Hajnalban sikerült befejezzem az Alkonyat című könyvet. Bár a hátsó borító tanúsága szerint elsősorban “érdekes nőknek” ajánlott, én igenis élveztem.
A könyv a maga kategóriájában tökéletes: mind a megírás, mind a világ hangulata, mind a szereplők és a cselekményvezetés terén. És végre egy mű, amely nem vág rögtön egy rossz történést minden jó közepébe (lásd amerikai filmek és sorozatok legjava), hanem enged egy kicsit – oldalakon, fejezeteken át – időzni a jóban.
Elalvás előtt még beugrott egy, a hvg.hu-n megjelent írás, amely gyakorlatilag az írónő vallási meggyőződését fikázva jutott el odáig, hogy ez a könyv a hittérítés ocsmány eszköze.
A romantikus máz alatt ennek megfelelően a konzervatív női értékek dicsérete rejlik, az engedelmes, házias, jó természetű lányok dicsőítése, akik tudják, hogy náluk jóval idősebb férjük csak jót akar neki, még ha vámpír is és érzékenyen elrejtik a nászéjszakán szerzett sebeiket, nehogy megbántsák vele bűntudatra amúgy is hajlamos kedvesüket.
Kezdjük ott, hogy miért is ne lehetne valakinek konzervatív értékrendje, és ezt miért is ne fejezhetné ki? És rögtön menjünk is tovább: miért ne szerethetne valaki annyira egy másik embert, hogy ne akarja megbántani pont azzal, ami miatt végül is szereti? Tudniillik az illető vámpír, ami ugye a tudomány jelenlegi állása szerint nincsen is. De ha már nagyon belemegyünk a szimbolikus értelmezésbe, akkor éppen a vámpír lét mutat rá arra, hogy semmi sem csak jó vagy csak rossz, mindennek megvan mindkét oldala, illetve minden ok-okozat kérdése.
Az írás nehezményezi a szexualitás hiányát. Ezt szintén nem értem: miért kellene minden könyvnek a szexről szólnia? Főleg akkor válik érdekessé ez a vonal, mikor a kritikus egy másik “mesét”, a Harry Pottert hozza fel a meyer-i világ ellenpéldájaként, pedig annak szereplői sem dugják szét a könyvet, hiába kerülnek már a sorozat utolsó köteteiben “megfelelő korba”.
A HVG-cikk szerzőjének láthatóan eleve problémája van a mormon vallással és láthatóan a prekoncepcióit igyekszik a cikkben ráhúzni a könyvre.
A hírek szerint Stephanie Meyer olyannyira lelkiismeretes szolgálója a mormon egyháznak, hogy minden kéziratát jóváhagyatja egyházi vezetőjével. Talán még néhány tippet is elfogad, hogy az üzenet minél hatékonyabb legyen. Még egy kis asszonyverés ide, esetleg egy kicsit több engedelmesség oda.
Ritkán, de még a HVG kapcsán is fel-felmerülnek olyan cikkek, amiket kár volt megírni. Vagy elolvasni.
Ez is egy nézőpont, de olvasd el a sorozat többi kötetét, aztán térj vissza a témára.
A HVG cikk a teljes sorozat fényében vizsgálja a dolgot, míg te csak az első csalirészt olvastad. Már a másodiktól is meglepődnél…
A film megjelenésekor én is gondolkoztam rajta, hogy elolvasom. Azután elolvastam sok olvasói kritikát. És letettem tervemről. A könyv 1 vagy 5 csillagot kapott. Aki odavan Buffyért, Anne Rice-ért vagy Laura K. Hamiltonért, azok általában szerették a romantikus és a vámpírvonal miatt. De karakterábrázolásban, cselekmény izgalmasságában, üzenetében csak kliséket alkalmaz, elég unalmas. De mondom, ezt csak a 32ezer olvasói kritikából vontam le. Annyi jó könyv van, inkább mást olvasok.
@mademoiselle: könyvek megítélésénél nem az író vallásával szoktam foglalkozni. sőt, ha már vámpíros téma, megnéztem a true blood című sorozatot, itthon most megy a hbo-n. abban aztán adnak a vallásnak (bár nem úgy, mint charlie), van benne erőszak és szex is, bőven. és jó. és nem gondolom azt, hogy aki megnézi, az ezután vért akar inni vagy karót akar szúrni a másikba, netán csak vámpírokkal hajlandó egy ágyba/koporsóba feküdni.
és ha (bár gyanítom, hogy nem ez lesz:) ), a twilight edwardja kivégezné hangosan röhögve a barátnőjét, akkor azt mondanám rá, hogy horror, nem pedig az, hogy a nők kivégzését propagálja.
egyébként meg a legrosszabb esetben is pont azt mutatja a könyv, hogy ki mint vet, úgy arat. ha egy vámpírral jössz össze, ne lepődj meg, ha erőszakos. tehát: ha valaki ebből a könyvből tanulna meg élni, az meg is érdemli.
A goodreads.com-on 32 ezer hozzászólás van a könyvhöz. Egyik sem említ bármilyen egyházat, az angol nyelvű olvasóknak nincs problémájuk azzal, ha a szerző vallásos. Egyébként nem baj, ha egy író hite megjelenik egy könyvben. A lényeg, hogy tetszik vagy nem. Hubbard-ot sem előitélettel kell olvasni.
@nanena: én meg filmen nem néztem (bár ha jól értem, te sem), valahogy a könyves verziók hozzám közelebb állnak.
hubbard szerintem egyszerűen unalmasan ír, innentől kezdve 50 oldalnál nem is bírtam tovább. bár egyébként ez más téma, mert a twilight mégiscsak egy fikciós regény
és egyébként ez az egyik sarkalatos pont. ha egy gyerek jedinek képzeli magát a csillagok háborúja hatására, és kiugrik az ablakon, akkor a filmmel van a gond vagy a gyerekkel és közvetlen környezetével? én a másodikra szavazok.
@tsabeeka: Valóban, én sem láttam. Ezért nem is tudok róla véleményt mondani. A vámpírosokat nem nagyon szeretem, bár a True Blood első szezonját letöltöttem és tervezem megnézni. Hubbard-nak nem a Dianetika és a Szcientológia könyveire gondoltam, nekem ő elsődlegesen sci-fi író (Mission Eart series, Fear, Battlefield Earth, Final Blackout). A fikciói elég jók. A Háború a Földön könyvéből film is készült Travolta főszereplésével.
@nanena: erről viszont én nem mondanék véleményt, m én nem olvastam. a true bloodot csak ajánlani tudom. bár én tök véletlen 8+4 felosztásban néztem, és az első 8 után kicsit leül a dolog.