Lefuttattam az 50 legnagyobb és legkisebb fájlt viszonylag gyorsan kilistázó Primitive File Size Chartot, és eléggé meglepődtem az eredményen. Nem számítottam rá, hogy több sokgigás, teljesen felesleges fájlt fogok találni. Ezekből 2 is a C:\ProgramData\Microsoft\Windows\WER\ReportQueue mappában volt, összesen 4,71 GB mérettel. Ez a Windows Error Reporting, azaz a problémajelentő szolgáltatás sara.
Csak úgy törölgetni nem szerencsés, ezért a Vezérlőpult Rendszer és karbantartás menüjében (legalul) lévő Lemezterület felszabadításához fordultam, és mivel ez felajánlotta a fájlok törlési lehetőségét, hallgattam is rá: a hibajelentésre és megoldás keresésére alkalmazott fájlokat (valahol a lista alján találhatók) kijelöltem törlésre.
Nem mellesleg a C:\TEMP mappában is volt egy-két dolog, így összesen 8,07 GB-ot, közel 60 ezer fájlt takarítottam meg és le a winchesterről. Ezután pedig a gép nemhogy lassabb lenne (bizonyos készenlétben álló fájlok hiánya miatt), hanem észrevehető gyorsulást produkált.
Mivel a Windows-zal vagy a benne használt programokkal kapcsolatos problémák szinte mindegyikére megoldást nyújtanak az automatikus programfrissítések (ha be vannak kapcsolva) és/vagy a szoftverek kézi frissítgetése, ezért gyakorlatilag ki is kapcsolhatjuk a WER-t: Vezérlőpult / Rendszer és karbantartás / Problémajelentések és megoldások / Beállítások módosítása / Speciális beállítások / Kikapcsolás.
Tegnap felraktam az Ubuntut, mégpedig Wubival, Vista mellé/alá. A Wubi lényege, hogy létrehoz egy könyvtárat az Ubuntunak, amit az egy külön partíciónak lát. Így nincs szükség particionálásra (illetve a linux bármikor eltávolítható egyszerűen, gyakorlatilag úgy, mintha egy akármilyen programot uninstallálnánk a Windows-ról), mégis megkapjuk minden funkcióját, hiszen nem virtuális gépre települ, hanem a maga teljes valójában, “rendesen”.
Install
A Win-Lin összehasonlításokban szinte sosem hagyják ki azt a szempontot, hogy milyen gyorsan lehet feltelepíteni a rendszert. (A másik kedvencem, hogy hány kattintással…) Szerintem ez eléggé nem releváns szempont (az átlagfelhasználók szempontjából egyáltalán nem az), hiszen azért nem telepít az ember naponta, hetente, de még havonta sem. 1-2 évenként egyszer meg gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy 15 vagy 25 perc alatt lesz kész az oprendszer installálása. Ezzel együtt meg kell hagyni, hogy az Ubuntu-telepítő valóban gyorsan végzett.
Mobilnet
Az alap telepítés után az fogadott, hogy az Ubuntu 8.10 valóban kapásból felismeri a T-s mobilnet modemet (a Vistával anno elég sokat kellett babráljak – igaz, anno, egy éve a 8.04-es Ubuntu sem hozta azt, amit most a 8.10), csak azt nem volt hajlandó tudomásul venni, amikor kinulláztam a felhasználónevet és a jelszót (az APN maradjon a beírt “internet”), de miután ez megtörtént, csodák csodájára minden rendszerindításkor magától történnek az események. Nem kell külön kattogtatni, ha be van dugva a modem, akkor az Ubuntuval együtt a netkapcsolat is indul. Ezért hatalmas pirospont jár. (Ennyit arról, hogy a linuxok nehezen ismernek fel hardware-eket.)
Kernel panic, fagyás
Ha már így lerendeződött a net, akkor nekiálltam rendszerfrissíteni is. 217 megányi frissítést töltöttem és és telepítettem is, de közben elkövettem egy hibát, aminek tanulsága: rendszerfrissítés közben ne kattintgass a Rendszer/Az Ubuntu névjegye menüpontra. Legalábbis nekem ebbe fagyott bele a rendszer úgy, hogy nem csak power gombos kikapcsolás kellett, de újraindulás után egy kernel panic-üzenet fogadott, aminek már a nevéből lehet sejteni, hogy nem sok jót jelent. Ígyhát még egy újraindítás, majd a “Press ESC to enter the menu” indulás előtti kiírásnál úgy döntöttem, hogy ESC-et nyomok, ekkor pedig elém tárult, hogy pontosan mit is szeretnék elindítani. Sejtettem én, hogy recovery mód kell, csak azt nem, hogy nem mindegy, hogy melyik. Nekem a második recoverys pont működött (az első semmit nem csinált), ezen belül pedig a csomagok helyreállítását választottam. Ez aztán helyre is rakott mindent, bár utána még fagyott egyszer a rendszer. (Ennyit arról, hogy a linuxok nem fagynak).
