Nincs is annál idegesítőbb az internetezésben (erről persze lehetne vitatkozni), mint amikor lassan töltődik be egy oldal. A Royal Pingdom legfrissebb eredményei szerint a 100 legjobb/legnépszerűbb blogból mindössze 26 olyan van, amelynek betöltési idejével meg lehetünk elégedve. Nézzük, mi a helyzet a magyar oldalakon!
A Royal Pingdom szerint a betöltéskor 500 KB-nál kevesebbet fogyasztó oldalak az optimálisak, így én is ezt fogom lélektani határnak tekinteni.
A magyar eredmények a külföldinél sajnos nem sokkal jobbak. Az idei 10 legjobbnak kikiáltott blog közül mindössze kettő olyan van, amely főoldalának megnyitása 500 KB-nál kevesebb letöltéssel jár. Az örvendetes, hogy az elvárásoknak megfelelően a kettő közül az egyik az Onlinemarketing blog, aminek ugye finoman szólva is illik optimalizálva lennie. De hát örülhetünk és egyben gratulálhatunk is, mert valóban jól teljesített.
A kép(méret)ek optimalizálása, netán a címoldali képek mennyiségének csökkentése javíthat az eredményen. Az Ízbolygó gasztroblogként persze nehéz helyzetben van, mert jellegéből kifolyólag sok nagy és éles kép kell bele. Viszont ha a címlapon a 10 legutóbbi bejegyzés helyett csak 5 látszódna, netán nem az egész poszt lenne kint mindig, csak mondjuk csak az első képig (utána tovább link), az is sokat segíthetne.
[update: a Basahalom Boulevard meglépte, amit megkövetelt a haza. Az eredmény: 450,9 KB. És a Serbia Insajd is, 475,7 KB. Ezért már érdemes volt megírni ezt a posztot.]
A 2 mega fölötti eredmények azért kicsit rémisztőek. Ilyesmire a Pingdom által vizsgált 100 blogból is csak összesen 7 vetemedett.
Blogszolgáltatók
Úgy tűnik, a blog.hu minden értelemben a legnagyobb magyar blogszolgáltató. A címlapja sokszor érezhetően sokáig töltődik, erre nem cáfol rá a teszt eredménye sem. A tesztben a 4 legfontosabb magyar, nyílt rendszerben működő blogszolgáltatót vizsgáltam. (A Nolblog sajnos rendre mérhetetlen adatokat dobott, így nem szerepel a listában.)
A számok láttán az a kérdés, hogy vajon melyik szolgáltató találja meg címlapján a megfelelő mennyiségű tartalom és az optimális betöltődési idő egyensúlyát.
Igaz, hogy a blog.hu lassan tölt, viszont cserébe sokat. Mondjuk számomra már túl sok dolog is van a címlapon. Kb. olyan, mint amikor egy újságíró azt hiszi, hogy akkor jó, ha mindent leír egy cikkbe, amit tud – nem figyelve a terjedelem élvezhetőségi korlátjára.
A buzz!-on viszont kevés tartalom van, bár ízlésesebben és praktikusan elrendezve, mint a Blogteren. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a Blogter éppen nagy megújulás előtt áll.
Nektek van valamilyen extrém blogbetöltődős tapasztalatok?
(A tesztet 2008. november 5-én, 23 óra és éjfél között végeztem.)
Gergőt időnként fel-felzaklatja a bloggerek hozzáállása a hozzászólásokhoz. Azt írja: kevés szánalmasabb dolog van annál a blogoszférán, mint amikor a blogger saját magát védi a hozzászólások között.
Először is gyorsan és határozottan szögezzünk le valamit. Nem attól lesz valakinek igaza, mert ő írta a posztot. De attól sem, mert ő szólt hozzá. És most nézzük ugyanezt bővebben kifejtve.
A témafelvetést jónak tartom, de a logikai levezetés szerintem több ponton is csúszkál. Először is: abból a valószínűleg téves elképzelésből indul ki, hogy aki hozzászól, az biztosan egy értelmes ember. Ezt semmi sem garantálja és semmi sem indokolja.
Ebből kiindulva egyáltalán nem biztos az, hogy “ha [egy cikk] csak rámutatni akar [valamire], és nem mutat rá, akkor az a cikk rossz”. Az is lehet, hogy csak félreérti (esetleg nem érti) a hozzászóló. A blogger egy “védekező” hozzászólásban tisztázhatja a helyzetet, aztán mindketten örülnek, hogy megértették egymást. De az is lehet, hogy a hozzászóló egyszerűen csak nincs olyan értelmi szinten, hogy megértse a post mondanivalóját. És persze a blogger is éppen úgy lehet hülye.
