Két érdekes adatot is olvastam mostanában az Amazon háza tájáról, melyek sajátos módon függnek össze. Az egyik szerint az Amazonnál az elmúlt 3 hónapban 100 eladott keményfedeles papírkönyvre már 143 e-könyves eladás jutott. Ami az elektronikus könyveknek igazán hiányzik, az ezzel együtt is az áttörés. Hosszú ideje olvashatunk megannyi eszközön, de az e-könyvek világviszonylatban szerény eladásaiból jól látszik, hogy sem a kiadók, sem az olvasók nem ebben gondolkoznak még.
Talán az iPad beindítja a bizniszt – sokan legalábbis az Apple táblagépétől remélik az e-olvasás népszerűsítését. Mindezt többek közt arra alapozzák, hogy az első napon 250 ezer, az első hónapban pedig 1.5 milliónyi e-könyvet töltöttek le az iPad-júzerek az iBookstore-ból.
Szintén javíthatja az e-könyvek esélyeit az, hogy az okostelefonok terjedésével szaporodnak a mobilos e-könyvolvasó alkalmazások használói is. Én magam eddig 2 könyvet olvastam el mobilon, és hát nem volt a legnagyobb élmény. De egy 4-4.3 colos kijelzőjű telefon már valóban és érezhetően nincs is annyira messze az 5 colos e-könyvolvasóktól, ez pedig az elektronikus olvasásnak, azon belül pedig a mobilosnak kedvez.
A másik érdekesség szintén a mobilokkal kapcsolatos, de nem az olvasásról, hanem a vásárlásról szól. Az Amazont megálmodó és vezető Jef Bezos biztosan örül neki: vásárlóik éves szinten már 1 milliárd dollár értékben rendelnek tőlük mobilról. Jelenleg az iOS-en, az Androidon és a BlackBerry oprendszeren alapuló készülékeket jelentik, azaz nagyon nagy részben telefonokat, kisebb részben pedig az iPadet és az iPod touch médialejátszót. A tartalomfogyasztás mellett tehát szépen lassan a kereskedelmi értelemben vett fogyasztás eszközévé is válik a mobilunk. Ebben az esetben nem a hagyományos m-payment formájában, hanem a vásárlás egész folyamata – a nézelődéstől a fizetésig – megjelenik egyetlen programon belül.
Itthon – tudtommal – két majdnem hasonló mobilos app létezik, de vásárlásra egyik sem jó, csak árak összehasonlítására. Az egyik az Olcsóbbat, a másik pedig az Árukereső. Kíváncsi vagyok, a hazai piac szereplői közül ki fog kijönni elsőként mobilshoppal. A most fennálló helyzetből kiindulva az Extreme Digitalra tippelnék, de ez persze inkább csak amolyan vakon lövöldözés, mintsem megalapozott jóslat.
Azok a krimik érdekelnek, melyekben sállal gyilkolnak? Vagy az Oroszországban játszódó romantikus regényekért vagy oda? Netán csak szeretnél SMS-ben tájékoztatást kapni arról, ha beérkezik a könyvtárba kedvenc szerződ legújabb kötete? Vagy mindez csak utópia?
A magyar könyvtárak napi rögvalóságára jellemzőbb az, hogy polcaikon 10-12 hónappal a kiadás után tűnnek fel az “újdonságok”, mint az, hogy úttörői lennének a digitalizált világnak. Nem feltétlen a könyvtárosok szemléletével van baj – bár az is igaz, hogy még az informatikus könyvtárosoknak tartott egyetemi előadásokon is meglátszik néha, hogy az oktató könyvtáros munkatárs maga is megörül, ha sikerül vastagra állítani egy betűt a szövegszerkesztőben.
Félni márpedig nem kell a digitálistól, az egyesek és nullák egyáltalán nincsenek ellentétben a manapság már leginkább közhelyként emlegetett Gutenberg-galaxissal. Bár sokak szerint az internet letarol minden mást, médiatörténetileg nézve eddig mindig az történt, hogy az újdonság erejének múlásával helyreállt az egyensúly a “régi” tömegmédia és az “új” között. Ezek alapján inkább normális, mintsem különös az, hogy a könyv egyre inkább jelen van az interneten – és az utóbbi nemhogy gyengítené az olvasást, hanem még új színekkel is igyekszik gazdagítani az élményt.
