A 33Across fogta magát és összegyűjtötte a világ 500 legnagyobb online médiumának felhasználói szokásait arról, hogy milyen témában születnek megosztások és kattintások. A kék vonalak az adott rovatokra/témákra vonatkozó megosztási hajlandóságot mutatják, a piros csíkok pedig azt, hogy ezekre a témákra milyen arányban kattintanak aztán a megosztással szembesülők.
Érdekes, tanulságos, nem is csak a klasszikus értelemben vett újságíróknak, hanem inkább a rovatvezetőknek, szerkesztőknek, hírszerkesztőknek, főszerkesztőknek, illetve médiatulajdonosoknak. És ha megvolt a grafikon, akkor érdemes még mellé elolvasni ezt a cikket.
A megosztott tartalmak maguk is megosztanak: valakinek tetszenek, valakinek nem. A probléma persze az utóbbi esetben jelentkezik: mi van olyankor, ha elegünk van a mások által megosztott tartalmak mennyiségéből és/vagy minőségéből?
Vegyük például a Google Readert, amiben én éppen múlt héten takarítottam. Mert az mégsem járja, ha valaki rendszeresen napi 25+ olyan dolgot oszt meg, am
iből legalább 20 számomra teljesen érdektelen. Ez nem baj, ettől még az adott személyekkel semmi problémám nincsen, viszont még címek szintjén sem szeretnék 80 százaléknyi nem releváns tartalommal találkozni.
Lett ebből 1-2 “hide” gomb, és hasonló elvek mentén leiratkoztam néhány RSS-csatornáról is. Az eredmény bár kézzel továbbra sem fogható, de látványos és érezhető: 2 felhasználó megosztásai és 3 RSS csatorna kikapcsolása után feleannyi időmbe telik a readeres napi betevő átnézése, miközben a releváns információk számának esetleges csökkenése nem vitte át az ingerküszöbömet.
Szóval szerintem ez ilyen egyszerű: nem kell megsértődni és nem kell sértőnek érezni magunkat. Tudni kell nemet mondani, tudni kell leiratkozni. Nem kell elküldeni senkit sehova, meg felháborodni, hogy “hé, haver, milyen szarokat osztasz meg”. Neki az érdekes, nekem meg más, nincs ebben semmi felháborító.
Én nem attól vagyok jóban valakivel, mert sok tartalmamat megosztja, vagy éppen az általam megosztottakat elolvassa. Akinek meg ez számít, azzal inkább nem is akarnék jóban lenni.
Azt írja a Webisztán, hogy
A Read it Later egy Firefox kiegészítő, amellyel bejelölhetjük azokat a linkeket amelyeket később akarunk elolvasni, majd ezt a listát egy web oldalon megtekinthetjük, és elolvashatjuk az oldalakat.
Na most ezt beintegrálják a Google Readerbe. A vicc az, hogy a Read it Later kis pipa ikonja a Reader saját, bookmarkolására használatos csillag ikonja mellé kerül. Míg a becsillagozott anyagokat egy kattintással el lehet érni, a Read it Later pipájával megjelölt anyagokért el kell majd menni annak web oldalára.
Én kérek elnézést, de ez nem igaz. A Read it Later kiterjesztést telepítve alapesetben jobb fölül előkerül egy sárga könyvjelzős barna könyv, itt közvetlenül hozzáférünk a pipával megjelölt anyagainkhoz.
Meg hát ugye RSS-ben is kérhetjük a pipált dolgokat, ez kifejezetten hasznos is lehet. Mert bár ott van a Readerben a megosztás lehetősége (aztán ezek a share-elt anyagok szintén kivezethetők RSS-be), de a pipált dolgokból csinálhatunk például egy nem feltétlen az összes readeres ismerősünknek szánt csatornát, hanem egy külön szakmait.