archívum téma szerint: “szerzői jog”

Egy szó idézése 500 forint

| kategória: médiailag, web | téma: , , , |

A híripar sok tekintetben hasonló a zeneiparhoz. Ahelyett, hogy újféle csatornák után keresgélnének, a meglévő folyamatokat próbálják meg kifejezetten erőlködve rendszabályozni.

Külföldön az Associated Press (AP) tett oda a világnak: 5-25 szó idézése például 12.5 dollárba kerül annak, aki hajlandó kifizetni. Ez 5 szó esetén szavanként (árfolyamtól függően) 450-500 forintba kerül. Nevetséges.

Mindezt egy olyan világban, a weben, ahol a linkelés és idézés egészen mindennapos dolog. Gondoljunk a hagyományos megoldásokon túl a retweetelésre vagy éppen a Tumblr reblogjára.

Itthon az MTI próbálkozott be a nagyobb hírkeresőkkel, merthogy szerintük a hírgyűjtő szájtok élősködők, és lopják az ő tartalmukat. A Hírkereső esetében ez különösen vicces, hiszen ott leggyakrabban csak címekkel találkozhatunk.

Az MTI-nél vajon olvasták-e a törvényt, amelyre hivatkozni szoktak? Nem kell túl sok oldalon átrágják magukat, a vonatkozó rész rögtön az 1§ (5)-nál található.

A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre.

Ezen pont alól az MTI egy esetben jelenthet kivételt: ha elismerik, hogy nem tényeket és/vagy napi híreket közölnek. Viszont ha ezt elismerik, akkor ez azt jelenti, hogy nem végzik megfelelően a feladatukat. Tessék csomagolni, lehet hazamenni. Merthogy a nemzeti hírügynökségről szóló törvény a következőt mondja ki:

2. § (1) A nemzeti hírügynökség közszolgálati feladatai: a) a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről híreket, tudósításokat, fényképeket, adathordozókat, háttéranyagokat, grafikákat, dokumentációs adatokat szolgáltat.

Biztosan sikerül felfedeznünk a “hír” szót, mely egyébként az “hírügynökség” összetett szóban is megtalálható.

Az MTI egyébként honlapján azt írja, hogy az ügyfeleinek “a legkorszerűbb multimédiás technológiákra épülő új szolgáltatásokat” is nyújt, ami – akárhogy is forgatom a mondatot – hazugság. Egy esetben nem az: ha elfelejtjük, hogy 2009 van.

Kié a digitális tartalom?

| kategória: tech | téma: , , |

Az első, igen kézenfekvő válasz: azé, aki megveszi. De újra és újra vannak olyan esetek, amik rávilágítanak, hogy ez nem feltétlen így van.

Itt van például ez az Amazon-ügy, amelynek életemben először adtam “botrány” szóval kezdődő hírcímet, mert valahol tényleg annak érzem az esetet. Az át nem kattintók kedvéért röviden: az Amazon az összes Kindle-ről távolról törölte George Orwell 1984-ét és az Állatfarmot, amelyeket a MobilReference adott ki. (Hiába, a Nagy Testvér és az Amazon keze mindenhová elér.) Mindezt azért, mert a MobileReference-nek nem is volt joga a művek kiadásához.

Bár a pénzt visszatérítették a vásárlóknak, a könyv mégis eltűnt a virtuális könyvespolcról, ami a nem virtuálissal eléggé fura lenne. Meglepődnék, ha az éj leple alatt az Alexandra munkatársai – jogi problémákra hivatkozva – leemelnének egy-két könyvet a polcomról.

A történés jól példázza, hogy a digitális világban megvásárolni valamit nem egyenlő azzal, mintha a megszokott módon tulajdonolnánk az adott terméket. Amíg a szoftvergyártók és -forgalmazók saját maguknak kiskapukat hagynak, addig nem a miénk az eszközön tárolt tartalom – vagy legalábbis nem rendelkezünk felette teljes uralommal. Kicsit olyan ez, mintha mindent csak bérelnénk, de akkor meg miért fizetünk érte vételárat.

Másrészt örülhetünk is, hiszen jól látszik, hogy a digitális világban – ebből a szempontból – hatásosabban lehet a jogokat érvényesíteni. Nem csak az el nem adott könyveket lehet bezúzni, hanem a már eladottakat is vissza lehet vonni. Itt hívnám fel a figyelmet a cloud computingban rejlő visszaélési és adatvesztési lehetőségekre is.

Fizess, ha csörög a mobilod!

| kategória: mobil | téma: , |

Először a nem kevésbé kifejező “Bunkóság” címet akartam adni a posztnak, rögtön el is árulom, hogy miért. Az ASCAP amerikai jogvédő társaság kitalálta, hogy minden egyes alkalommal megsértjük a szerzői jogot, amikor nyilvános helyen csörög a mobilunk. Szerintük ebben az esetben ugyanis kimerítjük a _nyilvános előadás_ fogalmát.

Azt mondják: az egy dolog, hogy fizetünk a csengőhangért, de az ebben az árban lévő jogdíj-tartalom még nem elég arra, hogy _nyilvánosan is előadhassuk_ a zenei részletet.

Na most ez olyan szinten bunkó ötlet, amiért vagy kórházba vagy börtönbe kellene küldeni a gazdáját. Egyúttal felmerülhet bennünk az a kérdés is: ilyen logika mentén mi a helyzet azokkal a vers(részlet)ekkel, amiket véletlenül úgy idézünk egy asztaltársaságnál, hogy az étteremben mellettünk lévő asztalnál is hallják?

Mit szabad és mit tilos?

| kategória: tech | téma: , , |

Az átlagos felhasználóknak sokszor nem világos, néha pedig teljesen zavaros, hogy jogdíj fizetése nélkül mit szabad tenni a zenékkel és filmekkel, és mi az, ami már jogszabályokba ütközik.

Az emberek többsége leginkább hallomásból ismeri a szerzői jogi törvényt, annak tartalmával sokszor a hétköznapi mondagyártás során találkozunk. Hallhattunk már olyan (egy ismerősünk ismerősével megtörtént) városi legendáról, mely főszereplője csodával határos módon úszta meg a börtönt – miközben csak kölcsönadott meghallgatásra egy cédét barátjának.

A Technettel segítünk tisztábban látni