SMO ide, SMO oda, a vidéki online médiás mikro- és kisvállalkozások többsége ennél sokkal elemibb kihívással néz szembe. Ez pedig maga a termék/szolgáltatás minősége. Általában az egyszemélyes irányítást kitoporzékoló tulajdonos az, aki valahol véletlen meghallotta korábban a seózást, újabban meghallja az esemózást. Aztán csodálkozik, hogy csinált Twittert meg van Facebook page, és így is csak 5 egyedivel ugrik meg a napi látogatottság.
Sokan sajnos még tényleg ott tartanak, hogy “most az internetbe’ van a pénz”, és azt hiszik, hogy a százhuszonkilencedik “helyi hírportál” indításával majd mekkorát tudnak szakítani.
Az oldal beindítása után a következő fázis az, amikor azt hiszik, “helyben nincs annyi tartalom, hogy növekedjünk”, ezért nekiállnak YouTube-ról letöltött, majd saját rendszerükbe visszatöltött “vicces videókat” feltolni a magát egyébként lokális szájtként meghatározó oldalra. Ez kicsit és kis ideig valamennyivel javítja a statisztikákat. Igaz, hogy az érkező plusz 50 látogató már az ország másik végeiből való, de hát istenem: a plusz 50, az plusz 50! Amelynek ebben a formában egyébként nincs semmi köze a növekedési pályához – nem csak a mennyisége, hanem a minősége miatt sem.
A SEO és az SMO felületes jelentései valahogy hamarabb értek le vidékre, mint a tartalom (és ami mögötte kellene legyen).
Ön szerint minek köszönheti, hogy Hódmezővásárhelyről sikerült betörnie a magyar internetpiacra?
(gyk: Úgy hallottam, vidéken csak parasztok élnek, főleg sertést tenyésztenek és aratnak. Hogyan sikerült Csongrád megyéből rácsatlakoznia az internetre?)
Vidéken a helyi témákkal (is) bőven foglalkozó (valódi) online (valódi) média ma – néhány kivételtől eltekintve – gyakorlatilag nem létezik.
Létezik vidéki [origo], de nincsen vidéki Index/Heti Válasz/HVG/Hírszerző/Népszabadság. Csak nyomokban léteznek olyan médiumok, melyek valóban oknyomozó ügyekbe keverik magukat. A minőségi verseny 90%-ban mennyiségi és időbeli: ki szerzi meg hamarabb a kapitányságtól a baleseti statisztikákat, aztán pedig ki tudja a legkevésbé feltűnően három különböző anyagra szétszedni az adatokat.
Recepteket, bulifotót és társkeresőt már találunk szinte minden vidéki online lapon, de ezek az újságírást tekintve pótcselekvésnek tekinthetők. Nincs ezzel baj, ez is egy irány. A baj azzal van, hogy a vidéki ember szinte csak ezt kapja, nincs választási lehetősége. Pedig a legunalmasabbnak tűnő megyékben is megvannak a témák, csak meg kell őket találni.
A növekedés és a portfólióépítés természetes útja lesz a vidék, éppen itt az ideje horizontálisan terjeszkedni a vertikálisan túlzsúfolt médiapiacon.
A folyamatot gyorsítja a 2010-es választási év is, hiszen akkor százmilliókat nyerhet az, aki addigra megyei szinten is jelen van, főleg a pártok várható stratégiáját figyelembe véve. A legnagyobbat persze az kaszálja majd, aki tud annyira hiteles és/vagy jelentős lenni, hogy kikerülhetetlen legyen minden párt számára. Akár még sikerülhet is.
A (leginkább nyomokban létező) vidéki (valódi) médiáról elmélkedett Konrád. Van olyan szempont a posztjában, ami mindenképp továbbgondolásra érdemes.
Érdemes megnézni, hány budapesti központú weboldal veszi komolyan a vidéket. Ha nincs kötelező gyakorlata, akkor szinte senki.
Nos, ha jobban belegondolunk, ebben igazából semmi különös vagy elítélendő nincsen. Mármint logikailag. És pont ez a logika az, amire nagyon vigyázni kell, amikor majd a “három nagyból” kettő elkezd vidékre lépegetni (online).
Ha Demszky felújíttat kétszer három kilométer utat, az érdekes minden fővárosi központú médiumban, de mondjuk egy békéscsabai milliós visszaélés maximum egy rövidhírt ér meg. (Persze adott feltételek mellett nem is szabad többet megérjen.) Utóbbi ugyanis csak annak az 3-400 ezer embernek érdekes, akit legalábbis közéletileg érint. Annak viszont legalább annyira az lenne, mint országosan a Zuschlag-per.
Emiatt erős a gyanúm, hogy igazi vidéki online-t csak autonóm régiós főszerkesztőséggel és megyei szerkesztőségekkel lehet csinálni. Merthogy helyi szintre kell levetíteni a “fennálló rendet”: a jegyző meg a polgármester nem más, mint a “miniszterelnök” és a “házelnök”.
Nem szabad beleesni abba a hibába, hogy csak ikszmegye.főlap.hu-szerű mutációkba Budapesten leválogatják a beküldött cikkeket és az MTI-híreket. A tulajdonos persze lehet budapesti, de itt be is fejeztük. A nagy lapoknak be kell vásárolni. Portfóliót kell építeni. Régiónként építve, az emberek felkutatását is vidéki gárdára bízva.
Pestről egészen máshogy látszik minden: jobbnak. A vidéki média csak laposnak látszik. Pedig igazából szinte nem is létezik.
És még valami: az eredmények mérése. A látogatottságot természetesen a megye/régió lakosságához kell mérni. De az arányosság nem egyenes. A helyi online-on nem fog senki postafiókot nyitni és nem fog indafonálni, úgyhogy a kapcsolódó szolgáltatások által behozott látogatókat le kell vonni az országos portálok látogatóinak számából, majd ezután kell arányosítani.
Röviden, és Konrád szavaival élve: ezt tényleg meg kell élni.