A facebookos spam/vírus/kártevő dolgok legegyszerűbb elkerülése az, ha nem kattintunk ész nélkül mindenre. De persze ennél van egy kicsit jobb tanácsom is: a Profilom / Adatvédelmi beállítások / Egyéni beállításoknál, a Mások megosztásainál van egy olyan sor, hogy “Az ismerőseim írhatnak az Üzenőfalamra”. Ezt tessék kikapcsolni, kivenni a mellette lévő pipát. Sokkal tisztább, szárazabb érzés.
A cím a legújabb facebookos spamgyártó alkalmazásra utal, ami éppen most terjed, ráadásul elég gyorsan. Minden egy képcímkézéssel kezdődik, például “Dóra címkézte a fényképeidet (egy téged ábrázoló fénykép) a(z) OMG! I can now see that WHO views my PROFILE!!! albumban.” A felcímkézett képek minden esetben így néznek ki, és természetesen semmi nem derül ki belőlük arról, hogy ki nézegeti facebookos profilunkat. (Így nem is nagyon érdemes lekattintani őket.)
Ha valaki bekapta volna a kártevőt, a Facebook alkalmazásokra vonatkozó adatvédelmi beállításainal tudja eltávolítani. Ezt a listát egyébként nem árt időnként karbantartani, csak azok az appok szerepeljenek rajta, amelyeket valóban (még mindig) használunk. Érdemes pl. leszedni a már rég lejárt nyereményjátékokhoz kapcsolódó alkalmazásokat is, feleslegesen semmi és senki ne férjen hozzá adatainkhoz vagy éppen üzenőfalunkhoz. Havi rendszerességű átnézéssel sok kellemetlen meglepetés elkerülhető.
Minden kulcsa pedig az unalomig ismételt, de sajnos hasonló mértékben elfelejtett tudatos használat lenne, azaz például nem elhinni/lekattintani/engedélyezni minden hülyeséget.
A spamet senki sem szereti, és már egyre kevesebbnek kell elmagyarázni, hogy kéretlen e-mailt jelent. Itt van azonban a bacon/bacn, amelynek nevével én most találkoztam először, miközben a jelenség legalább annyira érint engem is – ahogy mindenkit -, mint a spam.
A szalonna azokat az e-maileket jelenti, melyeket mi kértünk, de mégsem feltétlenül szeretnénk (már) megkapni. Tulajdonképpen saját magunkat spameljük, a kulcsszó pedig a lustaság. Mondjuk kapjuk sorra a e-mailes értesítéseket a Facebooktól, minden alkalommal, amikor valaki hozzászól egy megosztásunkhoz. Hogy ez miért rossz? Például azért, mert ha úgyis belépünk napi 5-6-15 alkalommal – vagy úgyis folyamatosan nyitva van –, akkor teljesen felesleges, hogy a Facebook saját értesítési rendszere mellett még leveleket is kapjunk ugyanabban az ügyben. Mindez igaz lehet a Twitter és iWiW esetében vagy éppen azokra a hírlevelekre, amelyeket már évek óta kapunk, csak éppen időközben már rég nem érdekelnek minket.
A legtöbben ilyenkor törlik az e-mailt, nem fordítanak időt az értesítések saját szokásaikra szabására. Látszólag “ugyan már, csak pár levélről van szó”, de napi 20-30 azért már elég sok. A leiratkozás sok hírlevélnél úgymond bonyolult, a sokszor 4-5 klikkes, címbeírós, stb. lemondásnál jóval egyszerűbbnek tűnik rövidtávon a törlésre nyomni.
Mindenesetre a most épp egy remek alkalom arra, hogy átnézd feliratkozásaidat és értesítési beállításaidat.
Az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy fiktív felhasználók jelölgetnek be Facebookon. (Bár a jelenség nem teljesen új, ilyen mértékben engem most ért el.) A recept egyszerű: feltolnak néhány dekoratív/szexi fotót, megadnak maguknak egy középiskolát és egy egyetemet, majd bejelölnek sok-sok száz felhasználót azok közül, akik korábban az adott iskolák valamelyikébe jártak.
