Az okostelefont választók egyik leggyakoribb problémája, hogy oké, zsebben a telefon, de mégis honnan számolják ki, hogy milyen mobilnetes csomagot kérjenek mellé. (Merthogy kérjenek, szerencsére ez manapság már egyre kevesebbeknek kérdés, netkapcsolat nélkül nem is lehet okos egy mobil.) Az ideális csomag annyi mindentől függ, hogy majdnem csak személyre szabott válasz adható a “melyiket?” kérdésre. A 10 tipp egészen pontosan 10 szempont, ezeket nem árt átgondolni megrendelés előtt.
Milyen gyakran vagy wifi közelében? Ha a napok jelentős részét olyan helyen töltöd, ahol hozzáférsz a biztonságos (otthoni és/vagy munkahelyi) wifi hálózathoz, valószínűleg nem a legnagyobb mobilnet-csomagra lesz szükséged.
Mennyire fontos az azonnaliság? Ha nem létfontosságú, hogy 1-5 percenként frissítsen a háttérben a Twitter, a Facebook, a Gmail és minden alkalmazás, nagyrészt kikapcsolva tarthatod a netet, ezzel sokat lehet spórolni nem csak az adatforgalmon, hanem az akksi üzemidején is.
Mire szeretnéd használni a mobilnetet? Ha főleg Twitterre, ismerőseid facebookos állapotainak lájkolására, e-mailek olvasására és csak ritkán böngészésre, akkor elég lehet a 100 megás csomag. Ha heti 1-2 alkalommal befigyel a tethering (azaz amikor a mobilod netkapcsolatát használod más eszközön, például útközben így netezel a notebookodon), akkor ez már önmagában is nagyobb adatmennyiséget indokol. Ahogy YouTube napi szintű látogatása vagy a Skype app rendszeres használata.
Milyen oldalakat látogatnál mobilon? Nagyon nem mindegy, hogy milyen oldalakat nézeget az ember. Ha többségében mobilra optimalizált verzióval rendelkező szájtokat látogatsz (pl. Indexen olvasgatsz híreket), az nem visz el sokat. Ha Opera Minit használsz, akkor semelyik sem visz el sokat.
Sokat fogsz játszani? A látszólag ide nem illő kérdés azért fontos, mert a sok játék gyakran sok adatforgalmat eredményez. Az elért eredmények fel- és letöltése még csak minimális, de sok játék azért ingyenes, mert hirdetéseket tölt be/le. Másrészt folyamatosan jönnek a javítások és új pályák, érdemes tehát ezt is beszámítani.
Ne hallgass automatikusan ismerőseidre, akik például azt mondják, hogy “Hidd csak el, nekem is elég 30 mega!”, mert a fogyasztás a fentiek mellett a konkrétan használt alkalmazások , operációs rendszerek, sőt a gyártók által alkalmazott plusz megoldások (pl. HTC Sense) függvénye is. Persze hallgass meg mindenkit, de ne egy általános kérdésre adott általános válasz alapján dönts.
Ha életed első okosmobiljáról van szó, akkor vagy ne köss hűséget a mobilnetes csomagra, vagy csak nagyon komoly megfontolás után. Kisebb, olcsóbb csomagra ugyanis tarifahűséggel nem tudsz majd váltani.
Ha a fenti szempontokat átgondolva sem tudsz dönteni, akkor talánérdemes egy 500 megás csomaggal nyitni, ára 2000 forint körül alakul. Ha hó végén látod, hogy csak 67 megát használtál el, akkor még mindig további költség nélkül vissza tudsz váltani 100 megásra, fordítva viszont komoly pluszt fizethetsz.
Legyen adatforgalom-mérőd! Minden platformra elérhető a mobilnetes adatmennyiség forgalmát figyelő alkalmazás, sok rendszerben/készülékben pedig beépítve található ilyen funkció. Az első hetekben, hónapokban érdemes ezt figyelgetni (és persze összevetni az eredményt a havi számlán lévő tétellel).
Ha teheted, válassz túlforgalmazásidíj-mentes csomagot! (T-Mobile-nál ilyen a Go!Net tarifacsalád, a Telenornál a Mobil Online 100+ csomagok, a Vodafone-nál pedig a MobilWeb Hobbi és Profi.) Egy ilyennel biztosan nem fogsz többet fizetni a havidíjnál, maximum csak a használhatatlanság határára lassul hónap végéig a neted. Bár ez is tud kellemetlen lenni, még mindig jobb, mint egy plusz nulla a következő havi számla végén.
