A fenti mondat egy konkrét beszélgetésben hangzott el, de alighanem rengeteg másik párbeszédben is előfordul mostanában, amikor a karácsonyi öröm elmúlik egy 80-100 ezer forintnál olcsóbb okosmobil fölött. Make no mistake, semmi problémám nincs ezekkel a készülékekkel, sőt 40-50 ezer forintokért is lehet már kifejezetten szép és a legtöbbek számára tökéletesen elég erővel bíró telefonokat kapni.
A probléma ott kezdődik, amikor valaki úgy gondolja, hogy az okosmobil mint fogalom egy és oszthatatlan. Amikor a csúcsmobilok árához képest fele vagy harmad annyiba kerülő telefonról egy-két pillanatra elhiszi, hogy kitrükközte a világot, csúcstechnológiához jutott, csak sokkal olcsóbban, “mint azok a hülyék, akik 150 ezer forintot kidobnak ilyen szarokra”.
Az olcsóbb mobilok hardveres korlátai mellett – vagyis éppen azok miatt – másra valók, másként használhatók, mint drágább társaik. Egyáltalán nem szerencsés például rájuk sok hardverigényes alkalmazást pakolni, és azokat párhuzamosan futtatni a háttérben. Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy bár a widgetek tudnak nagyon szépek lenni, de komolyan meg tudják fogni a telefon teljesítményét és sok widget – vagy például élő háttérkép használata – drasztikusan (!) csökkenti a mobil üzemidejét.
Szóval nincs azzal a karácsonyi ajándékba kapott 40-50 ezres mobillal semmi baj, igenis szerethető és használható, csak annak kell elfogadni, ami. Ha valaki a legújabb appok/játékok próbálgatására is szeretné használni a készüléket, vagy például ütősebb fotókat szeretne csinálni vele, akkor viszont takarja le az árlisták 80-100 ezer forint alatti részét – nem éri meg onnan választani, csak idegeskedés lesz a vége.
Az okostelefont választók egyik leggyakoribb problémája, hogy oké, zsebben a telefon, de mégis honnan számolják ki, hogy milyen mobilnetes csomagot kérjenek mellé. (Merthogy kérjenek, szerencsére ez manapság már egyre kevesebbeknek kérdés, netkapcsolat nélkül nem is lehet okos egy mobil.) Az ideális csomag annyi mindentől függ, hogy majdnem csak személyre szabott válasz adható a “melyiket?” kérdésre. A 10 tipp egészen pontosan 10 szempont, ezeket nem árt átgondolni megrendelés előtt.
Milyen gyakran vagy wifi közelében? Ha a napok jelentős részét olyan helyen töltöd, ahol hozzáférsz a biztonságos (otthoni és/vagy munkahelyi) wifi hálózathoz, valószínűleg nem a legnagyobb mobilnet-csomagra lesz szükséged.
Mennyire fontos az azonnaliság? Ha nem létfontosságú, hogy 1-5 percenként frissítsen a háttérben a Twitter, a Facebook, a Gmail és minden alkalmazás, nagyrészt kikapcsolva tarthatod a netet, ezzel sokat lehet spórolni nem csak az adatforgalmon, hanem az akksi üzemidején is.
Mire szeretnéd használni a mobilnetet? Ha főleg Twitterre, ismerőseid facebookos állapotainak lájkolására, e-mailek olvasására és csak ritkán böngészésre, akkor elég lehet a 100 megás csomag. Ha heti 1-2 alkalommal befigyel a tethering (azaz amikor a mobilod netkapcsolatát használod más eszközön, például útközben így netezel a notebookodon), akkor ez már önmagában is nagyobb adatmennyiséget indokol. Ahogy YouTube napi szintű látogatása vagy a Skype app rendszeres használata.
Milyen oldalakat látogatnál mobilon? Nagyon nem mindegy, hogy milyen oldalakat nézeget az ember. Ha többségében mobilra optimalizált verzióval rendelkező szájtokat látogatsz (pl. Indexen olvasgatsz híreket), az nem visz el sokat. Ha Opera Minit használsz, akkor semelyik sem visz el sokat.
Sokat fogsz játszani? A látszólag ide nem illő kérdés azért fontos, mert a sok játék gyakran sok adatforgalmat eredményez. Az elért eredmények fel- és letöltése még csak minimális, de sok játék azért ingyenes, mert hirdetéseket tölt be/le. Másrészt folyamatosan jönnek a javítások és új pályák, érdemes tehát ezt is beszámítani.
