Egy Mike McCue nevű fickó szerint a web nagyon máshogy, a nyomtatott lapokhoz hasonlóan fog kinézni 5 év múlva, és a webes tartalmakból is teljesen más úton lehet majd pénzt kivenni, mint ma. Ezt persze bármikor el lehet mondani a következő 5 évre, de kevesen tudnak valami kézzelfoghatót is tenni állításuk mellé. Mike McCue pedig történetesen a Flipboard (lásd a poszt végén lévő videót) első embere, az alkalmazást ismerve pedig az állítása mellé tett termék minimum érdekessé teszi mondanivalóját.
Az iPadre elérhető alkalmazás már 3.5 millió letöltésnél és havi 550 millió oldalmegtekintésnél tart. Az app az általam látottak közül a legéletképesebb próbálkozás a napi digitális tartalom fogyaszthatóvá tételére. A másik hasonló a New York Times HTML5-ös alkalmazása.
A kettő közti hasonlóság, azt hiszem, egyértelmű: visszatérés az évszázadok alatt kialakult nyomtatott formátumhoz, hozzáadva a digitális előnyöket. A hagyományos honlapok vertikális görgethetőségéhez képest a jóval természetesebb horizontális lapozásra építenek, a Flipboard pedig remekül teszi mellé az érintésvezérlés intuitív elemeit.
Nem gondolom, hogy a Flipboard-szerű (avagy printes) megjelenítés a teljes webre ráhúzható csodaszer lenne. Azzal viszont határozottan egyetértek, hogy a webes médiatartalmak fogyasztásának ma a Flipboard a legkényelmesebb, legpraktikusabb eszköze, és azzal is, hogy ez a fajta digitális printesedés meghatározó trend lehet az online média következő pár évében.
Elkészült a Pew Research Center kutatása, melyben bár az USA médiahelyzetét vizsgálják, elég egyértelmű trendek rajzolódnak ki, így szerintem már most érdemes itthon is figyelembe venni az eredményeket. Nem hinném, hogy nagyon más irányba mennénk.
A mobilos hírfogyasztásról szóló rész a “local news is going mobile” megállapítással nyit, melyet rögtön alá is támasztanak egy adattal: a felnőtt amerikaiak 47%-a szerez be helyi híreket és információkat mobilon vagy (a náluk 7 %-os penetrációval rendelkező) tableten. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden második amerikai napi szinten bújja a polgármesterrel készült mélyinterjúkat: leginkább a helyi időjárásra kíváncsiak és az üzletekkel kapcsolatos információk közt böngészgetnek, az általános hírek iránti érdeklődés a harmadik, ahogy az alábbi ábrán is látszik. Egyébként minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy az alábbi információtípusok mindegyikét mobilján szerzi be (illetve mobilján is) – ez a 18-29 évesek közel kétharmadára jellemző.
A megkérdezett amerikaiak 28%-a gondolja úgy, hogy a helyi nyomtatott lap megszűnése nagyon rossz hatással lenne a helyi hírekkel kapcsolatos informáltságára. Összehasonlítva ezt azok arányával, akik havi 5 dollárt hajlandók lennének fizetni az online változat eléréséért (23%), kimondhatjuk, hogy valamennyivel kevesebben fizetnének az online lapért, mint amennyien komolyan hiányolnák a nyomtatott újságot.
Visszatérve a nyomtatott helyi lap megszűnésére: a megkérdezettek 30%-a szerint ennek csak mérsékelten rossz hatása lenne, 39%-uk szerint pedig a nyomtatott lap nélkül is megfelelően informáltak tudnának maradni. Ez utóbbi csoportban felülreprezentáltak a fiatalabbak és a szélessávú netkapcsolattal rendelkezők.
És még néhány fontos megállapítás a helyi infókat mobiljukon (is) beszerzőkről:
35% érzi, hogy nagy hatással van a környezetére (szemben a teljes minta 27%-ával)
65% szerint könnyebb ma képben lenni a helyi hírekben, mint 5 éve (teljes minta: 47%)
51% 6 vagy több forrásból szerzi be a helyi híreket és infókat (teljes minta: 21%)
30% hajlandó lenne havi 5 dollárt fizetni egy helyi online újság eléréséért (teljes minta: 23%)
75% használ közösségi hálózatokat (teljes minta: 42%).
