Aki megnyitja bármelyik kormányzati honlapot, az “új magyar kormány üzenete” címmel a következővel találkozik.
Tessék csak odafigyelni minden egyes elemre. Kezdve ott, hogy a title-ben az új magyar kormány üzenete csupa kisbetűvel van írva, az OMG feliraton és a Wikipédia vonatkozó szócikkére linkelt csillagozáson át a szöveg tartalmáig. Reméljük, hogy a webes folytatás is olyan lesz, mint a kezdés, ráférne a magyar kormányzati oldalakra. Az eszközöknek persze finomodniuk kell, de a hozzáállás, egyáltalán a webes társadalom létező csoportként való kezelése szerintem már önmagában nem rossz.
Az már ebből az egy mozzanatból jól látszik, hogy valószínűleg fontos eszközként tekint majd a webre az új kormány. Megkockáztatom azt is, hogy több ilyesmi, geekeknek célzott akciójuk is lesz, így próbálván megszólítani és megnyerni a véleményvezéreket.
Nem nagy nóvum, mégis csak mostanában kezdünk itthon is szembesülni vele: a közösségi szájtok nagyon szépen kihúzzák a szöget a zsákból. Fel-felsejlik a munkakörük szerint sokszor kötelező kimértséget, udvariasságot mutató emberek foga fehérje.
Oroszvári Péter, az MSZP országos listáján 83. helyen szereplő és egyéniben is induló képviselőjelöltje a következőt osztotta meg facebookos üzenőfalán:
„Mennyei Atyám! Miután az elmúlt esztendőben kedvenc zenészemet, Michael Jacksont, kedvenc színészemet, Patrick Swayzet, kedvenc színésznőmet, Farrah Fawcettet és kedvenc írómat, Mario Benedettit magadhoz vetted, szeretném tudatni Veled, hogy kedvenc politikusom Orbán Viktor, és már február közepe van!!!”
Azt hiszem, mindannyian ismerjük a “Mátyás király volt, meghalt. Jimmy király volt, meghalt. Most már én is kezdek félni.” – jellegű poénokat, melyek az utóbbi király halála után szökkentek szárba. Van ezeknek egy olyan titkuk, mely fölött a szakdolgozatát valószínűleg nem a humor sajátos logikájából író képviselőjelölt elsiklott: a csattanóban rendre maga a vicc mesélője szerepel.
Minden más élő személlyel – legyen az sarki hentes, egyetemi oktató vagy éppen politikus – elmesélve sértődés várható. A Facebook pedig szépen megőrzi ezeket a bejegyzéseket, esélyt adva annak, hogy ne csak a sarki hentes, hanem az újságíró vagy valamelyik szemfülesebb közéleti blogger is észrevegye őket.
Most futottam bele Loic Le Mur 2004-es eszmefuttatásába, amely Magyarországon kb. éppen mostanra, 2009/2010-re vált időszerűvé, vészesen közeledvén a jövő évi választás-dömpinghez. Szóval azért blogoljon egy politikus, hogy… (+1 pont tőlem a végére)
- közelebb kerüljön az emberekhez, ezen belül is a támogatóihoz
- egy állandó “lakossági fórumot” nyisson ezáltal
- ötleteit könnyen és gyorsan megszondáztathassa; új ötleteket kapjon
- a hivatalos, kirakatba rakható párbeszédből személyesebb diskurzus váljon
- jobban megérthesse az ötleteivel/véleményével szemben kritikus emberek álláspontját
- a jó ötletek gyorsan elterjedhessenek, decentralizált módon, élve a közösségi megosztási hálózatban rejlő lehetőségekkel
- pénzt gyűjtsön egy-egy (al)kampányához
- elérje a fiatalokat is és felkeltse érdeklődésüket a politika iránt
- saját tartalmaival növelje ismertségét az interneten
- (nagyobb) hírnevet szerezzen saját magának vagy egy-egy politikai akciójának
- az újságírók egy részének lanyhaságát kihasználva kezébe vehesse a mainstream média vele kapcsolatos kommunikációjának irányítását is
Érdemes minden politikusnak és politikai kommunikációval foglalkozónak elgondolkoznia ezeken a pontokon, és figyelembe venni őket még akkor is, ha a hetedik például kicsit idegennek hangzik az itthoni politikai kultúrában. Aki mer, az nyer!