archívum téma szerint: “smo”
A Facebook szervezeti oldalakkal kapcsolatos újításáról talán már minden megoldáskereső posztért kár, elvégre Szántó Balázs részletes írásában benne van a lényeg. Arról sem szeretnék elmélkedni – bár ez már megérné –, hogy a felhördülés hatására esetleg módosít-e algoritmusán az efbé.
Arra viszont nagyon kíváncsi lennék, hogy Mark Zuckerberg mit is gondol arról, hogy a webes világ hatalmas részének mindennapjai a kezében vannak. Bizonyos értelemben a közösségi web fejlődésének iránya is a kezében van, legalábbis könnyedén terelgetni tudja a labdát. (Legrosszabb esetben is magától elfele.) Például úgy, hogy mikorra egy Coca-Cola összegyűjt 22.5 millió rajongót, vagy Lady Gaga közel 29 milliót, akkor becsukja az ajtót, és közli, hogy már sokan vagyunk bent, az maradhat, aki érdekeset tud mutatni és/vagy fizet.
Mindez számomra azért szimpatikus, mert Zuckerberg végre arcába vágja az MLM-szájízzel működő “tanácsadóknak” és az általuk megtévesztetteknek, hogy nem, a weben sincs ingyen a siker. Vagy rengeteg befektetett energia, kreativitás és éveken át felhalmozott tudás kell hozzá, vagy hasonló mennyiségű pénz. És most nem a 20+ milliónyi lájkolós oldalakról beszélek, maga szintjén komoly munkát igényel egy itthoni, egy-két ezer követővel bíró közösségi médiás jelenlét kiépítése és a lelkesedés fenntartása is. Persze csak ha Zuckerberg azt mondja, hogy úgy van…
A Facebookon próbálkozó cégek egyik módszerét röviden nyereményspamként emlegetik, biztosan mindenki ismeri: létrehoznak egy nyereményjátékot, amibe úgy lehet beszállni, ha lájkoljuk az oldalukat, plusz meghívjuk ismerőseinket is a buliba.
Teljesen jó ötlet és 1-2 ilyenbe való beszállás esetén még nincs is gond, de aki ötösével vagy tízesével lájkol emiatt Facebook-oldalakat, annál egy idő után elszállhat a dolog, és az egész Facebook zavarossá válik, tele reklámokkal. Ha nem szeretnénk, hogy facebookos üzenőfalunk tele legyen szemetelve a játék után talán már irreleváns megosztásokkal, akkor két dolgot tehetünk:
- elrejtjük az adott oldal által posztolt frissítéseket (az üzenőfalon lévő elem fölő vitt egérnél a jobb fölső sarkában megjelenik az x, ezt lekattintva jön fel az elrejtés lehetősége)
- az adott Facebook-oldalra ellátogatva a bal oldalon lévő dobozos sáv alján rákattintunk a “nem tetszik” gombra, ezzel teljesen töröljük magunkat a rajongók közül
A nyereményjátékokat Facebookon szervező cégek pedig egy dolgot tehetnek a fenti kettő ellen: a játék közben és után is érdekes megosztásokkal tartják meg a felhasználókat.
A Facebookon mostantól már nem csak az egyes bejegyzéseket tudjuk lájkolni, hanem az azokhoz érkezett hozzászólásokkal kapcsolatos tetszésünket is ki tudjuk fejezni. Tulajdonképpen már csak a lájkolások lájkolhatósága hiányzik, de az persze már elég abszurd lenne. Mostanra kb. minden más tartalomelemmel kapcsolatban kifejezhetik tetszésüket a facebookozó (500) milliók, a lehető legegyszerűbb módon: egyetlen kattintással.
Úgy látom, hogy a hozzászólások lájkolása csak a komment mellett jelenik meg, a gombnyomó felhasználó üzenőfalán nem. Ez egyrészt jó: bátrabban merjük használni a funkciót, nem kell attól félni, hogy teleszemeteljük saját üzenőfalunkat. Másrészt jól mutatja, hogy ezúttal nem a forgalomgenerálás, hanem a tartalmak súlyozása a cél. (Illetve szépen haladunk az analitikai rendszer felé.) Ez egyre fontosabb egy olyan hálóban, ahova most már nem csak a felhasználók ömlenek, hanem az általuk létrehozott egészen elképesztő mennyiségű belső tartalom. Az pedig nekem külön szimpatikus, hogy nem engednek a sokak által áhított “nem tetszik” gombos követelésnek, és kizárólag a pozitív vélemények mennyiségére alapul a rendszer.