Az egyik órámon egy-egy megye médiahelyzetét kellett bemutatniuk a hallgatóknak. Innen jött az ötlet, hogy szétnézek a megyei médiapiacon, hogy is áll a print és az online helyzet, illetve hogy is állt 2009 és 2010 utolsó negyedévében. A statisztikában a 9 megyét birtokló Axel Springer, a 4 megyében tevékenykedő Pannon Lapok Társasága, a 3 megyés Inform Média, illetve a 2 királyságos Lapcom szerepel.
Sokáig tűnődtem, hogy a nyomtatott lapok esetében melyik számot válasszam a MATESZ mutatói közül, végül az összesen értékesített lett belőle. Egyrészt majdnem mindegy, hogy melyiket használom, hiszen nem a két negyedév konkrét számain, hanem a változáson van a hangsúly. Másrészt pedig amiatt is kb. mindegy, mert a kiadóként, nyomdaként és terjesztőként is működő cégek adott esetben okosan trükköznek az ilyen módon teljesen tőlük függő számokkal. Igen, tudom, hogy van auditálási szabályzat, de maradjunk annyiban, hogy a webes méréshez úgysem hasonlítható a bevallott printes számok hitelessége.
Az Axel Springer produkálta a százalékban legnagyobb printes esést, viszont az online növekedését nézve a négy versenyzőből csak harmadikok lettek. A netes százalékos győztes a PLT. Elég érdekesek az Inform számai. Az alacsony online növekedést magyarázhatja az, hogy méretben lassan beéri egymást a nyomtatott és a webes táboruk, vagy éppen hírszájtjaik 10 évvel ezelőtti korszakba illő megjelenése. A printes sorban lévő egyetlen zöld cellát viszont nehéz elhinni. Most vagy arról van szó, hogy annyira egyformán koncentrálnak a két termékcsoportra, hogy a két hatás kiegyenlíti egymást (ezt én magam sem hiszem), vagy pedig a fentebb említett kiadó-nyomda-terjesztő hármas áldásos trükkpotenciálja köszön itt vissza. Vagy mi?
Bár csak a százalékokat nézve úgy tűnhet, hogy gyorsabban nő a megyei hírportálok olvasói bázisa, mint amilyen sebességgel a nyomtatott lapoké csökken, a konkrét számok mögé nézve látszik, hogy az AS és a PLT esetében kb. ugyanannyival nő a hírszájtok egyedi látogatóinak száma, mint amennyivel kevesebben fizetik ki a nyomtatott verziót. Az Inform Média számait ilyen szinten nem tudom/szeretném értelmezni. A Lapcom viszont határozottan többet nyer neten, mint amennyit printben elveszít. Ez valószínűleg ahhoz is köthető, hogy a hozzájuk tartozó Délmagyarország bár nyomtatva csak Csongrád megyében jelenik meg, az online verzió régiós terjeszkedésbe kezdett, így Bács-Kiskun megyéből is hozzák be a látogatókat. Csak idő kérdése, hogy a print fegyverszünet online felrúgását teljes erővel kövessék a versenytársak, a BEOL-on és a BAON-on már meg is jelent a Szeged menüpont.
Megjegyzések
(1) Az Axel Springerhez tartozó Nógrád Megyei Hírlap adatközlése a 2010-es negyedik negyedévben késettnek minősült, így ott a harmadik negyedéves adattal számoltam.
(2) A Pannon Lapok Társasága által üzemeltetett online felületek a Webauditon összesített adattal szerepelnek, így a PLT online számaiba – ha jól értem – az f1csatorna.hu, a plt.hu, valamint a városi dh-online.hu eredménye is beszámítanak. Mivel a poszt témája szempontjából nem a két vizsgált negyedév közti különbség fontos, így ez nem jelent akkora problémát, amekkora érvénytelenítené a lényeget.
Tegnap két kollégával is szóba került a címben idézett mondat, azaz kiadók azon gyakorlata, hogy az online verzióban csak egy 3-4 rövid mondatos “kivonat” jelenik meg, majd arra kérnek minket, hogy a felvezetett témát olvassuk el a nyomtatott újságban. Sorolom a gondokat.