Könyvtár az egész világ
Vajon melyikünkkel ne fordult volna elő, hogy a nyitva tartási időn kívül szeretett volna kutakodni a könyvtárban. Bár közös magyar könyvtári adatbázis létezik a neten, de ezen csak azt tudhatjuk meg, hogy az ország melyik könyvtárában található meg az a mű, amellyel akkor éppen semmit nem tudunk csinálni. Pedig milyen jó is lenne kölcsönzésre előjegyezni a kötetet, netán nem lemaradni arról a csöppet sem mellékes információról, hogy aznap este lesz író-olvasó találkozó a szerzővel, ráadásul egy közeli antikváriumban akciósan ötszáz forintért beszerezhető a mű.
Ezeket a problémákat igyekszik majd orvosolni az a projekt, melynek információs oldala a könyvtár.info címen érhető el. A leendő, valószínűleg a konyvtar.hu címen elérhető oldal “könyvtári ügyfélkapu” kíván lenni, iWiW, wikik, könyvesboltok, antikváriumok és elektronikus szolgáltatások becsatornázásával.
A projekt a Nemzeti Kulturális Alap 4 milliós forintos pályázati támogatásából indult és működik. A befolyó pénzekből gyorsabb és interaktívabb együttműködést tesznek lehetővé az olvasók és a könyvtárosok, valamint a könyvtárak között.
A tervek szerint például SMS küldő- és fogadó központot is létrehoznak majd. A könyvtáraknak így nem kell egyesével tárgyalni a mobilszolgáltatókkal ahhoz, hogy SMS-alapú szolgáltatásokat biztosítsanak, hanem gyorsan, egyszerűen és olcsón használatba vehetik majd ezt az SMS-es csatornát az olvasókkal való kétirányú kapcsolattartásra. Például egy-egy új könyv megjelenéséről mobilos üzenetben tudják majd tájékoztatni az érdeklődőt – aki egy válasz SMS-sel elő is jegyeztetheti kölcsönzésre a kötetet.
Olvasás mint közösségi élmény
Az alig egy hónapja indult, szintén a rendszeres olvasóknak szóló Moly.hu koncepciója egészen más. Nem a könyvtár, de mégcsak nem is a könyvek oldaláról közelíti meg az olvasást, hanem annak élményét próbálja meg közösségi szintre emelni. Az oldal mottóját és egyik alapvető funkcióját is a “Mit olvasol éppen?” kérdés adja. A felhasználók persze nem csak azt jelölhetik meg, hogy éppen melyik könyvet olvassák, hanem borítókat vagy fülszövegeket adhatnak hozzá, valamint pontozással és szövegesen is értékelhetik a műveket.
Ennél sokkal fontosabb az, hogy a regisztrált olvasók a már olvasott kötetekről – azok adatlapján cseveghetnek, egymásnak ajánlhatják őket, és bármilyen (szubjektív) szempont alapján egy csoportba tartozó kollekciókat is létrehozhatnak. Az utóbbi segítségével például nem csak a szokásos szempontok – téma, műfaj, nyelv – szerint csoportosíthatjuk a könyveket, hanem akár a “krimik, melyekben nem találják meg a gyilkost” címmel is csinálhatunk vagy találhatunk egy kupacot.
“Itt nincsenek se kiadási adatok, se ISBN-szám, se egyéb katalóguscédulára való kellék. Csupán szerző és cím, néha még azok is pontatlanul” – avat be a néhányak által hiányosságnak vélt sajátosságokba Nagy Bence, a rendszer fejlesztője. A Moly ugyanis nem a könyvekről szól, hanem az olvasókról. Segít kiválasztani, hogy mit olvassunk legközelebb, de ez a feladat ott ér véget, ahol a könyvtárosé vagy a könyvesbolti eladóé kezdődik.
A jelenleg pár száz tagot számláló közösségi oldal eddig főként a szájreklámra épített. Néhány napja fedezte fel magának az oldalt pár könyvtáros, ők csináltak némi promóciót saját közösségükben, látnak fantáziát az oldalban. A könyvtárosok hírverése óta a napi 20-30 új regisztráció sem ritka, jelentősen emelkedik a regisztrált olvasók száma. A fejlesztő szerint az ezres számot elérve lesz majd értelme olyan funkciókkal bővíteni a Molyt, mint például a felhasználók ízléstérképe, mellyel megtalálhatjuk, hogy kik a könyvek terén hozzánk közel álló olvasók.
Amikor majd a Moly eléri a kívánt felhasználószámot, valószínűleg szüksége lesz majd egy “képesebb”, szerkesztett címoldalra is, ahol a felhasználók nem csak listaszerűen, hanem fogyaszthatóbb formában kapják a napi könyves közösségi dózist – legyen szó az ismerős által legutóbb olvasott könyvről, vagy éppen arról, hogy Amerikában megfordult a trend: újra nő az olvasók száma. Egyre jobban van mire és kikre építeni.