Egyébként pedig a forgalomterelésben egyértelmű eredményeket mutat a Facebook április végi nyitása. A “like” gomb hatásáról nemrég közölt adatokat a TypePad: az általuk kiszolgált blogok kedvelhetősége 50, míg a konkrét posztok lájkolása 200 százalékos növekedést hozott a Facebookról érkező forgalomban.
Ezt nézegetve rápillantottam az OrosCafé statisztikájára. Ez bár egy kisebb felhasználói bázissal működő, teljesen más jellegű szájt, a helyzet elég hasonló. Szépen emelkedett már májusban is a Facebookról érkező látogatók száma, de júniusra a helyzet odáig “fajult”, hogy június első két hetében már elértük a korábbi teljes hónapok szintjét.
Van abban némi báj, amikor valaki még 2010-en is ellenforradalomként beszél 1956-ról. Csak azért, mert valamikor úgy volt. Elvégre 1956 egy van. 1956-nak kialakult fogalomrendszere és sztenderdjei voltak. De aztán jött egy rendszerváltás, ami újraírta a vonatkozó hazai könyveket.
Nem szeretnék nagyot mondani. Így inkább bevallom, hogy a helyzet jelenlegi állásából nem tudom eldönteni, igaza van-e Doranskynak, amikor azt írja: azzal, ha a Facebook a következő 1-2 évben valamikor be fog vezetni egy tartalomhálózatra tervezett hirdetési- és egy saját analitikai rendszert, valamint a felhasználók kattintási és lájkolási mintázatai alapján fog hirdetést elhelyezni a Facebook a tartalmi partnerhálózatban, “megnyerheti” a webet.
Azt rögtön belátom, hogy Bánóczy Zoltán posztjának címében van igazság: lájkolásból nem élünk meg. Még nem. Csak közben azt se felejtsük el, hogy 15 éve még a SEO-ból sem éltünk meg. A posztból kb. az az üzenet jön le, hogy holnap minden úgy lesz, ahogy tegnap volt. Nos, a holnap rendre nem olyan, mint a tegnap, a paradigmák pedig időnként igen nagyot változnak. Jobb lesz, ha ezt mindig észben tartjuk, mégha nem is tudjuk mindenre azonnal a választ.
SMO ide, SMO oda, a vidéki online médiás mikro- és kisvállalkozások többsége ennél sokkal elemibb kihívással néz szembe. Ez pedig maga a termék/szolgáltatás minősége. Általában az egyszemélyes irányítást kitoporzékoló tulajdonos az, aki valahol véletlen meghallotta korábban a seózást, újabban meghallja az esemózást. Aztán csodálkozik, hogy csinált Twittert meg van Facebook page, és így is csak 5 egyedivel ugrik meg a napi látogatottság.
Sokan sajnos még tényleg ott tartanak, hogy “most az internetbe’ van a pénz”, és azt hiszik, hogy a százhuszonkilencedik “helyi hírportál” indításával majd mekkorát tudnak szakítani.
Az oldal beindítása után a következő fázis az, amikor azt hiszik, “helyben nincs annyi tartalom, hogy növekedjünk”, ezért nekiállnak YouTube-ról letöltött, majd saját rendszerükbe visszatöltött “vicces videókat” feltolni a magát egyébként lokális szájtként meghatározó oldalra. Ez kicsit és kis ideig valamennyivel javítja a statisztikákat. Igaz, hogy az érkező plusz 50 látogató már az ország másik végeiből való, de hát istenem: a plusz 50, az plusz 50! Amelynek ebben a formában egyébként nincs semmi köze a növekedési pályához – nem csak a mennyisége, hanem a minősége miatt sem.
A SEO és az SMO felületes jelentései valahogy hamarabb értek le vidékre, mint a tartalom (és ami mögötte kellene legyen).