Ha a közhelyekről szólna ez a poszt, akkor most, a cím után már rögtön abba is hagyhatnám. De másról, a mobilokról és az elemzőkről szól, merthogy belefutottam egy hírbe, amit még 2010 márciusában írtam a Mobilportra. A méltán elismert IDC – tehát nem valami noname Kutató és társa Kft. – akkor úgy látta, hogy a Symbian megőrzi, sőt talán erősíteni is tudja vezető szerepét a 2013-ig tartó időszakban.
Eljött 2013, és azon kívül, hogy a Symbian láthatóan nem őrizte meg sehanyadik helyét, a Nokia bejelentette, hogy a tavaly nyáron kiadott Nokia 8080 PureView volt az utolsó Symbian rendszerű telefon, nem dobnak piacra több ilyet.
Azzal együtt, hogy véleménye mindenkinek lehet – bár inkább ne mindenkinek legyen -, ilyenkor nem tudnak nem eszembe jutni azok a mobilos iparágban mozgó nagyon magabiztos szakhozzászólók vagy éppen iparági szakemberek – és most nem az IDC-re gondolok -, akik időnként 100%-os magabiztossággal állítanak valamit, kiröhögnek minden más forgatókönyvet, mert ők tudják, ők mindenhez értenek – mindenhez is értenek.
Viccesek.
Talán a történés éveken át tartó elképzelhetetlensége az, ami miatt most annyian szinte csak pozitív fejleményeket látnak bele a Nokia és a Microsoft együttműködésébe, abba, hogy a Windows Phone 7 lesz a Nokia csúcsmobiljain. Logikusnak is tűnik a lépés, az Apple iPhone-jai és a Google Android platformja ellen az utóbbi időben két cég nem tudott mit tenni: az újként is elavult Symbianra koncentráló Nokia és a mobilos Windows platformját megújító, de azért a körmeit rágó Microsoft.
Első ránézésre úgy néz ki a dolog, hogy a Nokia a hardverben erős, a Microsoft a szoftverben, ergo sok rossz nem sülhet ki az összeadásból. Bár én is ennek szurkolok – főleg a Nokia miatt, méltán nagy múltú gyártóként megérdemelné, hogy megmentődjön –, több komoly kérdőjel is felmerül.
Egyrészt a Nokia hardverben tényleg erős, de ez a minőség főleg az alsó és középkategóriás készülékeikre igaz. A csúcstelefonokat gyenge felbontású kijelzők, a versenytársaknál egy évvel korábban csúcsnak számító processzorok jellemzik. Persze ez nem minden, de azért elég vicces, hogy a tavalyi Windows Phone 7-es készülékek minimumaként meghatározott 1 GHz-éig még nem sikerült eljutnia a Nokiának, miközben idén tavasszal a piac már ezt az értéket is túlhaladja.
A másik kérdés, ami felmerül: vajon mit szól mindehhez a Symbianhoz ragaszkodó tábor, illetve annak véleményvezérei? Nem tudom, hogy mekkora lehet ez a csoport, abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy nem a Nokia logóhoz, hanem a Symbian rendszerhez ragaszkodtak eddig. Át lehet-e vinni őket egy logóval a Windows Phone 7-re? Célnak kell-e lennie ennek egyáltalán?
Szintén nem mehetünk el amellett, hogy a Windows Phone 7 fogadtatása még mindig nem egyértelmű. Nem arról van tehát szó, hogy egy sikeres mobilgyártó felvesz a portfóliójába egy éppen befutó oprendszert, kicsit lutri ez az együttműködés mindkét fél számára.
A negyedik nagy kérdőjel: mit lép erre az Apple és a Google? Itt jön képbe például a Bloomberg tegnapi híre, amely szerint az Apple egy kisebb, olcsóbb iPhone kiadására készül, amelynek ára éppen fele lenne a jelenlegi iPhone-énak. Ez a kategória pedig már nagyon keményen beleér abba, amelyik a Nokia-Microsoft együttműködés lényege érint. Mindez persze még csak pletyka.
Nem azt mondom, hogy nem fog bejönni a Microsoft-Nokia együttműködés, csupán annyit, hogy ez a Nokiának most azt jelenti, amit a Windows Phone 7 kiadása jelentett ősszel a Microsoftnak: nem előremutató nyereség, csupán egy biztosíték a túlérésre. A legnagyobb kérdőjel pedig az, hogy meddig lehet még túlélésre játszani.