tsabeeka web + mobil + média

Az egyik legelső mondat, amit amerikanisztika szakon belevernek a hallgató fejébe: quality does not make culture – azaz a minőség nem csinál kultúrát. A következő dolog pedig – mivel sokaknak ilyenkor a “nehogy már az amcsik beszéljenek a kultúráról” gondolat fut át a fején – az, hogy az idő – mint oly sok más – relatív tényező. Ezt sokan elfelejtik, amikor kiröhögik az alig négy-ötszáz éves amerikai kultúrát. “Tudja már hova tenni magát a sok amcsi hamburgerzabáló köcsög: nekünk bezzeg kétezer éves a kultúránk, az már valami!” Nos, ezúton tájékoztatom az ilyen mondatokat elsütögető pörköltzabáló köcsögöket, hogy a kínai írás 3000 éve született meg, az indiai kultúrától meg legalább 2000 éves lemaradásban vagyunk. Az idő természete miatt ezt viszonylag nehéz lesz behozni, jobb lenne tehát inkább nem piszkálni nemzeteket ezzel a faktorral, ha nem akarunk két tűz közé kerülni.

Térjünk csak vissza a címben is lévő kiindulási ponthoz. Nem attól a kultúra része valami, mert jó vagy rossz. Tetszik, nem tetszik, Győzike éppen annyira része a magyar kultúrának, mint Kölcsey. (A Himnusztól elvonatkoztatva) Kölcsey kevesebb napi párbeszéd tárgya az utóbbi években, mint Győzike. Beszélnek róla, és sokan legalább egy-két családtagja nevét fel tudják sorolni. Ettől még a műsor egy irritáló, nézhetetlen gagyi szörnyűség, de tény: a kultúra része.

A minőség mellett itt van ez a fránya idő, ami sokak szerint meghatározza azt, hogy például egy zenemű jó-e. Ilyen logikával élve Bartók jobb, mint a Beatles, a Beatles jobb, mint Michael Jackson, Michael Jackson pedig jobb, mint Yonderboi. De hát ez meg úgy marhaság, ahogy van. Kevés olyan Bartók-mű van, amit szívesen meghallgatok. Beatles-dalból kicsit több, MJ-ből még több, ehhez képest Yonderboiból meg kb. ugyanannyi.

Egy Yonderboi-számot nem azért hallgatok meg, mert majd biztos, hogy 20 év múlva is hallgatni fogják, hanem azért, mert most jó nekem. Sőt, bevallom, hogy a Were You Thinking Of Me? sokkal jobban tetszik, mint a Beatles Yellow Submarinje. Pedig az utóbbit 40 éve hallgatják milliók, az előbbit pedig csak 3 éve, és maximum százezrek.

Végül ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy az olvasók közül valószínűleg nem sokan bírják már tovább. Még pár karakter, és feladják, merthogy képernyőn még rövidebb olvasnivalót tűrünk el, mint nyomtatva. Mielőtt te is bezárnád a lapot, gyors leírom: engem ez sem zavar. Legalább megtanulunk cirádás körmondatok helyett lényegre törően írni. Például 2705 karakterben.