archívum téma szerint: “megújulás”
Mivel már a negyedik közlemény jön ma a Szegedi Tudományegyetemtől, engedek a nyomásnak, feldolgozom az egyiket. Bevallom, az “Elindult az SZTE integrált keresőrendszerrel ellátott interaktív honlapja” című hírt rossz érzéssel kezdtem el olvasni – talán kitalálható, hogy a címe miatt. Interaktív honlap 2009-ben, WTF!?
Az új portál minden tekintetben megfelel a 21. századi kihívásoknak és elvárásoknak, így többek között olyan WEB 2.0-ás alkalmazások használatát is lehetővé teszi, mint az online fogadóóra és a hírek kommentelése.
Tudjuk, látjuk, érezzük: elég nagy baj, ha ezt 2009-ben hangsúlyozni kell. A még nagyobb baj meg az, hogy a technológia bár lehetővé teszi hozzászólást, a gyakorlatban nem tudtam sehova kommentelni. (Hozzáteszem: egy egyetemi főlapon én ezt nem is tartom akkora nagy bajnak, csak akkor ne tessenek róla írni.)
Továbbá egy rendkívül sokrétű és fejlett keresőrendszer is a látogatók rendelkezésére áll, amely hasonlóan működik, mint a Google keresője […] A keresés ezáltal rendkívül felgyorsul, valamint olyan információkra is rátalálhat a felhasználó, ami az adott keresett témához szervesen kapcsolódik.
Igen, hát egy keresőtől el is várja az ember, hogy az adott témához _rendkívül_ szervesen kapcsolódó infókat dobjon ki. Tulajdonképpen erre használjuk a keresőket.
Ahogy a fenti képen is látszik, az oldal remekül működik IE8 alatt. Operában hasonló az élmény.
Hogy ne csak a rosszat vegyem észre, a közleménynek van egy örvendetes része is, ami – ha megvalósul – jót tesz majd annak az egyetemnek, amelynek ilyen kari honlapjai is vannak.
A tervek között szerepel, hogy a karok és egyes egyetemi egységek folyamatosan integrálódnak a rendszerhez – egyebek mellett az egységes arculat megjelenítésének érdekében.
Én szurkolok.
A “de nagy szar ez bazdmeg” típusú véleményeket némiképp kibontva azt kell mondjam, hogy míg az iWiW korábbi dizájnja egy maga korában jó, de ’90-es éveket idéző megjelenést mutatott, addig az új bár 2009-eset, de rosszat.
A probléma ott kezdődik (és talán ott is fejeződik be), hogy üres az egész. Belépsz, és látod, hogy van ott valami, de mégis az az érzésed van, hogy mindez csak illúzió, mert közben mintha nem látnál semmit. Hatalmas üres, kihasználatlan felületek uralják a kezdőlapot.
Apró, de vicces, átgondolatlan “újítás”, hogy az üzenőfalon megjelenő üzenetek mellé bekerült egy “válaszolok rá” gomb, amivel nem egy “@júzernév:” ékelődik be az inputolós mezőbe, hanem az adott felhasználónak kezdhetünk el írni egy privát üzenetet. Így éppen egy közösségi élmény laposodik el, a közösségi megbeszélés helyett elmegy a dolog a privát üzengetésbe, aminek semmi köze holmi üzenőfalakhoz.
No, de ez csak apró kavarodás, a nagyobb gond tényleg az, hogy a felhasználói élmény nem igazán javult, és hiába próbálkoztam, ezen még a reklámszűrés kikapcsolása sem segített sokat.
Nem. Ezzel együtt érthető, ha valaki erre gondol, amikor a “printfüggetlennek” csúfolt, de amúgy teljesen printfüggő megyei portáljainak valamelyikét felkeresi. 6 pixel itt, 10 pixel ott, de a struktúra és minden főbb elem ugyanaz például a BEOL-on (AS) és a Délmagyaron (Lapcom).
Ezzel együtt nekem jobban tetszenek a jelenlegi Axel-megoldások a korábbinál, nyilván nem véletlen lett az új szájt olyan, amilyen. Továbbra sem jó, de legalább jobb.
Egy apró és egy kevésbé apró hibát fedeztem fel, és jeleztem az illetékeseknek: az adataim módosításánál nem lehet e-mail címet módosítani (eleve nincs is ilyen mező), illetve a regisztrált és belépett felhasználónak is captcháznia kell a hozzászólásnál.
További érdekesség az AS háza tájáról, hogy úgy hírlik, az év elejétől áthelyezték a hangsúlyt a printről az online-ra. Ezzel akár össze is függhet az, ami lehet, hogy régebben így van, de csak most vettem észre: a Webauditon már nem láthatjuk külön az egyes megyei portálok látogatottságát, csupán AS regionális network néven az összesítettet. Hm.
Résztvettem már 1-2 megújulási folyamatban. Az egyik éppen olyan jelentősségű volt, mint amilyen most a Blogteren zajlik, azaz teljes átalakulás kívül-belül. A szó lehető legszorosabb értelmében éjjel-nappal dolgoztunk szájmonnal, ő a programozói részét, én meg az ezen kívüli feladatokat végeztem.
De elszámoltuk magunkat. Nem úgy, nem annyi idő alatt és nem olyan dolgok történtek az átalakulás utolsónak szánt estéjén, mint ahogy azt mi terveztük.
Aztán 5 órakor úgy döntöttünk, hogy akkor nem ma lesz az átalakulás. Most alszunk 3-4 órát, aztán folytatjuk a munkálatokat, és akkor majd szombatra újulunk meg, nem péntekre.
A történetnek nincs nagy csattanója, és a tanulsága is rövid. És jé, éppen a blogom mottója. Beter ten halve gekeerd dan ten dele gedwaald. Azaz: jobb az út feléről visszafordulni, mintsem rossz helyre érni. Sajnálom, hogy a Blogter-átalakulás levezérlőinek ez nem jutott ma hajnalban eszébe.
Illetve: sajnálják ők. A csöppet sem boldog szülinapot és a rossz szájízt, amivel a webes társadalom kénytelen-kelletlen néz most a Blogter megújulására.
Az irány egyébként kifejezetten előremutató, bár nem web 7.3-as. De az idő majd a hibákat meg ezt a számozási problémát is megoldja.