Összhatás egy nap után
Mivel ma első napos a rendszer, így nem szeretnék még túl sok következtetést levonni. Az már jól látszik, hogy az elvakult Win vs. Lin párbeszédeknek semmi értelme: egyik rendszer sem rossz, csak mindkettőt tudni kell (ésszel) használni. Nagyon tetszik az Ubuntu, de egyáltalán nem gondolom azt, hogy innentől anyáznom kellene a Vistát, mert azzal sincs egyáltalán akkora baj, mint a megszállott ellenfelei mondják.
Bár egészen biztosan vírusmentes a Vistám (legalábbis most már ismét az), sőt még a HP-s biztonsági rendszer processzort gyakran lefoglaló Single Sign On funkcióját is kikapcsoltam, ráadásul a Process Explorerrel is megfigyelem a dolgokat, de akárhogy is nézem, a ventilátor sajnos elég sokat megy Vistával, ami már középtávon is zavaró. Ubuntuval eddig még egyszer sem volt indokolatlanul ilyen.
Az Ubuntu észrevehetően gyorsabban kapcsol ki, mint a Vistám. Az előbbinél kb. 11 másodperc alatt történik meg a leállás, míg Vistával ez bőven 30 fölött van. Ez azért már nem annyira mindegy, főleg nem így, ha az egyik szám harmada a másiknak.
Nekem a betűk még valahogy nem az igaziak, de ezen még lesz időm változtatni.
Bár sokat nem zavart az az egy ikon, de sehogy sem tudtam megbarátkozni azzal a fájllal, ami igazából nem létezett. Egy e-mail csatolmányaként töltöttem le, és valahogy úgy sikerült ezt megtenni, hogy csak a helyfoglalás történt meg, maga a fájl nem jött létre. Törléskor így azt jelezte a Windows, hogy nem tud mit törölni, mert nincs ott olyan fájl. Mivel más gépen is ugyanez történt, ezért valami fájlhiba lehetett a dologban.
Öreg barátunk, a DOS, illetve a parancssor persze ilyenkor is segít, habár ez csak ma jutott eszembe. Szóval Start menü -> Minden program -> Kellékek -> Parancssor. Itt navigáljunk el a megfelelő mappáig. Gyengébbek és fiatalabbak kedvéért néhány bevezető parancs, amit én legutoljára kb. 7-8. osztály táján láttam.
cd xy – az xy mappába léptet be cd.. – egy mappával feljebb visz dir /x /p – ezzel a paranccsal listázhatjuk ki az adott mappa tartalmát úgy, hogy kiderüljön, mi a fájlok 8+3 formátumú neve del fajlnev – adott fájl törlése
A dir-es parancs azért fontos, mert így tudjuk majd törölni. Tehát miután szépen kiderítettük, hogy a kutyafüle.jpg, az kutyaf~1.jpg, ezután a del kutyaf~1.jpg paranccsal tudjuk megsemmisíteni a nem is létező kártevőt.
Végre, végre, végre. A Firefox 3.01-es kiadásával megszűnt a Vista alatti folytonos összeomlásos problémája. A helyzet korábban már odáig fajult, hogy inkább az Operát vetettem be, annyira sokszor omlott össze a Firefox. Az iWiW-től például rendszeresen, de ha két Gmailt (vagy bármilyen G-alkalmazást) egymás után zártam be, az szintén betett neki. Már dolgozni sem lehetett rendesen, percenként jött rám a “mentsünk már, mentsünk már” érzés.
[Az Operával egyébként semmi baj nem volt, csak hát abban mégsem tud mindent megoldani a Firefoxhoz szokott júzer; meg ugye az a néhány megjelenítési probléma – ezek bőven elég gondot jelentenek ahhoz, hogy 2-3 hét alatt ne tudjak gond nélkül átállni.]
Mint a 3.01 release notes-ából kiderül, “Fixed several stability issues”, és tényleg. Azóta nem volt egy összeomlás, de még egy apró megcsuklás sem.
Vagy legalábbis gyorsabb Vista, abból is főleg az eleje: a bootolás.
A Hackosis apró trükkjével ugyanis a többprocesszoros gépeken gyorsíthatjuk fel a Windows Vista indulását. A recept a következő:
1. nyomd le a Windows gombot és az R-t
2. futtasd az msconfigot (tehát gépeld be az üres helyre, hogy msconfig)
(2./b egyezz bele a művelet folytatásába)
3. válaszd ki a Rendszerindítás fület
4. kattints oda, hogy speciális beállítások
5. pipáld ki a processzorok száma előtti checkboxot, majd válaszd ki, hogy hány processzort szeretnél bevonni bootoláskor (a meglévőknél többet nem enged úgysem)
(5./b írd meg, hogy mennyivel gyorsult a bootolás)
A