Átverés. A felhasználó érthetően és jogosan azt feltételezi, hogy a címlapon megadott cím és ajánló részletesebb kifejtését egy kattintás után megtalálja.
Jelöletlen reklám. Az ilyen cikk egyértelműen reklám. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, csakhogy a reklámokat (értsd itt: PR cikkeket) egyértelműen illik jelölni a címlapon. Egy hírszájtra nem azért megy az ember, hogy tartalomként feltüntetett, jelöletlen reklámokat olvasson.
A cél nem életszerű. Nem hangzik túl életszerűen, hogy egy bekezdés elolvasása után a felhasználó leslattyog a cikkért az újságárushoz. Különösen elképzelhetetlen az előfizetési instrukció követése. A kivétel – amikor egy ilyen “ajánló” után megvesz valaki egy újságot – eladott példányszámra gyakorolt pozitív hatása valószínűleg eltörpül a felhasználókban keltett negatív érzés/élmény mellett.
Duplán rossz. A nyomtatott újság beszerzése helyett inkább rákeresünk a témára a neten. Ha megtaláljuk máshol, az a baj, ha nem, akkor pedig az: ha a keresés nem hoz eredményt, ezért is hajlamosak vagyunk az adott lapot hibáztatni.
Kiszámoltam, hogy Magyarországon 130 millió ember olvas nyomtatott lapot. Ez az adat úgy jön ki, ha 240 millióból kivonok 175 milliót, majd az eredményt megduplázom. Persze ennek semmi köze nincs a valóban újságot olvasók számához, viszont szép, nagy szám. Jól hangzik.
Akárcsak az a 7.8 millió, amelyről Kázmér Judit, a Magyar Lapkiadók Szövetségének elnöke beszélt a minap. Majd azt is hozzátette, hogy az internetet használók 85 százaléka olvas nyomtatott újságot is. Az 55 százalékos internet-penetrációval számolva a helyzet úgy néz ki, hogy:
8.5 millió 15+ éves ember él ma Magyarországon
55 százalékuk, azaz 4.6 millió ember internetezik
az internetezők 15 százaléka, 700 ezer ember nem olvas nyomtatott lapot
Tehát Kázmér Judit két adatát összevetve kijön, hogy itthon kb. mindenki olvas újságot, eltekintve az internetezők 15 százalékától. Ez meg nyilvánvaló hülyeség. (A könnyebb követhetőség kedvéért: 8.5 millió emberből 700 ezer netezőt kivonva éppen 7.8 millió jön ki. Ha hozzávesszük még a félmilliónyi 10-14 éves korosztálynak szóló lapok olvasottsági adatait, akkor is csak 100 ezerrel tér el a kép, ami így továbbra is kamugyanús.)
Ráadásul, ha figyelembe vesszük az évek óta meredeken csökkenő példányszámokat, valamint azt, hogy most 7.8 millióan olvasnak nyomtatott lapokat, akkor felmerül a kérdés: hányan olvashattak 6-8-10 éve? Többen olvastak az országban, mint amennyien éltek?
A Magyar Lapkiadók Egyesületének komolyságáról egyébként csak annyit, hogy a honlapjukra legutóbb március 3-án került fel hír (ezzel már-már a nyomtatott évkönyvek frissességével vetekszik a szájt); a főoldalon pedig komoly figyelmeztetésben jelzik érintett látogatóiknak, hogy “az adatokat adatlap útján 2010. május 31-éig kell bejelenteni”.
Azt gyanítom, hogy nem a print sajtó lesz itt az igazi vesztes, hanem azok, akik nem tudják új helyén kezelni.
Egy Mike McCue nevű fickó szerint a web nagyon máshogy, a nyomtatott lapokhoz hasonlóan fog kinézni 5 év múlva, és a webes tartalmakból is teljesen más úton lehet majd pénzt kivenni, mint ma. Ezt persze bármikor el lehet mondani a következő 5 évre, de kevesen tudnak valami kézzelfoghatót is tenni állításuk mellé. Mike McCue pedig történetesen a Flipboard (lásd a poszt végén lévő videót) első embere, az alkalmazást ismerve pedig az állítása mellé tett termék minimum érdekessé teszi mondanivalóját.
Tehát Kázmér Judit két adatát összevetve kijön, hogy