A fenti mondat egy konkrét beszélgetésben hangzott el, de alighanem rengeteg másik párbeszédben is előfordul mostanában, amikor a karácsonyi öröm elmúlik egy 80-100 ezer forintnál olcsóbb okosmobil fölött. Make no mistake, semmi problémám nincs ezekkel a készülékekkel, sőt 40-50 ezer forintokért is lehet már kifejezetten szép és a legtöbbek számára tökéletesen elég erővel bíró telefonokat kapni.

A probléma ott kezdődik, amikor valaki úgy gondolja, hogy az okosmobil mint fogalom egy és oszthatatlan. Amikor a csúcsmobilok árához képest fele vagy harmad annyiba kerülő telefonról egy-két pillanatra elhiszi, hogy kitrükközte a világot, csúcstechnológiához jutott, csak sokkal olcsóbban, “mint azok a hülyék, akik 150 ezer forintot kidobnak ilyen szarokra”.

Az olcsóbb mobilok hardveres korlátai mellett – vagyis éppen azok miatt – másra valók, másként használhatók, mint drágább társaik. Egyáltalán nem szerencsés például rájuk sok hardverigényes alkalmazást pakolni, és azokat párhuzamosan futtatni a háttérben. Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy bár a widgetek tudnak nagyon szépek lenni, de komolyan meg tudják fogni a telefon teljesítményét és sok widget – vagy például élő háttérkép használata – drasztikusan (!) csökkenti a mobil üzemidejét.

Szóval nincs azzal a karácsonyi ajándékba kapott 40-50 ezres mobillal semmi baj, igenis szerethető és használható, csak annak kell elfogadni, ami. Ha valaki a legújabb appok/játékok próbálgatására is szeretné használni a készüléket, vagy például ütősebb fotókat szeretne csinálni vele, akkor viszont takarja le az árlisták 80-100 ezer forint alatti részét – nem éri meg onnan választani, csak idegeskedés lesz a vége.