A hitelplafon-emeléssel kapcsolatos megállapodásért folytatott kampányában Barack Obama bevetette a Twittert is. Az első hírek arról szóltak, hogy rosszul tette, a #compromise kampány ugyanis rövid időn belül -37 ezer követőt jelentett. Ez nem is csoda, hiszen pénteken erős floodolásba kezdett, pár óra alatt száznál több twittel árasztotta el követőit. Mindegyik üzenetben arra kérte követőit, hogy Twitteren is kérjék államuk republikánus politikusait a gazdaságpolitikai kompromisszum megkötésére.
A problémás pontok
Mindenki megkapott minden twittet, nem csak a saját államára vonatkozót. (Ez a a Twitter sajátossága miatt történt így, hiszen amíg a Facebookon elég jól lehet targetálni, a Twitteren ilyen szempontból csak vaktában lövöldözni lehet.)
A kampány (ötlete) későn jött. Ha egy-két héttel korábban kezdenek bele a twittelésbe, akkor kényelmesen el lehetett volna osztani 3-4-5 napra a twitteket, így a követők nem észlelték volna annyira nagy adagnak.
A twittek zöme felszólító módban íródott, ezzel közvetlen reklámérzetet keltve, amelyre ilyen dózisban valószínűleg senki nem kíváncsi.
Az eredmény
Az NM Incite mérése szerint a #compromise hashtag 22 ezernél több twittben jelent meg és potenciálisan 36 millió felhasználó találkozhatott vele (ez azok száma, akik a hashtaget használókat követik, az átfedésekről nincs szó).
Obamát 28 ezer alkalommal említették Twitteren a vizsgált időszakban.
Az említések 40%-a és a hashtages twittek 28%-a pozitív hangvételű volt, 13%/12% negatív, a többi semleges.
A 9.5 millió követő környékén járó amerikai elnök a kampány hatására kb. 37 ezer követőt vesztett.
A kampány 11 ezer követőt hozott a twittekben említett republikánus politikusoknak.
Ezután le kellene vonni egy konklúziót: sikeresnek mondhatjuk-e a #compromise kampányt? Bizonyos szempontból egyértelmű az igen, hiszen a kétpárti kompromisszum megszületett. Hogy ennek mennyi köze van a Twitterhez, azt nem nagyon lehet megmondani. A pozitív-negatív említések aránya biztató, úgyhogy ha egyértelműen sikerben nem is vagyok biztos, abban igen, hogy rosszat nem tett Obama stábja, a mérleg vagy semleges, vagy pozitív. Az ennél pontosabb értékeléshez további információkra lenne szükség, ezeket néhány kérdésben foglaltam össze.
A kérdések
Figyelembe vehető-e egyáltalán negatív szempontként a követők számában mért 0.0039%-os veszteség?
Kiket vesztett Obama? Valószínűsítem, hogy a 37 ezer lemorzsolódott követő jelentős része nem amerikai, éppen azért nyomott az unfollow-ra, mert már eleve az amerikai gazdaság mint téma sem érdekelte, főleg nem ilyen mennyiségben.
Kiket nyertek a republikánusok? Nem tudni, hogy a 11 ezernyi új követőből mennyi értékes. Előfordulhat, hogy sokan közülük egyértelműen demokraták, és csak azért kezdték el követni a republikánus politikusokat – ha már így belefutottak az elérhetőségükbe -, hogy Obama lelkes online követőjeként “szemmel tarthassák” őket. Illetve nemrég derült rá fény, hogy egyikőjük követőinek mindössze 8%-a ember, a többi valamilyen intézményi, netán vásárolt “gépi” fiók.
Olyat teszek, amilyet emlékeim szerint ezen a blogon még sosem tettem: egy jelenleg kizárólag nyomtatott formában elérhető dolgot ajánlok. De nagy örömmel teszem, hiszen arról van szó, hogy megjelent (első) tanulmányom, a Médiakutató című médiaelméleti folyóirat 2011/2. (nyári) számában. A weben általában 3-4 hónapos csúszással teszik elérhetővé az anyagokat, idővel belinkelem majd. [Közben eltelt az idő, itt a link.] Akit már most érdekel, annak pedig irány az alábbi bevezető, majd egy nagyobb újságárus.
A “lájkolás” (tetszikelés) kifejezés már régen beépült a magyar társadalom szókincsébe, és ahogy egyre természetesebbé válik a közösségi web használata, úgy jelenik meg ezen a színtéren is az ebből a szempontból leginkább választópolgárként meghatározható magánszemélyek és a politikai erők közeledése. Bár az utóbbi szereplők üzeneteinek eljuttatásához a közösségi weben leginkább személyre szabható módon a magánszemélyek hozzájárulása is kell, természetesen a politika szereplői is sokat kell tegyenek azért, hogy a választópolgárok felfigyeljenek rájuk, netán mindennapi online aktivitásuk követőjévé váljanak. Írásomban a magyar politikai erők közösségiweb-használatának témáját járom körül, rámutatva a lehetőségekre és a hazai valóságra is.
