Ezúttal újra feltesszük a kérdést, hogy miért került 200 millió forintba az új, online kormányszóvivői portál, de értelmes választ megint nem tudunk adni. zóna
Új romániai magyar internetes hírportál indult. Népszava
Az Inforádió internetes hírportálja „Minden ami hír” szlogennel indult január 16-án. Kreatív Online
Mintegy harminc százalékkal emelkedett a tavalyi, 2005-ös évben a három legnagyobb cseh internetes hírportál bevétele. MTI
Március végén új közéleti internetes hírportál indul a 168 Óra című hetilapból, és a Magyar ATV képernyőjéről ismert Nagy József vezetésével. Népszabadság
Az Európai Bizottság előzetes tájékoztatása a közeljövőben kiírandó eLearning Program internetes portál frissítéséről, megtervezéséről és karbantartásáról szóló pályázatára. MTA
Igen, jól látjuk, az idézett mondatokban az internetes hírportál, illetve annak egy variációja, az online portál kifejezés a közös.
Kérdezem én: mégis milyen hírportál létezik még? Valaki talán látott már másfajtát? Esetleg találkozhattunk valahol offline kormányszóvivői portállal, csak nekem kerülte el a figyelmemet?
Rupert Murdoch ausztrál médiamágnás a napokban mondta, hogy a hagyományos sajtó azért őrzi még mindig hajszálnyi előnyét a blogokkal és más új médiumokkal szemben, mert az olvasók megbízhatóbbnak tartják.
A fogyasztók ma is azt akarják, amit mindig: olyan forrást, amelyben bízhatnak. Ezt pedig a múltban a lapok biztosították. És a jövőben is ez fogja az újságokat naggyá tenni.
Ezzel Murdoch a “na de azt írja az újság!” viselkedésre utal, ami főleg a (korukból kifolyólag is?) konzervatívabb felfogású emberektől hallunk nap, mint nap. Amit ír az újság, az úgy van. Elvileg. Na de nézzük: mit is gondolnak a kérdésről maguk az újságírók?
While journalists across all age groups and beat assignments are rapidly adopting social media tools into their everyday work, the greatest usage is shown by young “Millennial Generation” journalists. Preliminary findings about these Millenial Generation journalists, shared by the Society for New Communications Research Symposium, showed that 100% of Millennial respondents (i.e., 18-29 year-olds) believe new media and communications tools are enhancing journalism, versus 40% in the 50-64 demographic.
Tehát maguk az újságírók, főleg a fiatalabbak az újságírást erősítő eszköznek ergo hitelesen, korrektül felhasználhatónak látják a közösségi médiát, így a blogokat is, melyeket az összes válaszadó 68%-a használ fel munkája során.
Az már közhely, hogy a korábbi struktúrákat átalakította a webkettő: megjelenésével egyre nagyobb hatalom került a felhasználók/közösség kezébe, egyre kevésbé tarthatja egy szűk csoport kézi vezérlés alatt a valóságot leképezni igyekvő, ám rendszerint torzító médiát.
1+2=3
Én az „1+2=3” modell megvalósulását tartom ésszerűnek és valószínűnek is. Ezalatt azt értem, hogy míg korábban a „felülről” szerkesztett tartalmon volt a hangsúly (1), most pedig a közösségi, webkettes tartalom-előállítás terjed (2), a két modellnek szükségszerűen ötvöződnie kell ahhoz, hogy átlátható mennyiségű, rendszerű és megbízható információhoz jussunk.
A bloggerek és más tartalom-előállításban résztvevő felhasználók csak akkor kapnak az újságírókéhoz hasonló „súgásokat”, információkat, ha maguk is olyan szintű kapcsolatrendszert tudnak kiépíteni, mint az újságírók egy része. Tehát ugyanúgy kialakul egy elit, csak professzionális vagy oknyomozó bloggereknek fogják hívni őket, nem pedig ugyanilyen újságíróknak. Megfoghatjuk a másik oldalról is: a jelenlegi topújságírók közül az marad majd életben, aki készségszintre fejleszti webes ismereteit.
Ezzel együtt a közösségi kontroll szerepe erősödni fog. De ez egy passzív szerep, kár lenne összekeverni az aktívval.
Egy nagy kérdést kell magának feltegyen minden olyan médium, melynek online és nyomtatott kiadása is van. Mivel minden online is, ami nyomtatott (fordítva persze nem, és hát a csak online kiadásúakat el is kerüli ez a probléma), így gyakorlatilag minden újságot elér a kérdés: hol jelentessem meg előbb a cikket?
Amikor a Népszabadság előnyt ad mindenkinek
Ma éjszaka egy igen tanulságos eset történt. Éjfél után valamikor kijött MTI-hírként a mai Népszabadságból lapszemlézett Szonda Ipsos kutatási eredmény. Na, gondoltam, akkor megvan a Propeller Belföld rovatának reggeli vezetője.
Az etikusság azt kívánta meg, hogy az egyébként az MTI előfizetői adatbázisából szerzett hírt ne a Hír6-ról linkeljem be Propellerre, hanem az eredeti forrásból, tehát a Népszabadságból. Ezt sajnos nem tudtam megtenni, mivel a Népszabadság Online-on akkor még nem volt fent a cikk. (Így Propellerre maradt a Hír6-os link.)
Szerintem a Népszabadságnak sem jó, hogy mire ők felrakták, addig gyakorlatilag már minden nagyobb és közepesen nagy híroldalon is megjelent az ő saját információjuk. Ráadásul – ami most még csak nyolc-tízezres problémának tűnik – a hírgyűjtő szájtok sem tudják – még ha akarják sem – az eredeti forrást kiemelni. Majd kiemelik azt, ahova leghamarabb felkerült az információ.
Mert így hiába a változások, hiába az integrált szerkesztőség, az online jelenlétet korlátozni vagy időben csúsztatni: versenyhátrány.
Az persze lehet, hogy ha máshogy csinálnák, a nyomtatott lapot kevesebben vennék. De hát azt már úgyis egyre kevesebben veszik.
Axel Springer: 2010 után csak online megyei lapok
Nem véletlen az a nyílt titoknak számító stratégiai hozzáállás pletyka sem, hogy a 9 megyét birtokló AxelSpringer például 2010 után már csak online megjelenést tervez megyei napilapjainak. A nyomtatott lap eladási száma – megyénként és évenként változóan – lassan, de biztosan, évente 100-500 darabbal csökken. Eközben az online lapjaik látogatói ennél jóval nagyobb számmal nőnek.
A nyomtatott újság példányszáma, vagy ha úgy tetszik, az olvasók reklámmegtekintése például pont nem mérhető, maximum sejthető. Van persze auditált példányszám, de annak hitelességét aláássák az olyan esetek, amikor azért küldenek el egy-egy terjesztési vezetőt, mert az hírlik róla, hogy ő fizetgetett elő sok néven és címen a lapra.
A logikus magyarázat, a kényszerítő erő megvan a fenti magatartásra: a felettük állók elvárása az, hogy ne csökkenjen a példányszám, vagy ha igen, akkor a csökkenés mértéke a statisztikai hibahatáron belül maradjon. Ez pedig sok éve túlhaladott elvárás.