Talán a történés éveken át tartó elképzelhetetlensége az, ami miatt most annyian szinte csak pozitív fejleményeket látnak bele a Nokia és a Microsoft együttműködésébe, abba, hogy a Windows Phone 7 lesz a Nokia csúcsmobiljain. Logikusnak is tűnik a lépés, az Apple iPhone-jai és a Google Android platformja ellen az utóbbi időben két cég nem tudott mit tenni: az újként is elavult Symbianra koncentráló Nokia és a mobilos Windows platformját megújító, de azért a körmeit rágó Microsoft.
Első ránézésre úgy néz ki a dolog, hogy a Nokia a hardverben erős, a Microsoft a szoftverben, ergo sok rossz nem sülhet ki az összeadásból. Bár én is ennek szurkolok – főleg a Nokia miatt, méltán nagy múltú gyártóként megérdemelné, hogy megmentődjön –, több komoly kérdőjel is felmerül.
Egyrészt a Nokia hardverben tényleg erős, de ez a minőség főleg az alsó és középkategóriás készülékeikre igaz. A csúcstelefonokat gyenge felbontású kijelzők, a versenytársaknál egy évvel korábban csúcsnak számító processzorok jellemzik. Persze ez nem minden, de azért elég vicces, hogy a tavalyi Windows Phone 7-es készülékek minimumaként meghatározott 1 GHz-éig még nem sikerült eljutnia a Nokiának, miközben idén tavasszal a piac már ezt az értéket is túlhaladja.
A másik kérdés, ami felmerül: vajon mit szól mindehhez a Symbianhoz ragaszkodó tábor, illetve annak véleményvezérei? Nem tudom, hogy mekkora lehet ez a csoport, abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy nem a Nokia logóhoz, hanem a Symbian rendszerhez ragaszkodtak eddig. Át lehet-e vinni őket egy logóval a Windows Phone 7-re? Célnak kell-e lennie ennek egyáltalán?
Szintén nem mehetünk el amellett, hogy a Windows Phone 7 fogadtatása még mindig nem egyértelmű. Nem arról van tehát szó, hogy egy sikeres mobilgyártó felvesz a portfóliójába egy éppen befutó oprendszert, kicsit lutri ez az együttműködés mindkét fél számára.
A negyedik nagy kérdőjel: mit lép erre az Apple és a Google? Itt jön képbe például a Bloomberg tegnapi híre, amely szerint az Apple egy kisebb, olcsóbb iPhone kiadására készül, amelynek ára éppen fele lenne a jelenlegi iPhone-énak. Ez a kategória pedig már nagyon keményen beleér abba, amelyik a Nokia-Microsoft együttműködés lényege érint. Mindez persze még csak pletyka.
Nem azt mondom, hogy nem fog bejönni a Microsoft-Nokia együttműködés, csupán annyit, hogy ez a Nokiának most azt jelenti, amit a Windows Phone 7 kiadása jelentett ősszel a Microsoftnak: nem előremutató nyereség, csupán egy biztosíték a túlérésre. A legnagyobb kérdőjel pedig az, hogy meddig lehet még túlélésre játszani.
A tavalyi év utolsó három hónapja volt az első olyan üzleti negyedév, amelyben több okosmobil (100.9 millió) fogyott, mint amennyi PC-t eladtak (92.1 millió). Ha a PC a személyi számítógépet jelenti, akkor az okostelefont személyibb számítógépként határozhatjuk meg. Terjedésével erősödik a techflow.
Úgy gondolom, hogy jóval többről van szó, mint egy statisztikai fordulópont. A gép egyrészt közelebb került az emberhez, másrészt felnőtt a feladathoz. Bár az okosmobilt használóknak mindez már teljesen természetes, de azért foglaljuk csak össze: szöveget szerkeszt, zenét és filmet játszik le, méri a sportoláskor megtett útvonalunkat, segít tájékozódni, hozza velünk a teljes internetet, játszani is enged és nem mellesleg telefonálni is lehet vele. Meg persze satöbbi.
