Egy Mike McCue nevű fickó szerint a web nagyon máshogy, a nyomtatott lapokhoz hasonlóan fog kinézni 5 év múlva, és a webes tartalmakból is teljesen más úton lehet majd pénzt kivenni, mint ma. Ezt persze bármikor el lehet mondani a következő 5 évre, de kevesen tudnak valami kézzelfoghatót is tenni állításuk mellé. Mike McCue pedig történetesen a Flipboard (lásd a poszt végén lévő videót) első embere, az alkalmazást ismerve pedig az állítása mellé tett termék minimum érdekessé teszi mondanivalóját.
Az iPadre elérhető alkalmazás már 3.5 millió letöltésnél és havi 550 millió oldalmegtekintésnél tart. Az app az általam látottak közül a legéletképesebb próbálkozás a napi digitális tartalom fogyaszthatóvá tételére. A másik hasonló a New York Times HTML5-ös alkalmazása.
A kettő közti hasonlóság, azt hiszem, egyértelmű: visszatérés az évszázadok alatt kialakult nyomtatott formátumhoz, hozzáadva a digitális előnyöket. A hagyományos honlapok vertikális görgethetőségéhez képest a jóval természetesebb horizontális lapozásra építenek, a Flipboard pedig remekül teszi mellé az érintésvezérlés intuitív elemeit.
Nem gondolom, hogy a Flipboard-szerű (avagy printes) megjelenítés a teljes webre ráhúzható csodaszer lenne. Azzal viszont határozottan egyetértek, hogy a webes médiatartalmak fogyasztásának ma a Flipboard a legkényelmesebb, legpraktikusabb eszköze, és azzal is, hogy ez a fajta digitális printesedés meghatározó trend lehet az online média következő pár évében.
Elkészült a Pew Research Center kutatása, melyben bár az USA médiahelyzetét vizsgálják, elég egyértelmű trendek rajzolódnak ki, így szerintem már most érdemes itthon is figyelembe venni az eredményeket. Nem hinném, hogy nagyon más irányba mennénk.
A mobilos hírfogyasztásról szóló rész a “local news is going mobile” megállapítással nyit, melyet rögtön alá is támasztanak egy adattal: a felnőtt amerikaiak 47%-a szerez be helyi híreket és információkat mobilon vagy (a náluk 7 %-os penetrációval rendelkező) tableten. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden második amerikai napi szinten bújja a polgármesterrel készült mélyinterjúkat: leginkább a helyi időjárásra kíváncsiak és az üzletekkel kapcsolatos információk közt böngészgetnek, az általános hírek iránti érdeklődés a harmadik, ahogy az alábbi ábrán is látszik. Egyébként minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy az alábbi információtípusok mindegyikét mobilján szerzi be (illetve mobilján is) – ez a 18-29 évesek közel kétharmadára jellemző.
A megkérdezett amerikaiak 28%-a gondolja úgy, hogy a helyi nyomtatott lap megszűnése nagyon rossz hatással lenne a helyi hírekkel kapcsolatos informáltságára. Összehasonlítva ezt azok arányával, akik havi 5 dollárt hajlandók lennének fizetni az online változat eléréséért (23%), kimondhatjuk, hogy valamennyivel kevesebben fizetnének az online lapért, mint amennyien komolyan hiányolnák a nyomtatott újságot.
Visszatérve a nyomtatott helyi lap megszűnésére: a megkérdezettek 30%-a szerint ennek csak mérsékelten rossz hatása lenne, 39%-uk szerint pedig a nyomtatott lap nélkül is megfelelően informáltak tudnának maradni. Ez utóbbi csoportban felülreprezentáltak a fiatalabbak és a szélessávú netkapcsolattal rendelkezők.
