A március 15-ei események megszokottá váltak, így elvárható lenne, hogy minden online szerkesztőségben felkészüljenek a közvetítésükre.

Az Index, a hvg.hu, az [origo] és a FigyelőNet a szokásos percről percre formában számolt be az eseményekről, csak úgy, ahogy a Hírszerző, csak ők később szálltak be a közvetítésbe. A Zoom is próbálta felvenni a ritmust, de az ő percről percréjükből leginkább félóráról félórára lett. 16:05 után semmiféle linkelés nincsen, illetve önálló anyagként semmilyen hír nem került fel, minden csak 2-3 sorosan.

A Belföld rovat rovatvezetője 23:00-kor még az volt, hogy: “A gyalogosoké lesz a Lánchíd, a Nemzeti Múzeum és környéke, továbbá a Budai Vár. Az esetleges rendzavarások miatt az Andrássy utat és a Hősök terét is lezárják.” 23:00-kor. Köszi.

Külön felhívnám a figyelmet az okos zoomos szerkesztésre (katt a képre): a címlapon sokáig egy részeseményről szóló, hamar elavult hír volt kiemelt helyen, a folyamatosan frissülő cikk pedig a címlap alján kapott helyett. Valamikor 19 óra után ezt más is észrevette, és cseréltek.

A Népszabadság – nem túl meglepő módon – printes stílusban írt és szerkesztett összeállítást kínált, “a beszámolónkat itt olvashatják >>>>>” jellegű karakterhalmozós hirtelen halálokkal.

Közösségileg az igazi

A Propellerre (címlapra) már fél 5-kor kikerült beágyazott videóként az a live stream, ami szerintem a magyar közösségi web mérföldkövének is betudható, még akkor is, ha nem volt zavarmentes a közvetítés (merülő akku, hh eltűnő kulcsa, stb). Kb. egy óra múlva az Index percről percrébe is begyúrták az élő videót, melynek nézőszáma 6000 közelében is járt.

Nem csak videós téren bizonyított a magyar közösségi web, hanem szövegesen is. Az egyik legjobb forrás a Twitter volt az események követésére. Ilyenkor lehet csak igazán érezni, hogy miért jó a Turulcsirip, nálam ez volt nyitva, és kb. innen értesültem elsőként mindenről: ha történt valami “ünnepi” esemény, vagy ha újraindult a streamelés. Ráadásul a TCS-n volt m15 címke is. (Ez utóbbi egyébként szintén be volt fűzve a Propeller főoldalára.)

Számomra 2009. március 15-én tökéletesen bebizonyította a magyar közösségi web, hogy utolérte a magyar mainstream/”hivatalos” médiát (online-t és tévét, rádiót egyaránt). Ráadásul igény is van rá. Nincs idő, nem kell éveket várni már itthon sem, az nyer, aki minél előbb becsatornázza ezeket a közösségi forrásokat – és nem csak alkalomszerűen, hanem állandóra.

Nem csak a print lapok érnek egyre kevesebbet, hanem a printes újságírói tudás is egyre jobban leértékelődik. A printes és/vagy webegyes “sztárújságírók” hadát alkalmazó szájtoknak hamarosan kicsöngetnek. Ahogy ezt Petőfi már 161 éve megmondta: itt az idő, most vagy soha!