archívum téma szerint: “oroscafé”
Akárhogy próbálom elkerülni a magunkkal szembeni nagyképűséget, a “sikertörténet” kifejezést teljesen ideillőnek gondolom. Ma ünnepli első születésnapját Orosháza hírszájtja, az OrosCafé. Az oldal megszül(et)ésében is szerepem volt, azóta pedig tanácsadóként segítem a fejlődését.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az egy évvel ezelőtti induláskor nem számítottunk sikerre. Persze, számítottunk, ezért vágtunk bele. Hittünk a koncepcióban, amiről azóta kiderült, hogy tényleg működik. Egy év alatt 156 ezer látogató 720 ezer látogatása és 4.9 millió oldalletöltése, valamint az ez idő alatt született közel 3000 cikk, 19 ezer fotó és 12 ezer hozzászólás szerintem elég határozottan igazol mindent egy 30 ezres városban. (Nem is beszélve az 1000 szeletes tortáról, ami ma lesz felvágva.)
Jelenleg átlagosan napi 1700-2000 ember nézi az oldalt, de ha esemény van a városban, akkor a 3000 egyedi látogató felé kúszik a statisztika. Hasonlóan szépek az OC számai Facebookon is: a 850+ (elsöprő többségben orosházi) rajongó miatt szerintem nincs is olyan helyi, aki az ismerősei lájkolásai vagy ajánlatai által ne találkozna az ócés Facebook-oldallal.
Tanulság? Sok van. Az egyik például az, hogy igenis lehet egy kisebb város médiáját is komolyan gondolni és jól csinálni. Ha úgy tetszik, létrehozni a weben Orosházát. (Vagy legalábbis annak meghatározó centrumát.) Fontos ez az önkormányzati PR szempontjából is: a push jellegű médiaeszközök alkalmazása mellett az önkormányzatoknak is el kell tudni mozdulni a részvételen alapuló megoldások bevonása felé. Ez a hivataloknak is jó, hiszen a hozzászólásokból például nagyon szépen kirajzolódik a közbeszéd. Meg lehet ismerni, mit gondol a városlakó, sőt ugyanezen a csatornán párbeszédet is lehet folytatni vele. De ez már kicsit messzebb vezet, és ma nem is ez a legfontosabb…
Boldog születésnapot, OrosCafé!
Pénteken reggeltől délutánig az OrosCafén élőben adtuk a városi képviselő-testület ülését. Az eddigi szöveg+képes élőzés mellett ezúttal videostream is volt. A közvetítéshez a Ustream rendszerét használtuk, ennél jobb nem is kell (meg nem is nagyon van).
A stáb úgy nézett ki, hogy jelen volt egy felelős szerkesztő (aki most kivételesen fotós is volt, de egyébként lesz külön fotós), aki írásban foglalta össze az eseményeket. Ott volt egy operatőr, akiről elég egyértelmű, hogy mit csinálhatott. A közvetítésnek volt egy műszaki vezetője, illetve voltam én web supportként. Szóval nem kispályáztunk, komolyan vettük a dolgot, de enélkül nem is nagyon érdemes csinálni.
Persze felhasználók is voltak: 1549 látogatás alkalmával összesen 538 érdeklődő nézett bele a közvetítésbe, átlagosan 50-en figyelték egyidőben a streamet (a csúcs 77 volt). Mindezek szerintem nagyon szép adatok, főleg azt figyelembe véve, hogy Orosházán 30 ezren élnek.
Érdekes, bár nyilván múló jelenség, hogy a közvetítés ideje alatt érkező hozzászólások egyike sem a közgyűlés témájához érkezett, mindben maga az élő videós közvetítés volt a téma.
Általános tanulságok
Az online live streamnek a tévéközvetítéssel szemben van egy hétköznap napközbeni előnye. Tévé kevés munkahelyi íróasztalon van, számítógép és netkapcsolat viszont rengetegen. Sokan megtehették, hogy “háttérrádiózás” jelleggel berakták a közvetítést, aztán amikor számukra izgalmasabb napirendi pont következett, akkor jobban odafigyeltek.
Habár biztos vagyok benne, hogy nem sokan, maximum 1-2 ember, ők is csak egy próba erejéig kapcsolódtak be iPhone-ról a közvetítésbe, de már az is jó érzéssel tölt el, hogy a Ustream-alkalmazással ezt simán megtehették.
Nem gondoltam, hogy 3-400-nál többen lesznek kíváncsiak egy városi közgyűlésre, de hát az OrosCafé webstatja már máskor is okozott pozitív meglepetéseket.
(nem) Így írunk mi
Nevek, pozíciók – eddig tiszta. De vajon hol vannak a határok? Kinek mit “kell” magáról elmondania és egyáltalán mi érdekelheti még az olvasót?
Az imént újítottuk meg az OrosCafé impresszumát, amelyben igencsak “elengedtük magunkat”. Az alapkoncepció a mostanában igen divatos integrált hozzáférés, azaz, hogy a kollégák webes aktivitásait – legyen az az OrosCaféhoz kapcsolódó, vagy attól teljesen független – egyetlen helyről tegyük elérhetővé. Pluszban az, hogy közel hozzuk magunkat az olvasóhoz.