És még néhány fontos megállapítás a helyi infókat mobiljukon (is) beszerzőkről:
35% érzi, hogy nagy hatással van a környezetére (szemben a teljes minta 27%-ával)
65% szerint könnyebb ma képben lenni a helyi hírekben, mint 5 éve (teljes minta: 47%)
51% 6 vagy több forrásból szerzi be a helyi híreket és infókat (teljes minta: 21%)
30% hajlandó lenne havi 5 dollárt fizetni egy helyi online újság eléréséért (teljes minta: 23%)
75% használ közösségi hálózatokat (teljes minta: 42%).
A cím általában nem kérdésként, hanem megállapításként hangzik el. Baráti beszélgetésekben, szakmai összejöveteleken és egyetemi kurzusokon egyaránt hallani: a print média le van maradva az online lapokhoz képest. Annyiszor mondjuk, hogy már csak ezért is elhisszük – pedig nem biztos, hogy el kellene.
Pár évszázaddal ezelőtt még a könyvek uralták a médiateret. Bár az akkori könyvekben lévő információkat elavultságuk miatt mai fogalmainkkal már nem is nagyon neveznénk hírnek, de azért azt tudjuk, hogy a könyv volt az első tömegmédium, benne komoly hírértékű infókkal.
A könyveket követték az újságok, megannyi előnyt felmutatva. Hamar becsődölne az a könyv, amelyik az újságokkal a mai médiatérben szeretne versenyezni. Nem véletlen, hogy ilyen könyvet eszébe sem jut kiadni senkinek. Mégsem mondjuk, hogy a könyvek le vannak maradva az újságokhoz képest – egyszerűen nem is említjük őket egy lapon. (Vigyázat, szóvicc!)
Ahogy az újságok sincsenek lemaradva, egyszerűen csak másra valók, mint az online lapok. A kérdés persze az, hogy mire. A jelenlegi legbölcsebb válasz pedig talán egy határozott “nem tudjuk”. Ez a “nem tudjuk” önmagában egy előrelépés. Előrelépés, mert amelyik nyomtatott újságok belátja, az az erőlködés helyett eldobja az összes fegyvert, és egy teljesen új hadszínteret keres. Idővel úgyis meglesz.
Nem tudom, ki vagyok, nem ismerem önmagamat. De ezt a “nem tudom”-ot értem. (Szókratész)
Egyetlen hónap alatt olvasói 2/3 részét elvesztette a fizetős online változatra váltó The Times. Mindezt úgy, hogy a bevezető ár havi 1 font volt, ami kint még kisebb megterhelést jelent, mint az itthoni 340 ft/hó. Az árból arra lehet következtetni, hogy a már távozott olvasóknak nem az összeggel, hanem inkább az elvvel van bajuk. Vagy azzal a procedúrával, amit a felhasználók egy részének még mindig jelent az online fizetés.
A havi 1 fontos ár csak akció, később napi 1 font vagy heti 2 font lesz az olvashatóság ára – ekkor valószínűleg még nagyobb esés várható. Igazából havi 8 font sem sok, de ott már elgondolkozik az ember, hogy miért is költene erre évi közel 100 fontot, mikor kb. minden információ megtalálható más szájtokon, lapszemlézve még az exkluzív Times-anyagok is.
Nem tudom, hogy az oldalon járó felhasználók mekkora része érkezik a Google-ről, de az biztos, hogy aki csak gyorsan szeretne rátalálni valami napi hírre, az nem fog semennyit fizetni, inkább továbbkattint, megkeresi máshol. Ők persze nem visszajáró törzsolvasók, de potenciálisan lehet belőlük az – máshol.
Valamiféle kartellezéssel kellett volna megoldani ezt a fizetőssé tételt, ha már Rupert Murdoch annyira nem hisz még a tartalmak egy részét ingyen kínáló freemium modellben sem. Hiszen ha a nagyobb kiadványok mindegyike egyszerre váltott volna fizetősre, akkor talán több lenne az esélyük, mint külön-külön: kevesebb ingyenesen olvasható minőségi helyre menekülhetne most volna a júzer. A Times-nak persze esélye éppen most is van, 50-50%: vagy bejön vagy nem.
A legnagyobb gond egyébként nem is feltétlen az olvasók x százalékának elvesztése, szerintem az új felhasználók megnyerése lesz csak igazán nehéz, például fentebb kifejtettek miatt.
