tsabeeka web + mobil + média

Tévedni még mindig emberi dolog, hülyeségekkel magyarázgatni utána a tévedést, már kevésbé. Ez ugyanis nem az emberek sajátja, csak a buta, idétlen embereké.

A Békés Megyei Hírlapban jelent meg több cikk a megyei csicskáztatásról, azaz arról a szomorú helyzetről, amit a modern rabszolgaság kifejezéssel magyarázhatok el legrövidebben. Mivel a cikkekben leírtak bűncselekmény gyanúját vetették fel, a rendőrök nyomozni kezdtek. És hát kiderült – nem csak az érintett emberek rendőrségi vallomásából, hanem tényszerű vizsgálatokkal igazolva -, hogy a cikkekben leírt dolgok jelentős része úgy hülyeség, ahogy van.

Minderre Varga Ottó főszerkesztő reagált a leleplezés leleplezéséről szóló cikk végén egy keretesben, “Az újságíró nem nyomozó” címmel. Kezdjük is talán a címmel: ilyen alapon kb. bármit leírhat az újságíró, nem kellene bizonyító erejű dolgokkal rendelkezzen arról, amiről ír? A főszerkesztő szerint “elvárható körültekintéssel jártak el”, hiszen “riportalanyaik meggyőzően és hitelesen adták elő szenvedéseiket”. Ezt betépve írta le az Ottó úr, vagy mi van? Az a körültekintés, ha valakinek kapásból elhiszem, amit mond? Mondjuk igen, az újságíró tulajdonképpen nem is ügyész, nem is bíró… és akkor még csodálkozunk, hogy sokan utálják az újságírókat? Vagy inkább az “újságírókat”?

Tegyük fel – ami egy csicskáztatás esetében egyáltalán nem lenne meglepő -, hogy a rendőrségnek mindenki hazudik, hivatalosan már nem meri elmondani, őt bizony erre-arra kényszerítették. Tegyük fel, hogy még az orvosi vizsgálatok is tévesek. Szóval valóban volt csicskáztatás. Ha ez a helyzet, sajnos az sem javít semmit a főszerkesztői reakción, csupán az újságíró helyzetén. Hiszen Varga Ottó azt sugallja: nekünk mondanak valamit, mi leírjuk, max nyomunk egy helyreigazítást, ‘sztakkómivan?

Szóval hurrá, az újságíró megmenekült. Bármit is tett, bárhogy is történt, a legnagyobb hibát mégsem ő követte el. A főnöke irigykedve beelőzött.