Természetesen egyikünk sem emlékszik pontosan névről vagy arcról az összes középiskolai/egyetemi diáktársára, így néhányan jóhiszeműen visszaigazolják az illetőt. Innen pedig már beindul a kör: mivel azt látom, hogy az engem bejelölő személy már 20-30 ismerősömnek barátja (ők voltak az első körös jóhiszemű visszaigazolók), így egyre inkább hajlamos vagyok elhinni, hogy biztosan csak én nem emlékszem rá egészen. Elvégre ha 20-30 ismerősöm visszaigazolta (azaz ismeri – gondolhatom én), ráadásul egy iskolába jártunk, áh, akkor biztosan csak csuklik a memóriám.
Megfigyeltem néhány közös vonást ezekben az ismeretlen ismerősökben: viszonylag frissen regisztráltak; iWiW-en (vagy éppen Google-ben) nyomuk sincs; az üzenőfalukon leginkább a bejelölések látszódnak; a nekik küldött, bejelölés okát firtató üzenetre nem reagálnak. E jellemzők mellett onnan is felismerhetők, hogy a “közös ismerőseink” közül bárkit megkérdezve a válasz mindig így kezdődik: “én konkrétan nem tudom, hogy ki ez…”
Ja, és hogy mi is ebben a spam: miután már összegyűlt néhány száz ismerőse, kedves barátunk hirtelen bedob egy energiaitalos/autós/valamilyenes promócióra mutató linket – ami aztán megjelenik minden ismerőse falán, páran pedig nyilván le is kattintják.
A szabályokkal megfogni nem nagyon lehet őket, hiszen egy több száz ismerőssel rendelkező felhasználóról elég nehéz a Facebook felé bizonyítani, hogy nem valós személy áll a profil mögött. A módszert jó eséllyel alkalmazhatják például ügynökségek: van egy csomó ügyfelük, tudnak váltogatni, így nem tűnnek fel azzal, hogy mindig ugyanannak a cégnek a promóját linkelik. A havi egy-két megosztással pedig még csak nem is riasztják el tömegesen “ismerőseiket”.
Nem kis gond ez üzemeltetési szempontból. A témára ráállított algoritmusokkal nyilván kiszűrhetők lennének a gyanús profilok, de nem hiszem, hogy a Facebook bármikor is bevállalná a megosztási szokásaik miatt gyanússá vált, de egyébként teljesen ártatlan ezrek/tízezrek eltávolításának kockázatát. És persze főleg nem az ezzel járó komoly tömeghisztériát.
Ha nem magáról a Facebookról, hanem saját életünkből akarjuk kizárni azt a lehetőséget, hogy 1-2 év múlva minden második “ismerősünk” csak promóciós linkeket osszon meg, akkor azért van egy egyszerű megoldás – csak nem a rendszer, hanem a személyes hozzáállásunk szintjén: azt igazoljuk vissza, akit legalább a létezés szintjén valóban ismerünk.
Egy kanadai férfit, az Atlantis Blue Capital alapítóját, 873 millió dollár (mintegy 176 milliárd forint) megfizetésére köteleztek azért, mert főként szexuális tartalmú üzenetekkel spamelte a Facebook felhasználóit. A New York Times cikke szerint a Facebook reméli, hogy az ítélet elrettentő erejű lesz. Az összeg rekordnak számít, megelőzve azt a 234 millió dollárt, melyet idén májusban ítéltek meg a MySpace-nek egy hasonló ügyben.
Éppen egy hete elmélkedett róla Konrád, hogy Magyarországon az egyik legkifizetődőbb marketinges módszer éppen a spamelés. Nálunk jelenleg 500 ezer forint a maximális büntetési tétel (azt is csak a második határozathozatalkor szabják ki).
A fenti büntetést 4 millió spam küldése miatt szabták ki, tehát egy kiküldés (nem egy bejelentés!) tarifája 45 ezer forint. Ez igazságos díjszabás lehetne itthon is.