Köszönjük meg Petrának, hogy elküldte ezt a kis vizuális esettanulmányt, ami talán a magyar lájkmarketing eddigi legalja.
A Sanoma korábban is folyamodott olyan eszközökhöz, hogy a vicces képekből több százezres közösséget felépítő oldalakon vásárolt felületet. Ennek eredményeként fordulhat elő az, hogy a basszuk el az időnket a facebookon című oldalon egyszercsak Lázár János lesz az időelbaszás tárgya. Ezt a lájkok mennyisége alapján Jánoson kívül az oldal rajongói sem értékelik, a cukikutya-cukiló-Lázár János sorban ugyanis gyanúsan van egy kakukktojás. (Egyébként persze a ló az, az sosem ugat.)
Míg a fenti Hír24-cikklinkelgetés csak irreleváns hirdetésnek tekinthető, az alábbi képen egy nem-is-tudom-mi látható. Hívjuk talán a te anyádnak.
A Google két nyomtatott lapban – a kanadai Globe and Mail és a National Post múlt csütörtöki számaiban – adott fel hirdetést arról, hogy a nyomtatott lapokban történő hirdetés nem hatékony, ezért érdemesebb a Google-n hirdetni. Ötletes vicc a viccben, tetszik.
A Google-n kívül egyébként maguk a hirdetők is úgy gondolják, hogy érdemes náluk reklámozni. A cég hirdetésekből származó teljes bevétele 2010-ben 28,2 milliárd dollár volt, tavaly 36,5 milliárd, idén pedig az első félév után 20,7 milliárd dolláros reklámbevételnél tartanak. A hirdetés feladásának legviccesebb része pedig nyilván ez, ezen tudnak a legjobbat nevetni, évi 40 milliárd dollár fixszel az ember könnyen viccel.
Alább egy szerintem igen érdekes grafikon a Flurry-től. Zölddel az USA-béli hirdetési pénzek egyes médiatípusokban elköltött aránya látható, kékkel pedig az amerikai felhasználók médiafogyasztási idejének lebontása. A tévé és a rádió esetében kb. szintben vannak az oszlopok, a webnél sem igazán durva a különbség. A print viszont nagyon durván túl van súlyozva, a mobilnál pedig még nagyobb mértékben ez a helyzet, csak fordítva.
Az abszurdnak tűnő helyzet élét némiképp tompítja az egyes felületek reklámképessége, tehát az, hogy mennyire alakultak már ki működő módszerek, technikák, felületek. Mobil eszközökön például egyelőre kevés az igazán jó próbálkozás.
Éppen a minap beszélgettünk egy kollégával az AdSense vs. iAd helyzet állásáról. Még mielőtt eszembe jutott volna utánanézni a dolgoknak, szembejött egy keddi cikk, amely alapján a hirdetési piac, sok más mobilos területtel ellentétben, egyelőre nagyon nem az Apple terepe.
Az Apple nyíltan exkluzív, jó minőségű hirdetési megoldásokra tervezte hirdetési rendszerét, melynek egyik pénzügyi korlátját a “sok kicsi sokra megy” elv helyett inkább a “sok nagy még többre” jelentette. Amikor beindul az iAd, Cupertino 1 millió dollárban határozta meg azt a minimum költséget, amellyel beengedett egy kampányt. A korlátot mostanra – másfél év alatt, három lépésben – 100 ezer dollárra vitték le. A hirdetői oldalnak való kedvezés mellett az iAd rendszert használó fejlesztőknek is engedett az Apple: 40%-ról 30%-ra csökkentette saját részesedését a bevételből.
Mindez valószínűleg nem kicsit összefügg a Millenial Media által becsült adatokkal, mely szerint a Google a 2010-es 19% után tavaly már az amerikai mobilos hirdetési piac 24%-át szerezte meg, miközben az Apple részesedése 19%-ról 15-re csökkent egy év alatt.
