Én életem első, a szervezők pedig életük második DigitalFestivalján vannak túl. Az összhatás számomra pozitív volt. A nem tartalmi dolgokról csak annyit: a szervezés jó volt, a kísérő kedves, a stand-up comedy pedig mindig ült.

Ezt ne

Elsőként az 1cerű ○aszfalt csati ql húsokkal + sr@cokkal amíííííg ki nem bannol az op. Érted!? LOL című programra ültem be, melyet minden tekintetben jól illusztrál a jobbra látható kép. Ságvári Bence mint moderátor kérdezgetett 7, digitális bennszülöttként beharangozott fiatalt, akikről elég hamar kiderült, hogy 1) nem digitális bennszülöttek, 2) még annál is kevésbé tudnak róla beszélni, mint amennyire azok. A kérdezz-felelek során sajnos túl sokszor hallhattunk “én azt gondolom, mint az előttem szólók” típusú válaszokat is. Egy ilyen jellegű beszélgetést élőben talán nem is lehet jól megcsinálni, még akkor sem, ha valóban tudatos webhasználók lennének az alanyok. Legjobb lett volna beszélgetni egy 1,5-2 órát, majd ebből összevágni 3 percet, aztán ezt leadni, magyarázni, stb.

Ezután egy Greening Perspectives című előadás következett, amit sajnos nem nagyon értettünk.

William Gibson Agrippa (Holtak könyve) című versének rendhagyó előadása Kamarás Ivántól szintén elég zavaros volt. Az előadás sem sikerült az igazira, nekem meg a vers sem tetszett. Az egészben a legjobb Litkai Gergely felvezetője volt, aki egyébként végig üdítő műsorvezetője volt az eseménynek.

Érdekes, látványos, illusztratív

Soós Gergő az internetgalaxisról beszélt: érdekes, látványos (!) és hasznos is, tessék nézegetni.

Stefan Zilch MySpace-előadása is érdekes volt, bár ez nem annyira látványra, inkább adatok, morzsák tekintetében. Egy szempontból kapcsolható volt ehhez Gábos Anna NIVEA for Men-kampányról szóló előadása. Mindkettő úgy (is) összegezhető (ami persze nem új dolog, de remek példákkal mutatták be), hogy a display hirdetések helyett keményen tartalmat kell adni a júzernek. Ez lehet ingyenes infosms, javás mobiljáték, vagy éppen egy nem sablonos, infókkal dúsított felhasználói profilként megjelenő márkaprofil.

Politika / szex

Borissza Kitti (Legyen Más a Politika, LMP) kissé pörgősre fogta, de Helme kollégával több általa bedobott adaton is pislogtunk. Az LMP érti legjobban a hazai politikai formációk közül a webkettő lényegét, ez biztos.

Nekem nagyon tetszett Dr. Tóth Emese orvosszakértő Virtual sex sells (?) – nemek és márkák együttműködése a virtuális térben című darabja. A kellemes ötpercesből nagyon megmaradt bennem: a szexológiai tanácsadás úgy történik, hogy az orvos webkamerásan van jelen – ami még egy ilyen kényes téma esetén is óriási bizalomnövelő tud lenni. Főleg azt figyelemebe véve, hogy elég sok (akár szexológiai, akár más orvosi) tanácsadó szájt létezik – annyi sok kóklerrel. Az Orgazmus Szervíz ilyen szempontból nekem előremutató ezzel az élőkamerás megoldással, legalábbis itthon egészen biztosan nem találkoztam még ilyesmivel egyik orvosi témában sem. Ahogy nézem, üzletileg is ügyesen felépített modellről van szó.

Videó a YouTube-on és a tévében

Vámosi-Nagy Nóra (+ 1 fő fegyelmezett és 1 fő jutalomfalatkákkal fegyelmezhető kutya) kutyasulis videós prezentációja szórakoztató volt, a “csak így tovább”-hoz csak annyit fűznék hozzá, hogy tessék megtanulni helyesen leírni a YouTube nevét. (Tegyük hozzá: ez legyen a legnagyobb hiba.)

Andrew Kearney, a UPC Broadband TV produkciós alelnökének (technológiai) konvergenciáról szóló előadása is kifejezetten élvezhető volt. Bár hazabeszél, de elég meggyőző érveket mondott azzal kapcsolatban, hogy a tévé miért nem vész el, csak átalakul.

Trash

Zappe Gábor Velvet-főszerkesztő eredetileg a trash bulvárról szóló előadása tökéletesen szétesett volt. Az egészből az jött le, hogy az előadó nem is igyekszik semmit mondani – így nem is nagyon sikerült neki. Azt hiszem, hogy a közönség egy picit több tiszteletet érdemelt volna, ha már kivárták a konferencia utolsó blokkját (meg persze egyébként is).

SÜN!

A konferencia előadásos részét az én SÜN!-öm zárta (SÜN! – egy online mém kialakulása és offline utóélete), amelyről összeférhetetlenség miatt nem tudok véleményt írni. Röviden összefoglalva kb. arról beszéltem, hogy az online mémek némelyikére jó kis kampányokat lehetne építeni, de ehhez szükséges az, hogy még időben észrevegyük az egy-egy esetben/kifejezésben/helyzetben rejlő potenciált. Ehhez nem ártana odafigyelni azokra a tudatos internetező júzerekre, akik valamilyen szintű aktuális technológiai ismeretekkel rendelkezve képesek tartalmat generálni, kiszakítani egy-egy tartalmi elemet a kontextusból, illetve képesek kulturálisan fertőzővé tenni azt. Az egyik legjobb és legegyszerűbb módja ennek a “megfigyelésnek” kb. 50, de maximum 100 fő Twitteren való követése.