Ahhoz nem kell túl nagy fantázia, hogy például egy újságírónál legyen link saját írásaira. (Bár az impresszumok 99 százalékában mégsem művelnek ilyet; egyáltalán nem értem, hogy miért.) Az e-mail cím alapvető, ez kb. minden impresszumnak része. Ha már e-mail, akkor – számomra – automatikusan adja magát a Twitter, és akkor már a blog is (ha van). Az iWiW/Facebook-adatlap gyakorlatilag telefonkönyvi bejegyzéshez hasonlít, egy-egy emberhez talán már kapcsolódik, mint az e-mail címe.
Úgy gondolom, hogy ezek a hivatkozások, illetve a nevekhez kapcsolt fotók élőbbé teszik az egészet. Főleg egy ilyen közepes méretű városban, mint Orosháza. Nyilván mindenki tudja, hogy a megjelenő anyagokat igazából nem a dobozában lévő kis áramkörök készítik, no de akkor is – így sokkal természetesebb. Hús-vér személyek láthatók, akik igenis jelen vannak a weben, tevékenykednek, élnek.
A Pannon “közel hozzád” jelmondata jut most erről eszembe. Tulajdonképpen ez lenne a lényeg. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint a felhasználó/olvasó. Megérinthetők, elérhetők, köztük élők.
És ha már lúd… Aki használja a Picasa webalbumokat, netán aktív közösségi könyveskedést folytat a Molyon, annál ezt is feltüntettük.
Az OrosCafé nevet kapott oldal Orosháza, illetve az Orosházi kistérség hírszájtja, de inkább talán mindenese szeretne lenni. A belsőségekről annyit, hogy WordPress motoron futunk, annak minden előnyével és hátrányával – bár eddig főként az előbbit érzékeltük. Az oldalt én fejlesztettem, illetve tartalomfejlesztési tanácsadóként is részt veszek folyamatos erősítésében.
Van mindenféle közösségi webes megoldás, használjuk a Twittert, a Facebookot és az iWiW-et. Hogy éppen mit olvasnak az orosháziak, azt a Moly.hu könyves közösségi szájt szállítja nekünk.
Az úttörő oly vidám
Orosházába a helyi fúvószenekar oldalának készítésekor szerettem egy kicsit bele. Emiatt és érintettségem okán is kissé elfogult vagyok. Mégis objektív megállapításnak érzem: valamilyen szinten úttörő kezdeményezésről van szó. Nem ismerek olyan hazai önkormányzati médiumot, amely ilyen szintű és formájú tartalmat kínál a weben. (Aki ismer, kommentelje be, kíváncsi vagyok.) Az önkormányzatok általában megragadnak a saját, telepules.hu szájtoknál, de még abból is kevés a valamilyen szinten fogyasztható.
Mindehhez az úttöréshez persze kellettek olyan emberek, akik fogékonyak az innovatív megoldásokra. Az OrosCafét megjelentető Orosházi Média Kft. főszerkesztője, Poór Csaba és az OC felelős szerkesztője, Melega Krisztián barátom határozottsága és szaktudása kellett ahhoz, hogy megszülethessen Orosházán az, ami megszületett.
Mit jelent az önkormányzatiság?
Orosházán a tévét, az Orosházi Élet című nyomtatott lapot és most már az OC-t is az Orosházi Média Kft. működteti/adja ki. Aki ismer, tudja, fenntartással kezelem az önkormányzati médiát. Sőt, korábban azt gondoltam – némiképp általánosítva -, hogy kb. nincs is értelme az egésznek. Minden politikus csak magát szeretné látni és láttatni, a PR dumákra pedig nem biztos, hogy kíváncsiak az emberek, főleg nem online.
Az Orosházi Városi TV egyetlen adásába kellett belenézzek ahhoz, hogy (be)lássam Poór Csabi igazát: lehet ezt picit másképp is csinálni. Piacképesen. A jobboldali vezetésű város Híradója úgy kezdődött, hogy az első 10 percben csak ellenzéki politikus tűnt fel és érvelt. Merthogy érvelhetett. Ez őszintén meglepett. Online-ba vágni pedig még merészebb dolog, itt ugyanis rögtön jön a hozzászólás, nehéz és felesleges is elhallgattatni az ellenvéleményeket.
Úgyhogy, ha nyalásnak látszik, ha nem, mindenképp ki kell emeljem a munkatársak szakmai hozzáállását és a politikai döntéshozók szemléletét, józan belátását. Valahol ez lenne a minimum, de szétnézve a mai magyar önkormányzati média realitásában ez inkább talán a maximum.
Ezzel együtt igaza van Korbely Gyurinak: jobb lett volna, ha mindez nem közpénzből jön létre. Kevesebbet kellene kifelé magyarázkodni, erősebbet lehetne néha csípni. De hát a kávét amúgy sem csípősen szeretjük.
Hogy ez a zacc nélküli kávét kínáló kis hely mennyire hiánypótló a városban, azt már az első másfél nap látogatottsági adataiból látjuk.