A West-Balkánban történt szombat éjszakai tragédia kapcsán a közösségi média (értsd Twitter és Facebook) leszereplésének emlegetése a legújabb divat. A lavinát Hernádi Levente posztja indította el, és bár az írása utóéleteként kialakult hisztiről nem ő tehet, mindenféle rosszindulat nélkül idézem saját bejegyzésére értve az abban lévő egyik mondatot: “Végig kéne gondolni posztolás előtt, hogy egy twittnek, képnek, videónak következményei lehetnek”. Amivel egyébként nem feltétlen értek egyet.

Én úgy látom, hogy ha valaki egyáltalán leszerepelt – amiben nem vagyok biztos –, akkor a közösségi webes információkat esetenként minden kontroll nélkül felhasználó mainstream média volt az. Mármint az online, hiszen a printnek és a tévéknek még leszerepelni sem volt idejük, annyira későn tudtak ébredni – ami most tulajdonképpen jól is jött.

Úgy gondolom, hogy a szóban forgó értelemben a közösségi web “szabadon tévedhet”. Nem várható el a tartalomgenerálóvá váló felhasználóktól a “régi” médiában meglévő tudatos tartalomalkotás igénye. A RIP Justin Bieber ugyanúgy lehet twitteres trend, mint a RIP Michael Jackson. Ha az egyik jelenlévő késeléshez hasonlító balhét “érzékelt”, akkor ő azt írhatja le, ha a másik szerint nem volt késelés, akkor ő meg azt. Éppen ez lenne a lényeg, hogy mindenki azt és úgy posztolhatja (tovább), amit és ahogy gondol/érez/vél. Mindig, minden körülmények között megvan a lehetősége annak, hogy tényszerűen téved. Máskor meg felfed egy olyan információt, amiről a mainstream hallgat. A hátrány nem választható el az előnytől, ha az egyiket a levesbe kívánjuk, megy vele a másik is.

A kontroll szükségessége a mainstream médiánál jön be. Az újságírói vonal végén álló szerkesztő feladata, hogy az információkat ellenőrizze, ellenőriztesse és a lehetőségekhez képest a leghitelesebb képet mutassa meg arról, hogy mi történt. A szerkesztő/újságíró már munkaköri kötelessége miatt nem tévedhet akkorát és főleg nem szabadon. A tájékoztató műfajok területén dolgozó szerkesztőnek tulajdonképpen az a legfőbb feladata, hogy minél ritkábban tévedjen.

Ezzel együtt a mainstream médiában pontosan ugyanolyan könnyen terjed el téves információ, a különbség csak annyi, hogy ott – például a tévében – elég egy helyen bemondani, máris millióan hallják. Ha valaki esetleg bizonyítékot szeretne, az nyugodtan keressen rá arra, hogy helyreigazítás. És ez csak egy része az összes téves terjesztésnek. Tudjuk: múltak már ilyesmi mainstream tévterjesztéseken háborúk is, amelyek visszásságait egyébként sokszor éppen a közösségi média fedte fel. Máskor pedig fordítva történik.

A szűrés szerintem a teljes egészt nézve leghatékonyabban egyéni befogadói szinten valósítható meg, amelyhez többek közt (f)el kell ismerni a fenti összefüggéseket. Nagy szerepe lehetne mindebben a média tudatos használatát erősítő oktatásnak, de ez már nagyon messze vezet.