archívum téma szerint: “munkaügy”

Ne dolgozz sokat, ne dolgozz keményen

| kategória: médiailag | téma: |

Nem általános lájfhekking formában szeretném elővenni a címben foglalt tételt, hanem nagyon is szakmailag. Alighanem mindenféle szakmákban igaz, de én persze az újságírásban hallom sokszor emberektől: milyen sokat dolgoznak, rengeteg energiájukat elviszi a munka, elképzelni sem tudják, hogyan lehetne még többet.

Nos, engem például egyáltalán nem izgat, hogy ki mennyit dolgozik, még azok körében sem, akikkel dolgozom. Sőt, ilyen értelemben a munkaidőben sem hiszek. Máris mutatom, miért.

Elég jól szemlélteti a helyzetet, főleg ha sokáig nézzük. Illik rá a fenti összes panasz: a szakember úr sokat dolgozik, a munka baromi fárasztó lehet, és mivel több keze (szerencsére) nincs, nem is nagyon tudna már többet dolgozni.

Szerintem egy normális környezetben senkit nem érdekel mennyit dolgozol. Engem legalábbis nem szokott. A teljesítmény, a végeredmény érdekel. Ha valaki egy nap alatt hozza össze azt, ami másnak 4-5 napnyi munkájába telik, akkor az dolgozzon csak egy napot. Másik oldalról nézve: egy feladat megoldására hosszabb időn át, több energiát elhasználó ember nem biztos, hogy jobb munkás. Sőt.

Szóval: egyszerűen csak dolgozz inkább jól.

Okosmobil, munka, magánélet

| kategória: tech | téma: |

A Randstad Workmonitor csinált egy 32 országos felmérést, melyet itthon 3645 ember megkérdezésével végeztek. Az eredmény nem meglepő, de érdemes megemlékezni róla: a netpenetráció és az okosmobilos ellátottság növekedése egyre többeknél vezet a munka és a magánélet közötti határ elmosódásához.

A magyar munkavállalók több mint 70%-ának van internet-hozzáférése a munkahelyén, egyharmaduk rendelkezik saját okostelefonnal, amelyet persze munkaügyben is lehet használni. Sokan ezt meg is teszik: a férfiak 63%-a foglalkozik időnként munkájával a szabadidejében is, a nőknek pedig 57%-a hajlandó erre.

A férfiaktól egyébként gyakrabban is várják el, hogy folyamatosan elérhetőek legyenek: 44%-uknak kell azonnal reagálnia a megkeresésekre, míg a nőknek csak 30%-a nyilatkozott így. Részben ezzel állhat összefüggésben az, hogy a férfiaknak nagyobb arányban adnak okostelefont a munkáltatók (12.9%), mint a nőknek (5.6%).

Válóok: tíz e-mail, amit nem tanácsos elküldeni

| kategória: tech | téma: , |

Mindannyian ismerünk hasonló történeteket, akár első kézből, akár hallomásból: az ünnepek alatt a cégen belül körbejár egy levél, melyben a Mikulás illetlen szerepben tetszeleg. A címzettek listájára egy véletlen baleset folytán a vezérigazgató is felkerül… Roppant kínos. Válóok? Nem valószínű.

A karrierre sokkal inkább a mindennapi levelezés hangvétele lehet hatással. Levélben kötletlenül kommunikálunk, hasonlóan egy telefonbeszélgetéshez. Nagyon könnyű megfeledkezni arról, hogy minden amit leírunk, nyomot hagy maga után és visszakereshető.

Az élőszóban elhangzottakkal ellentétben egy levél dokumentálhatóan eljuthat oda is, ahová nem szeretnénk – sokszor véletlenül. Ha pedig kapkodva írunk levelet, nem is gondolunk rá, hogy milyen könnyű félreérteni a leírtakat. Jobb megállni egy pillanatra a küldés gombra kattintás előtt.

Tíz e-mail, mely az állásunkba kerülhet

1. Néhány pohár után Alkohol mellett vezetni sem lehet – jobb, ha az e-maillel is várunk egy kicsit. Reggel, tiszta fejjel jobb újragondolni, vajon tényleg érdemes-e azt írni, amire este gondoltunk.