Barack Obama 2012-es kampánystábjának szombati bejelentése szerint az USA elnöke ezután rendszeresen twittel majd, a személyesen általa írt üzeneteket a végükön lévő “-BO” aláírásból ismerhetjük fel.
A varázs abban rejlik, hogy az ilyen szempontból talán a legelérhetetlenebb ember belép a webes térbe, ott személyesen jelen, “velünk” lesz: nemcsak futárt küld, hanem ő jön el. Nyilván nem fog válaszolgatni a “follow you follow back” című twittekre, de mivel Obama kampánystábja már bizonyította, hogy van bennük “némi” érzék a webhez, nem lepődnék meg rajta, ha meggyőznék, hogy 2012. november 6-áig ugyan tűnjön már fel egy-két BO jelzésű reply is a csatornán.
A politikai kommunikációs csemege mellett a szolgáltatást az is erősíti, hogy ősszel az iOS-nek szerves részévé válik a Twitter, amelynek egyébként a napokban minden linkre ráhúzott linkrövidítője mellett hamarosan beindul saját képmegosztója is. Szóval megy ez, csak tolni kell.
A választási kampányban újra érdekessé válik a kérdés: érdekli-e a fiatalokat a politika? A pártoknak az elérés, az online médiának pedig az oldalletöltés miatt fontos a téma. Nos, sok jó hírrel nem szolgálhatunk. A lentebb részletezett vizsgálat ugyanis arra jutott, hogy nem érdekli őket.
A kiragadott diából jól látszik, hogy az általános iskolásoktól az egyetemre járók köréig elérő mintából a lányok online politikai hírfogyasztását csak a fiúk webes horoszkópok iránti érdeklődése múlja alul. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kutatást a 10-24 évesek körében végezték, így a mért korosztály egyik fele teljesen kiesik a szavazati joggal rendelkezők köréből. Ez viszont csak részben torzít, hiszen a 16+ korosztály már javában célozható/célozandó, kell valamennyi idő ahhoz, hogy egy fiatalban kötődést alakítsanak ki a politikai szerveződés iránt.
Mindez újfajta kihívás elé állítja a weben gyakran amúgy is esetlenül mozgó pártokat. Félő ugyanis, hogy bár nem ilyen mértékben, de az érdeklődés hiánya nyomokban később is fennmarad ebben a generációban, és a hozzászólásokban a pártjaik által képviselt elvek mentén vitatkozó fiatalok inkább csak kivételek lesznek.
Meg kell tanulni a (most még) fiatalok tömegét, médiahasználati szokásaikat megérteni és hozzáigazítani a kommunikációt. Talán kicsit nehezebb ez, mint korábban, hiszen a médiaterek, ahol elérhetők ezek a fiatalok ma már sokkal gyorsabban változnak, mint mondjuk 20 éve. Tegnapelőtt még az Index fórum volt a menő, tegnap az iWiW, ma a Facebook és a Twitter, holnap pedig lehet, hogy már teljesen más lesz. És mindegyik terepen máshogy lehet megragadni az értékes felhasználói figyelmet.
A “Mítosz vagy valóság? A netgeneráció jellemzői Magyarországon” című kutatást Fehér Péter és Hornyák Judit jegyzi. Felmérésüket 10-24 évesek körében, egy 994 fős mintán végezték. Az eredményeket először a VIII. Pedagógiai Értékelési Konferencián, Szegeden ismerették.
Dobi Ágnes, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának sajtóreferense helyreigazítást kért a Hírcsárda című vicclap egyik cikke miatt. A cikkben azt “állították”, hogy Hoffman Rózsa oktatásért felelős államtitkár – a liberális oktatáspolitikával szembeszállva – nem csak az alsó tagozatban, hanem focipályákon is engedné a buktatást. A minden további magyarázat és kontextus nélkül is nyilvánvalóan viccnek szánt állításra adott reakció, a helyesbítésre felszólító közlemény egy igazi kommunikációs baki. Azzal súlyosbítva, hogy a Hírcsárda a korábban a kormány által megszólított geekek körében (is) igen népszerű, és egy ilyen egyéni LOL erősen hitelteleníti a korábbi központi OMG-t.
Pár hasonló megnyilvánulással szépen vissza lehet ám szerezni a webes véleményvezérek körében az előző kormány 200 milliós kormányzati weboldalakkal fémjelzett kétes hírnevét. De nem kellene visszajussunk arra a szintre, senki sem kívánja.
Nem politikai ügy és hiba ez, hanem szakmai. Hogy ne csak a problémát vessem fel, hanem némi javaslattal is előálljak: olyan sajtósok kellenének a minisztériumokba, akik nem csak a humort értik, de a webes kommunikációs folyamatokat is – így pontosan fel tudják mérni, hogy mennyi idő alatt válhat a weben egy ilyen helyreigazítás önmaga paródiájává.
A problémás pontok
Barack Obama 2012-es kampánystábjának szombati 
Nemrég