Azt hiszem, a szakmában dolgozók/érdeklődők közül sokunkra ráfér néhány, a ReadWriteWeb posztjából átemelt tanács.
Hallgass aszívedre testedre! A napi 8 órás alvásszükséglet csak egy átlag, és mint tudjuk, az átlag a statisztikában fontos, de kevés egy az egyben átlagember létezik. Így van ez az alvással is, mindenkinek saját magának kell kitapasztalni, hogy mennyi az elég. Az optimális alvásidő függhet nemtől, kortól, élethelyzettől és megannyi mástól is.
Van mód a pótlásra. Saját tapasztalatból is tudom, hogy a hétköznaponkénti 3-5 óra nem hozható helyre a hétvégi 2×11 órányi alvással, de azért jó hír, hogy az alváshiány igenis törleszthető. A kimerítőbb időszakot követően próbáljunk napi 1-2 órát ráhúzni az alvásra, ez idővel visszaállítja a rendet.
Minden alkalom remek alkalom. Az óvodák réme az ebéd utáni alvás, felnőve aztán sokan átértékeljük a dolgot – és nem is tesszük rosszul. A Psychology Today cikkében szereplő kutatás szerint a napközbeni – legalább fél órás – szundikálás még annál is jobb, mintha az esti alvást toldanánk meg ugyanannyi plusszal. Ez visszautal az első pontra is: ha érezzük, hogy álmosak vagyunk, aludjunk! A legtöbb ember ezt munkája jellege miatt nem teheti meg, de a távmunkában dolgozók és az egyetemisták ne féljenek napközben ledőlni egy kicsit.
Aludj, miután megtanultál valami újat! Az újonnan tanult információ hosszútávú elsajátításának legjobb módja az, ha erre amint lehet, egy kis alvással segítünk rá. A Society for Neuroscience honlapján lévő írásból egyértelműen kiderül, hogy a tanulási szakasz utáni egyetlen óra (akár napközbeni) alvás is jelentős eredményt produkál. Hasznos infó ez vizsgaidőszakokban: a tanulási hajrá és a vizsga kezdete közé mindenképp jó, ha beiktatnak pár óra alvást is.
És végül: ne görcsölj rajta! A Behaviour Research and Therapy című szaklapban megjelent tanulmány rámutat: ha túl sokat foglalkozunk az alvásra fordítandó időnk optimális kimérésével, az rossz. Ekkor ugyanis túlérzékennyé válhatunk, a kevesebb alvást engedő időszakokban gyakorlatilag “bebeszéljük magunknak”, hogy “jaj, nem aludtam eleget, ma fáradt leszek”. Aztán ez a feszültség szépen csak nő, ami pedig ahhoz vezet, hogy este nem tudunk majd egy jót aludni – és a kör bezárul.
Azt találtam ki, hogy mivel úgyis van egy felesleges példányom, elajándékozok egyet Jeffrey S. Young és William L. Simon Steve Jobs és az Apple sikertörténete című könyvéből. A linkelt posztot ismerők megnyugtatásául közlöm: nem a hiányos, hanem a teljes verziót lehet megnyerni. (Ami annyiban használt, hogy a másikból hiányzó 16 oldalt kiolvastam belőle, egyébként teljesen új.)
Hogy legyen valamiféle játék is, a könyvért indulóknak van egy dolguk: csatlakozni a tsabeeka.hu facebookos közösségéhez. Hogy meddig? Nos, az Apple 2010. június 7-én, éppen egy hónap múlva nyitja meg éves fejlesztői világkonferenciáját, melyen várhatóan hivatalossá teszik új iPhone-t. Amikor ez megtörténik, akkor én néhány órán belül felhívom valamelyik barátomat, és megkérem, hogy mondjon egy számot. Az a facebookos tag nyeri majd a könyvet, aki a tsabeeka.hu rajongóinak abban a pillanatban aktuális listáján a számnak megfelelő sorszámmal rendelkezik. (Ha véletlen mégsem jelentik be az új iPhone-t, akkor a konferencia végén, itteni idő szerint június 11-én történik meg mindez.)
Így akármi is lesz az Apple-eseményen, valaki mindenképpen örülni fog. 🙂
[update: Az iPhone 4-et időközben bejelentették, a könyvet pedig szajmon segítségével kisorsoltam, így mindenki örülhet valaminek.]
Aki szemfüles volt, az már észrevehette, hogy tegnap a tsabeeka.wamma.hu-ról a blog.tsabeeka.hu címre költözött a blog. A fődomainen egyelőre nem sok van. A jelenleginél valamivel többet tervezek rá, de ez még annyira titok, hogy én sem tudok róla semmit.
További, ezzel kapcsolatos újdonság, hogy Facebookon a Networked Blogs alkalmazásból áttérítem az oldalt a sima Facebook rajongásra/lájkolásra, úgyhogy lehet nyomkodni az elvileg itt, jobbra figyelő gombot, akinek kedve van hozzá. Nem bánt.
A blogon egyébként kisebb változások várhatók. Az első közülük már meg is történt, minden poszt elején van egy gomb, amivel nem az egész blogot, hanem a konkrét bejegyzést szerethetitek.
Nagyistók Tibor készített több tegnapi DigitalFestival-előadóval, köztük velem is interjút a Klubrádió Többet ésszel című műsorában. A témát ismerőknek sok újdonság már nem derül ki belőle, maximum annyi, hogy a kedves interjúalany azt találta mondani, hogy a SÜN!ológiát leghamarabb akkor találják meg a szintén kedves hallgatók, ha beírják a nevét a Google-be. Csak szóban nem jön át, hogy kell bele felkiáltójel is…
Azt hiszem, a szakmában dolgozók/érdeklődők közül sokunkra ráfér néhány, a ReadWriteWeb posztjából átemelt tanács.
Azt találtam ki, hogy mivel úgyis van egy