A telefon lassan tényleg mindent tud, amit pár éve már csak elképzelni is PC-n tudtunk. Persze nem mobilon kell 10 ezer karakteres szövegeket gépelni, vagy durva táblázatokban számolgatni, így senki nem is tagadja le a PC létjogosultságát. De rengeteg olyan dolog van, amit mobilon jóval természetesebb elvégezni, korábban csak azért PC-n csináltuk őket, mert a telefonok még nem nőttek fel a feladathoz. Hát, ez eddig tartott.
Nemhogy 3 éve, szerintem még tavaly ilyenkor is kevesen tudták itthon, mi is az az Android. Mára már sokaknak beugrik legalább annyi, hogy “az valami mobil”, hiszen nyáron nálunk is erőteljes növekedésnek indult a platform. A telefonokra szánt, táblagépeken és médialejátszókon is feltűnő operációs rendszert az Open Handset Alliance éppen 3 éve, 2007. november 5-én jelentette be. A konzorcium tagjai közt már a kezdetektől megtalálhatjuk a Google mellett a T-Mobile-t, valamint nagy mobilgyártókat is, amelyek közül legtöbbet a HTC, a Motorola és a Samsung tette és teszi a platformért.
A tavalyi év végén történő amerikai berobbanás után az Android mára világszerte a legdinamikusabban fejlődő okosmobilos platform. Világviszonylatban napi 100 ezer androidos eszközt adtak el májusban, majd június végére 160 ezerre, augusztusra pedig napi 200 ezerre ment fel ez a szám. (És csak mostanában indul majd a karácsonyi szezon…)
Mindennek örömére nézzük meg a rendszert bejelentő videót, ami 3 év elteltével már az 1 millió 200 ezer megtekintéshez közelít. Boldog szülinapot, Android!
A Samsung Omnia 7 kifejezetten minimalistára sikeredett. A műanyag helyett fémből készült készülékház minőségérzetet kölcsönös ennek a minimalizmusnak. Bekapcsolás nélkül kézbe véve nem túl sok dolog jut az ember eszébe az előlapról azon kívül, hogy “fekete téglalap”. Hiába nézegettem akármeddig, nekem tényleg nem jutott eszembe más róla. (És ezt egyáltalán nem hátrányként említem.)
Mindez addig tartott, amíg be nem kapcsoltam a készüléket. A Windows Phone 7 szexi. A bejelentés óta keringő képeken és videókon is szép a felület, de élőben még meggyőzőbb. Tessék csak bemenni a legközelebbi T-Mobile üzletbe és megnézni. Itt hívnám fel minden érdeklődő figyelmét arra, hogy a WP7 tényleg más. Ez most nem marketinges megjegyzés volt, hanem egy figyelmeztetés: készülékvásárlás előtt mindenképpen érdemes élőben próbálgatni, ízlelgetni.
Ahhoz, hogy a WP7 szexi lehessen, jól jön a Samsung saját SuperAMOLED kijelzője is. A fekete valóban fekete, így a default sötét háttér esetében nem megállapítható, hogy hol ér véget a kijelző(n lévő szoftver) és hol kezdődik a készülékház. Emiatt még nagyobbnak tűnik az amúgy is méretes képernyő. A fényességre, színekre nem lehet panasz, élénk és élő az egész kijelző, amely egyébként a hagyományos AMOLED-nél 20 százalékkal kevesebbet fogyaszt. Sőt, ami még jobb, egy Gorilla Glass réteg is van benne, így ellen- és főleg karcállóbb, mint egy sima mobilkijelző.
Az általam használt HTC Desire sok tekintetben megegyezik az Omnia 7-tel, de a hasonlóságok csak papíron állnak, amíg a specifikációs listákat nézegetjük. Összhatás tekintetében a fém ház, valamint a 4 colos SuperAMOLED kijelző (mérete és minősége) miatt jóval többnek érezzük az Omnia 7 hardverét.
A nézegetés után el is kezdtem a mobil belakását, ami nem volt bonyolultabb, mint az androidos, Sense felületes Desire esetében. Néhány hitelesítő adat megadása után máris ott figyelnek a kontaktjaink, ráadásul szerencsére nemcsak a microsoftos Live ID-t kezeli a WP7, hanem a Google és Facebook fiókjainkkal is gyorsan, precízen összhangba kerül. Az Desire ezen a téren annyi pluszt nyújt, hogy automatikusan megpróbálja összefésülni a több színtéren jelenlévő ismerőseink adatait. Ez a WP7-ben nem túl jól teljesített az erre való automata törekvés, és több száz ismétlődés esetén bizony nem túl vicces a kézi párosítás.