Sokan sokat írnak/írunk a nyomtatott sajtó helyzetéről. Számomra legviccesebbek azok az emberek, akik nem fizikai, de szellemi őskövületként magyarázzák, hogy miért is fogják a nyomtatott lapok lenyomni az online médiát (!), és majd meglátjuk, figyeljünk csak oda.
Figyelünk mi, figyelünk, de az az elég konkrét helyzet, hogy nem csak a print lapok, hanem úgy általában az újságok is bajban vannak.
Az Amerikai Lapkiadók Szövetsége közzétette 2009 második negyedéves iparági jelentését. A számok az USÁ-ra vonatkoznak, de azt hiszem, elég éles vonallal érzékeltetik a trendeket.
2006. második negyedévében a nyomtatott lapok bevétele 11.69 milliárd dollár volt, az online lapoké 666.9 millió dollár – ez majdnem megfelel a 2005-ös adatoknak
2007. második negyedévében a nyomtatott újságok 10 százalékos bevételcsökkenést könyveltek el (így lett 10.5 milliárd dollár), míg az online 19.3 százalékkal erősödött (795 millió dollárra)
2008. második negyedévében a print 16 százalékkal esett és az online is csökkent, 2.4 százalékkal (8.82 milliárd és 776.5 millió dollárra)
2009 második negyedéve kész katasztrófa: a nyomtatott lapok bevétele 30.15 százalékkal csökkent 6.16 milliárd dollárra, az online újságoké pedig 15.9 százalékkal 653 millió dollárra esett.
Senkiháziak kezében van a popszakma?
Jól látszik, hogy a print-online változások egyáltalán nem ellensúlyozták egymást, sőt már tavaly minden csökkenésbe fordult. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezután már mindig így lesz. Valamit viszont jól jelez: nem csak a nyomtatott sajtó befolyása csökken, hanem úgy általában a hagyományos értelemben vett – akár online, akár offline – újságoké.
Vessük össze ezt azzal a hírrel, hogy a Fordnagy médiakampányok helyett fogta a Facebookot és a Twittert, megkeresett 100 jó hírű, olvasott bloggert, és felajánlotta nekik, hogy fél évre rendelkezésükre bocsátja az amerikai piacon új kisautó egy-egy példányát. Mit kérnek cserébe? Havi 1 videót a YouTube-ra feltöltve.
Mi a tanulság? Semmiképpen nem az, hogy holnaptól a sarki kisboltnak is kéne egy blog. Egyelőre inkább csak üljünk és figyeljük, ahogy lassan az apró információmorzsák jól szűrhető halmazai veszik át az ütős címlapok helyét.
Egy Mike McCue nevű fickó szerint a web nagyon máshogy, a nyomtatott lapokhoz hasonlóan fog kinézni 5 év múlva, és a webes tartalmakból is teljesen más úton lehet majd pénzt kivenni, mint ma. Ezt persze bármikor el lehet mondani a következő 5 évre, de kevesen tudnak valami kézzelfoghatót is tenni állításuk mellé. Mike McCue pedig történetesen a Flipboard (lásd a poszt végén lévő videót) első embere, az alkalmazást ismerve pedig az állítása mellé tett termék minimum érdekessé teszi mondanivalóját.
A cím általában nem kérdésként, hanem megállapításként hangzik el. Baráti beszélgetésekben, szakmai összejöveteleken és egyetemi kurzusokon egyaránt hallani: a print média le van maradva az online lapokhoz képest. Annyiszor mondjuk, hogy már csak ezért is elhisszük – pedig nem biztos, hogy el kellene.
Sokan sokat írnak/írunk a nyomtatott sajtó helyzetéről. Számomra legviccesebbek azok az emberek, akik nem fizikai, de szellemi őskövületként magyarázzák, hogy miért is fogják a nyomtatott lapok lenyomni az online médiát (!), és majd meglátjuk, figyeljünk csak oda.