Közművnéni nullpontnull

Ahol a közművelődés kifejezés elhangzik, nagyon kevés helyen szokott előjönni utána a web szó is. A Közösségek a virtuális térben című szakmai délutánon ez történt. Aki kíváncsi az előadások (nagyon) rövid összefoglalójára, annak ajánlom a #bekeskonf hashtaget: a 25 twittemből kb. kihámozható a lényeg. Az előadók sorban @doransky, @kulcsi és @koszecz voltak. Az ő előadásuk ismétlése helyett inkább a saját gondolataimat tenném a témához. A végén némi gyakorlati kezdeménnyel.

Szóval közművelődés és a web. Ahogy azt @koszecz nagyon találóan megfogalmazta: miközben már-már a web 2.0 is túlhaladott, a közművelődési intézmények nagyobb része még a web 0.2-nél tart. Én ezt egészen odáig vinném el, hogy nagyobb része = 99 százaléka. Mire gondolok? Tanácsadóként rendszeresen belefutok olyan szerkesztői/értékesítői gyorskérdésekbe, hogy “Átküldtek PPT-ben egy meghívót, és ragaszkodnak hozzá, hogy rakjuk fel. Tudom, hogy gáz, de mit csináljunk?” (Extrém eset ugyanez 8-10 megás PDF-ben.) Az első reakcióm ilyenkor a “töröljétek a mailt” szokott lenni. A közművelődési intézmények általában itt tartanak, ők azok, akik kiküldik ezeket a meghívókat. Néhányan még ki is kérik maguknak a reakciót, hiszen ők _használják az internetet _, ami persze szó szerint igaz is – csak sajnos valóban a 0.2-es értelemben. Üdítő kivételnek számít például az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár a maga Veszíts el egy könyvet!-szerű projektjeivel.