Ráadásul a hozzászólás nem csak arra van kitalálva, hogy egyedül az olvasók tudjanak reflektálni, hanem arra, hogy párbeszéd alakuljon ki. A párbeszédnek (akár a vita, akár az egyetértés fele mutat) minimum két fél kell részese legyen. Ezt a két felet halmazként úgy is értelmezhetjük: blogger és olvasó. És mi garantálja azt, hogy mindig csak az egyiknek (bármelyiknek is) legyen igaza? Semmi.
Gergő azt is felveti: hogy egy bejegyzés megszületett, és ténylegesen ott van, a legkevésbé sem jelenti, hogy tartalma igaz is. Nos, természetesen nem.
Viszont ez így egy elég furcsa logikai csavar. A leírójának ugyanis mindenképpen igaznak kell gondolnia, hiszen éppen azért írja le. És igen, ilyenkor jöhet egy hozzászóló azzal, hogy “de ez hülyeség, mert…”, de nem igazán látom be, hogy miért kellene erre úgy reagálnia a bloggernek, hogy “igazad van”. Lehet, hogy abszolút máshogy látják, lehet, hogy majd 5-6 ember közt 300 hozzászóláson keresztül zajlik a vita (párbeszéd), és az is lehet, hogy a végén egyik sem győzi meg a másikat, viszont az egészből kijön aztán egy sokadik álláspont, amire talán addig még egyikőjük sem gondolt.
És akkor a posztot is megérte megírni, hozzászólni is érdemes volt, a hozzászólásra reagálni is érdemes volt, meg arra reagálni is…
Arról gondolkodott _original – doransky mai postja kapcsán -, hogy mi hiányzik neki ebből az egész magyar webkettőből. Arra jutott, hogy a tartalomexkluzivitás. Azon kívül, hogy tetszik a kifejezés, azt jelenti, hogy az exkluzív tartalom hiánya miatt nem szponzorálnak mondjuk nagyobb cégek blogokat, bloggereket, amolyan marketinges eszköz gyanánt.
Na igen, de mi lehet egyáltalán ebben az értelemben exkluzív egy blogon? A sajátos, egyedi hangnemben megfogalmazott vélemény? Az egyelőre kevés. Ami van, az meg főleg politikai, azt pedig nem fogja senki szponzorálni (a közhiedelemmel ellentétben a pártok sem).
Lássuk, mi van még sok és jó (= ha nem is sok a jó, de van sok, és azok között meg van jó): marketinges blogok. De hát, ugye, egy marketing témájú blogot meg nem nagyon lehet szponzorálni, mert annak nincs túl sok marketingértéke.
A vegyes/meghatározhatatlan tematikájú blogok szponzorációjának marketingértéke megint kétséges.
Amit lehet szponzorálni, azok például a techblogok. Esetükben beszélhetünk egyedi hazai hangokról, ráadásul a tartalom a köznapibb értelmében is könnyen exkluzív lehet. Ám itt is van egy probléma: az itthoni szemlélettel ez úgy néz ki (szintén csak egyelőre), hogy kapsz havonta két új telefont kipróbálásra. Már persze addig, amíg összességében jókat írsz róluk. Ez viszont egy idő után feltűnik az olvasónak, pontosabban akkor már csak a volt olvasóról beszélhetünk.
Szintén van fantázia a civil, közérdeket védő (pl. fogyasztóvédelmi) blog szponzorálásában. Sőt, ahogy így leírom, úgy tűnik, ebben van csak ám igazán marketingérték. A tartalomexkluzivitás nem, hogy nehezen elérhető, de szinte garantált. Itt talán már kevesebb a gonosz oldal csábítása is: a szponzornak semmilyen terméket nem kell küldjön, csak pénzt. A fogyasztóvédelmi aggályoknak meg úgyis csak kis százaléka szól majd egy adott cégről (esetleg a szponzorról), ha meg szól, akkor a hibát látványosan be lehet ismerni, ajándékcsomaggal jóvátenni, a blog meg megy tovább.
Ötlet, vetés, ellenvetés? Netán a Coca-Colától valaki (pénzzel, az ötletért)?