátítani, miközben elég energiája marad az embernek arra is, hogy akár önhatalmú gyakorással, akár szervezett formában (gyakorlati helyen vagy egy kiegészítő szakon) megszerezhesse azt a pluszt, amivel már igenis ér valamit, nem is keveset az a 3-5 kommunikációs év.

Szóval szerintem hajrá.