Ne hallgass automatikusan ismerőseidre, akik például azt mondják, hogy “Hidd csak el, nekem is elég 30 mega!”, mert a fogyasztás a fentiek mellett a konkrétan használt alkalmazások , operációs rendszerek, sőt a gyártók által alkalmazott plusz megoldások (pl. HTC Sense) függvénye is. Persze hallgass meg mindenkit, de ne egy általános kérdésre adott általános válasz alapján dönts.
Ha életed első okosmobiljáról van szó, akkor vagy ne köss hűséget a mobilnetes csomagra, vagy csak nagyon komoly megfontolás után. Kisebb, olcsóbb csomagra ugyanis tarifahűséggel nem tudsz majd váltani.
Ha a fenti szempontokat átgondolva sem tudsz dönteni, akkor talánérdemes egy 500 megás csomaggal nyitni, ára 2000 forint körül alakul. Ha hó végén látod, hogy csak 67 megát használtál el, akkor még mindig további költség nélkül vissza tudsz váltani 100 megásra, fordítva viszont komoly pluszt fizethetsz.
Legyen adatforgalom-mérőd! Minden platformra elérhető a mobilnetes adatmennyiség forgalmát figyelő alkalmazás, sok rendszerben/készülékben pedig beépítve található ilyen funkció. Az első hetekben, hónapokban érdemes ezt figyelgetni (és persze összevetni az eredményt a havi számlán lévő tétellel).
Ha teheted, válassz túlforgalmazásidíj-mentes csomagot! (T-Mobile-nál ilyen a Go!Net tarifacsalád, a Telenornál a Mobil Online 100+ csomagok, a Vodafone-nál pedig a MobilWeb Hobbi és Profi.) Egy ilyennel biztosan nem fogsz többet fizetni a havidíjnál, maximum csak a használhatatlanság határára lassul hónap végéig a neted. Bár ez is tud kellemetlen lenni, még mindig jobb, mint egy plusz nulla a következő havi számla végén.
Talán a történés éveken át tartó elképzelhetetlensége az, ami miatt most annyian szinte csak pozitív fejleményeket látnak bele a Nokia és a Microsoft együttműködésébe, abba, hogy a Windows Phone 7 lesz a Nokia csúcsmobiljain. Logikusnak is tűnik a lépés, az Apple iPhone-jai és a Google Android platformja ellen az utóbbi időben két cég nem tudott mit tenni: az újként is elavult Symbianra koncentráló Nokia és a mobilos Windows platformját megújító, de azért a körmeit rágó Microsoft.
Első ránézésre úgy néz ki a dolog, hogy a Nokia a hardverben erős, a Microsoft a szoftverben, ergo sok rossz nem sülhet ki az összeadásból. Bár én is ennek szurkolok – főleg a Nokia miatt, méltán nagy múltú gyártóként megérdemelné, hogy megmentődjön –, több komoly kérdőjel is felmerül.
Egyrészt a Nokia hardverben tényleg erős, de ez a minőség főleg az alsó és középkategóriás készülékeikre igaz. A csúcstelefonokat gyenge felbontású kijelzők, a versenytársaknál egy évvel korábban csúcsnak számító processzorok jellemzik. Persze ez nem minden, de azért elég vicces, hogy a tavalyi Windows Phone 7-es készülékek minimumaként meghatározott 1 GHz-éig még nem sikerült eljutnia a Nokiának, miközben idén tavasszal a piac már ezt az értéket is túlhaladja.
A másik kérdés, ami felmerül: vajon mit szól mindehhez a Symbianhoz ragaszkodó tábor, illetve annak véleményvezérei? Nem tudom, hogy mekkora lehet ez a csoport, abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy nem a Nokia logóhoz, hanem a Symbian rendszerhez ragaszkodtak eddig. Át lehet-e vinni őket egy logóval a Windows Phone 7-re? Célnak kell-e lennie ennek egyáltalán?
Szintén nem mehetünk el amellett, hogy a Windows Phone 7 fogadtatása még mindig nem egyértelmű. Nem arról van tehát szó, hogy egy sikeres mobilgyártó felvesz a portfóliójába egy éppen befutó oprendszert, kicsit lutri ez az együttműködés mindkét fél számára.
