5 tanács alváshoz

| kategória: etc | téma: , , | 6 komment

Azt hiszem, a szakmában dolgozók/érdeklődők közül sokunkra ráfér néhány, a ReadWriteWeb posztjából átemelt tanács.

  • Hallgass a szívedre testedre! A napi 8 órás alvásszükséglet csak egy átlag, és mint tudjuk, az átlag a statisztikában fontos, de kevés egy az egyben átlagember  létezik. Így van ez az alvással is, mindenkinek saját magának kell kitapasztalni, hogy mennyi az elég. Az optimális alvásidő függhet nemtől, kortól, élethelyzettől és megannyi mástól is.
  • Van mód a pótlásra. Saját tapasztalatból is tudom, hogy a hétköznaponkénti 3-5 óra nem hozható helyre a hétvégi 2×11 órányi alvással, de azért jó hír, hogy az alváshiány igenis törleszthető. A kimerítőbb időszakot követően próbáljunk napi 1-2 órát ráhúzni az alvásra, ez idővel visszaállítja a rendet.
  • Minden alkalom remek alkalom. Az óvodák réme az ebéd utáni alvás, felnőve aztán sokan átértékeljük a dolgot – és nem is tesszük rosszul. A Psychology Today cikkében szereplő kutatás szerint a napközbeni – legalább fél órás – szundikálás még annál is jobb, mintha az esti alvást toldanánk meg ugyanannyi plusszal. Ez visszautal az első pontra is: ha érezzük, hogy álmosak vagyunk, aludjunk! A legtöbb ember ezt munkája jellege miatt nem teheti meg, de a távmunkában dolgozók és az egyetemisták ne féljenek napközben ledőlni egy kicsit.
  • Aludj, miután megtanultál valami újat! Az újonnan tanult információ hosszútávú elsajátításának legjobb módja az, ha erre amint lehet, egy kis alvással segítünk rá. A Society for Neuroscience honlapján lévő írásból egyértelműen kiderül, hogy a tanulási szakasz utáni egyetlen óra (akár napközbeni) alvás is jelentős eredményt produkál. Hasznos infó ez vizsgaidőszakokban: a tanulási hajrá és a vizsga kezdete közé mindenképp jó, ha beiktatnak pár óra alvást is.
  • És végül: ne görcsölj rajta! A Behaviour Research and Therapy című szaklapban megjelent tanulmány rámutat: ha túl sokat foglalkozunk az alvásra fordítandó időnk optimális kimérésével, az rossz. Ekkor ugyanis túlérzékennyé válhatunk, a kevesebb alvást engedő időszakokban gyakorlatilag “bebeszéljük magunknak”, hogy “jaj, nem aludtam eleget, ma fáradt leszek”. Aztán ez a feszültség szépen csak nő, ami pedig ahhoz vezet, hogy este nem tudunk majd egy jót aludni – és a kör bezárul.