archívum téma szerint: “újság”
A print médiáról digitálisra történő átállás fizetős modelljeivel kapcsolatos negatív példák mellett egyre többször hallani sikerekről. Itt van például rögtön az Economist, amely mára átlépte a 100 ezer olyan felhasználót, akik csak a digitális verzióra fizettek elő. Ehhez jön még az a 300 ezer printes olvasó, akik heti rendszerességgel olvassák valamelyik digitális verziót is. (A hozzáférés a printes előfizetés mellé jár.)
A kizárólag digitális előfizetés éves szinten 125 euróba kerül (kb. 37 ezer forint), az összegért cserébe iPhone és iPad mellett androidos készüléken és a webes felületen is jár az összes tartalom. Érdekesség, hogy a digitális előfizetői szám mellett a printes példányszámot és webes látogatottságot is növelni tudták, éves szinten az előbbit 3, az utóbbit 45%-kal.
A főszerkesztő John Micklethwait szerint a 2011 első félévében 12%-kal emelkedő hirdetési bevétel, no meg a 26.2 millió fontos profit nagyban köszönhető a tabletek és e-olvasók által újra lean-backbe helyezett tartalomfogyasztásnak. Azaz annak, hogy a webes felület klasszikus, számítógép előtt ülve történő fogyasztása után a táblák visszavisznek minket a papír újságra (vagy éppen a tévére) jellemző, fotelban, hátradőlősen nézelődős pozícióba.
Hát mi ez, ha nem a digitális printesedés egyik körvonalazódó sikersztorija?
Az AdAge/Ipsos Observer amerikai kutatásának eredménye tanulságos lehet a hazai lappiac számára is. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miért is vásárol az ember helyi újságot. Nem túl meglepő, hogy az olvasók nagy része a helyi hírek miatt fizet elő, a megkérdezettek fele ezt jelölte meg elsődleges válaszként. Jelentősen lemaradva, 21%-os második helyen a kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosító kuponok szerepelnek, az olvasók 14%-a pedig az országos/nemzetközi híreket keresi elsősorban a helyi lapban. Az előfizetők 7%-a megszokásból van még a lappal, 3%-nyian a gyászjelentésekre kíváncsiak, 2% pedig az állandó rovatok(ba írók, megszokott hangvételű cikkei) miatt fizet elő.
Valószínűnek tartom, hogy a fizetős digitális kiadások esetében is hasonló a helyzet, az ingyenes tartalom (jellemzően a hírszájtok) esetében viszont kicsit más lehet. Legalábbis szerintem hamarabb átkattint az ember az ország-világ híreit nagyobb energiával, több eszközzel, profibban feldolgozó HVG-re, vagy Indexre, mintha emiatt egy külön lapra is elő kellene fizetni a helyi mellé.
A cím általában nem kérdésként, hanem megállapításként hangzik el. Baráti beszélgetésekben, szakmai összejöveteleken és egyetemi kurzusokon egyaránt hallani: a print média le van maradva az online lapokhoz képest. Annyiszor mondjuk, hogy már csak ezért is elhisszük – pedig nem biztos, hogy el kellene.
Pár évszázaddal ezelőtt még a könyvek uralták a médiateret. Bár az akkori könyvekben lévő információkat elavultságuk miatt mai fogalmainkkal már nem is nagyon neveznénk hírnek, de azért azt tudjuk, hogy a könyv volt az első tömegmédium, benne komoly hírértékű infókkal.
A könyveket követték az újságok, megannyi előnyt felmutatva. Hamar becsődölne az a könyv, amelyik az újságokkal a mai médiatérben szeretne versenyezni. Nem véletlen, hogy ilyen könyvet eszébe sem jut kiadni senkinek. Mégsem mondjuk, hogy a könyvek le vannak maradva az újságokhoz képest – egyszerűen nem is említjük őket egy lapon. (Vigyázat, szóvicc!)
Ahogy az újságok sincsenek lemaradva, egyszerűen csak másra valók, mint az online lapok. A kérdés persze az, hogy mire. A jelenlegi legbölcsebb válasz pedig talán egy határozott “nem tudjuk”. Ez a “nem tudjuk” önmagában egy előrelépés. Előrelépés, mert amelyik nyomtatott újságok belátja, az az erőlködés helyett eldobja az összes fegyvert, és egy teljesen új hadszínteret keres. Idővel úgyis meglesz.
Nem tudom, ki vagyok, nem ismerem önmagamat. De ezt a “nem tudom”-ot értem. (Szókratész)
Sokan sokat írnak/írunk a nyomtatott sajtó helyzetéről. Számomra legviccesebbek azok az emberek, akik nem fizikai, de szellemi őskövületként magyarázzák, hogy miért is fogják a nyomtatott lapok lenyomni az online médiát (!), és majd meglátjuk, figyeljünk csak oda.
Figyelünk mi, figyelünk, de az az elég konkrét helyzet, hogy nem csak a print lapok, hanem úgy általában az újságok is bajban vannak.
Az Amerikai Lapkiadók Szövetsége közzétette 2009 második negyedéves iparági jelentését. A számok az USÁ-ra vonatkoznak, de azt hiszem, elég éles vonallal érzékeltetik a trendeket.
- 2006. második negyedévében a nyomtatott lapok bevétele 11.69 milliárd dollár volt, az online lapoké 666.9 millió dollár – ez majdnem megfelel a 2005-ös adatoknak
- 2007. második negyedévében a nyomtatott újságok 10 százalékos bevételcsökkenést könyveltek el (így lett 10.5 milliárd dollár), míg az online 19.3 százalékkal erősödött (795 millió dollárra)
- 2008. második negyedévében a print 16 százalékkal esett és az online is csökkent, 2.4 százalékkal (8.82 milliárd és 776.5 millió dollárra)
- 2009 második negyedéve kész katasztrófa: a nyomtatott lapok bevétele 30.15 százalékkal csökkent 6.16 milliárd dollárra, az online újságoké pedig 15.9 százalékkal 653 millió dollárra esett.
Senkiháziak kezében van a popszakma?
Jól látszik, hogy a print-online változások egyáltalán nem ellensúlyozták egymást, sőt már tavaly minden csökkenésbe fordult. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezután már mindig így lesz. Valamit viszont jól jelez: nem csak a nyomtatott sajtó befolyása csökken, hanem úgy általában a hagyományos értelemben vett – akár online, akár offline – újságoké.
Vessük össze ezt azzal a hírrel, hogy a Ford nagy médiakampányok helyett fogta a Facebookot és a Twittert, megkeresett 100 jó hírű, olvasott bloggert, és felajánlotta nekik, hogy fél évre rendelkezésükre bocsátja az amerikai piacon új kisautó egy-egy példányát. Mit kérnek cserébe? Havi 1 videót a YouTube-ra feltöltve.
Mi a tanulság? Semmiképpen nem az, hogy holnaptól a sarki kisboltnak is kéne egy blog. Egyelőre inkább csak üljünk és figyeljük, ahogy lassan az apró információmorzsák jól szűrhető halmazai veszik át az ütős címlapok helyét.