A negyedik nagy kérdőjel: mit lép erre az Apple és a Google? Itt jön képbe például a Bloomberg tegnapi híre, amely szerint az Apple egy kisebb, olcsóbb iPhone kiadására készül, amelynek ára éppen fele lenne a jelenlegi iPhone-énak. Ez a kategória pedig már nagyon keményen beleér abba, amelyik a Nokia-Microsoft együttműködés lényege érint. Mindez persze még csak pletyka.
Nem azt mondom, hogy nem fog bejönni a Microsoft-Nokia együttműködés, csupán annyit, hogy ez a Nokiának most azt jelenti, amit a Windows Phone 7 kiadása jelentett ősszel a Microsoftnak: nem előremutató nyereség, csupán egy biztosíték a túlérésre. A legnagyobb kérdőjel pedig az, hogy meddig lehet még túlélésre játszani.
A tavalyi év utolsó három hónapja volt az első olyan üzleti negyedév, amelyben több okosmobil (100.9 millió) fogyott, mint amennyi PC-t eladtak (92.1 millió). Ha a PC a személyi számítógépet jelenti, akkor az okostelefont személyibb számítógépként határozhatjuk meg. Terjedésével erősödik a techflow.
Úgy gondolom, hogy jóval többről van szó, mint egy statisztikai fordulópont. A gép egyrészt közelebb került az emberhez, másrészt felnőtt a feladathoz. Bár az okosmobilt használóknak mindez már teljesen természetes, de azért foglaljuk csak össze: szöveget szerkeszt, zenét és filmet játszik le, méri a sportoláskor megtett útvonalunkat, segít tájékozódni, hozza velünk a teljes internetet, játszani is enged és nem mellesleg telefonálni is lehet vele. Meg persze satöbbi.
A telefon lassan tényleg mindent tud, amit pár éve már csak elképzelni is PC-n tudtunk. Persze nem mobilon kell 10 ezer karakteres szövegeket gépelni, vagy durva táblázatokban számolgatni, így senki nem is tagadja le a PC létjogosultságát. De rengeteg olyan dolog van, amit mobilon jóval természetesebb elvégezni, korábban csak azért PC-n csináltuk őket, mert a telefonok még nem nőttek fel a feladathoz. Hát, ez eddig tartott.
Nemhogy 3 éve, szerintem még tavaly ilyenkor is kevesen tudták itthon, mi is az az Android. Mára már sokaknak beugrik legalább annyi, hogy “az valami mobil”, hiszen nyáron nálunk is erőteljes növekedésnek indult a platform. A telefonokra szánt, táblagépeken és médialejátszókon is feltűnő operációs rendszert az Open Handset Alliance éppen 3 éve, 2007. november 5-én jelentette be. A konzorcium tagjai közt már a kezdetektől megtalálhatjuk a Google mellett a T-Mobile-t, valamint nagy mobilgyártókat is, amelyek közül legtöbbet a HTC, a Motorola és a Samsung tette és teszi a platformért.
A tavalyi év végén történő amerikai berobbanás után az Android mára világszerte a legdinamikusabban fejlődő okosmobilos platform. Világviszonylatban napi 100 ezer androidos eszközt adtak el májusban, majd június végére 160 ezerre, augusztusra pedig napi 200 ezerre ment fel ez a szám. (És csak mostanában indul majd a karácsonyi szezon…)
Mindennek örömére nézzük meg a rendszert bejelentő videót, ami 3 év elteltével már az 1 millió 200 ezer megtekintéshez közelít. Boldog szülinapot, Android!
Első ránézésre úgy néz ki a dolog, hogy a Nokia a hardverben erős, a Microsoft a szoftverben, ergo sok rossz nem sülhet ki az összeadásból. Bár én is ennek szurkolok – főleg a Nokia miatt, méltán nagy múltú gyártóként megérdemelné, hogy megmentődjön –, több komoly kérdőjel is felmerül.
Nemhogy 3 éve, szerintem még tavaly ilyenkor is kevesen tudták itthon, mi is az az Android. Mára már sokaknak beugrik legalább annyi, hogy “az valami mobil”, hiszen nyáron nálunk is erőteljes növekedésnek indult a platform. A telefonokra szánt, táblagépeken és médialejátszókon is feltűnő operációs rendszert az Open Handset Alliance éppen 3 éve, 2007. november 5-én jelentette be. A konzorcium tagjai közt már a kezdetektől megtalálhatjuk a Google mellett a T-Mobile-t, valamint nagy mobilgyártókat is, amelyek közül legtöbbet a HTC, a Motorola és a Samsung tette és teszi a platformért.