Mivel a Twitter nincs az új Windows-ba csatolható szolgáltatások közt, lehúztam a Marketplace-ről a hivatalos appot. (Megjegyzés: a Marketplace igénybevételéhez a Live ID megadása után semmi bonyolultat nem kellett tegyek.) Itt rögtön megtapasztaltam, hogy vagy az alkalmazás vagy a WP7 miatt, mindenesetre a Twitter app második indításakor sikerült megfagyasztani a telefont, ami pár másodperc várakozás után teljesen újraindult. Ha a WP7 hibája volt, azt ugye értjük, hogy miért baj. Ha a Twitter appé, az pedig azt sejteti, hogy mégsem annyira figyelnek rá, hogy csak a tökéletesen megírt alkalmazásokat engedjék a Marketplace-re. (Főleg, hogy egy igencsak kiemelt jelentőségű appról van szó). Erre nem egyetlen hibából következtetek, az Engadgetnek is meggyűlt a baja az alkalmazással.
A második dolog, amit rögtön kipróbáltam az Omnián, az a böngészés volt. Hát, hát… Be kell vallanom, hogy a valamennyire Flash-képes Nokia 5800 és főleg a teljesen Flash-képes Desire után nem túl jó érzés meg nem jelenített elemektől hemzsegő oldalakat nézegetni. Igen, tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg lesz majd Flash a WP7-en (vagy mégsem?), de egyelőre csak azt (nem) tudom értékelni, ami van, nem pedig azt, ami lesz vagy lehetne. Az IE7 és IE8 közé sorolt böngésző egyébként önmagában nem rossz, de a Desire-m precízebben és szebben jeleníti meg a lapokat, összességében még kisebb kijelzővel is sokkal jobb rajta a böngészés.
A legnagyobb problémám talán az a WP7-tel, hogy túlságosan kötött. Kihangsúlyoznám: számomra, Android után. A Marketplace-ről hiányoznak az olyan okosságok, mint például az Auto Ring. Attól tartok, hogy ilyen szinten való rendszermódosítást soha nem fogunk látni WP7 alatt.
A csütörtöki bemutató után költői kérdésként hangzott el, hogy a demózás alatt érezte-e valaki a multitasking hiányát. Én akkor tényleg nem éreztem, a mindennapi használat során viszont határozottan igen. A vissza gombbal való “végtelenített” visszalépkedés számomra egyáltalán nem adta a multitasking érzését, nem egyszerűsítette a navigálásomat, sőt néha kifejezetten zavaró volt.
Az első érintésektől számított 2-3. napon elillan az újdonság ereje. Viszonylag sokrétű próbálgatás, pár nap aktív használat után (és egy Desire mellett) azt érzem, hogy jelen formájában (!) olyan a Windows Phone 7, mint a zsiráf. Szép, szép, de otthonra nem kéne.
[A Samsung Omnia 7 tesztkészüléket a Microsoft Magyarország biztosította. Köszönöm!]
Első ránézésre úgy néz ki a dolog, hogy a Nokia a hardverben erős, a Microsoft a szoftverben, ergo sok rossz nem sülhet ki az összeadásból. Bár én is ennek szurkolok – főleg a Nokia miatt, méltán nagy múltú gyártóként megérdemelné, hogy megmentődjön –, több komoly kérdőjel is felmerül.
Nemhogy 3 éve, szerintem még tavaly ilyenkor is kevesen tudták itthon, mi is az az Android. Mára már sokaknak beugrik legalább annyi, hogy “az valami mobil”, hiszen nyáron nálunk is erőteljes növekedésnek indult a platform. A telefonokra szánt, táblagépeken és médialejátszókon is feltűnő operációs rendszert az Open Handset Alliance éppen 3 éve, 2007. november 5-én jelentette be. A konzorcium tagjai közt már a kezdetektől megtalálhatjuk a Google mellett a T-Mobile-t, valamint nagy mobilgyártókat is, amelyek közül legtöbbet a HTC, a Motorola és a Samsung tette és teszi a platformért.
Az általam használt HTC Desire sok tekintetben megegyezik az Omnia 7-tel, de a hasonlóságok csak papíron állnak, amíg