2. Szarkasztikus megjegyzések Az e-mail egyáltalán nem alkalmas arra, hogy közvetítse a szarkazmus finom árnyalatait. A szöveget pedig egyszerű kiragadni a környezetéből – az eredmény többnyire katasztrofális.

3. Magánügyek Érdemes szigorúan elválasztani egymástól a magán és üzleti ügyeket. Arról nem is beszélve, hogy magánlevelezésekre használni a munkahelyi e-mailt több okból is nagyon rossz ötlet.

4. Szakmai kritika Ha apróságról van szó, inkább telefonáljunk! A kritika, ha leírjuk, rögtön “hivatalossá” válik. Ha nagy a baj, maradjunk a személyes találkozónál!

5. Személyes apróságok, pletykák A levelezést sokan úgy használják, mintha csak a kávégép mellett beszélgetnének. Az igazság azonban az, hogy az ilyen levelek hajlamosak “továbbítódni”…

6. Dühös válaszok Nagyon könnyű dühből levelet írni, ám annál nehezebb visszakozni. A legjobb, ha várunk egy kicsit – akár egy egész napot is – és higgadtan átgondoljuk újra a dolgokat.

7. Káromkodás Szerencsére ritka jelenség – de akik levélben káromkodnak, többnyire nem tartoznak a sikeres és kedvelt kollégák közé.

8. Vállalati titkok A kiszivárogtatás akár bírósági eljárással is folytatódhat.

9. Rasszizmus, szexizmus A mindennapi életben is jobb elkerülni az ilyen megjegyzéseket, a levelezésről nem is beszélve.

10. Hanyagság, igénytelenség Még akkor is érdemes odafigyelni a levél szerkezetére, ha mobil eszközről írjuk. Minden elküldött levél alakítja a feladójáról alkotott képet.

(HP)

Céges laptopok Magyarországon

| kategória: tech | téma: , |

(Még) csak kérni (sem) kellett, máris itt a merces.hu önkéntességen és anonimitáson alapuló felmérési eredménye, többek között a magyar béren kívüli juttatásokról (közel sem reprezentatívan, de legalább ez is valami).

…kiderül például, hányan kapnak munkáltatójuktól notebookot saját használatra (érettségizettek 5 százaléka, főiskolai végzettségűek 15 százaléka, egyetemi diplomával rendelkezők 22 százaléka), mobiltelefont magáncélra (rendre: 10, 23, 28 százalék), vagy épp szabadon használható céges autót (3, 9, 13 százalék).

Persze itt kicsit másról van szó, mint az USA TODAY-ben megjelent felmérésben, hiszen például a magáncélra adott mobiltelefont vizsgálják, nem pedig azt, hogy az üzletre is használtat ki veszi meg. Tekintve azonban, hogy a cégeknek valószínűleg csak elhanyagolható ezreléke ad külön privát és külön céges ügyekre való mobilt, így azért mégis összecsenghet a két adatsor.

Arra azonban feltétlen figyeljünk: az amerikai felmérésben arra voltak kíváncsiak, hogy az alkalmazottaknál lévő eszközök közül melyiket vette az alkalmazott és melyiket a cég, a magyar kutatás arra irányult: kinek vett a cég?

Ha a fent idézett merces.hu-adatsort vizsgáljuk, érdekes megfigyelni, hogy míg a csak érettségivel rendelkezők körében kétszer annyian kapnak mobilt, mint laptopot (5, illetve 10 százalék), addig az egyetemi diplomások esetében már közel sem kétszeres a különbség: 28 százalékuk kap mobilt, és ennél csak valamivel kevesebb, 22 százalék laptopot.

Ez az ellátandó feladatok jellegéből is adódhat, de nem hiszem, hogy kizárólag erről van szó. Ráadásul az egyetemi diplomával rendelkezők keresete a merces.hu felmérésében – nem újdonság – közel a duplája az érettségizettek átlagkeresetének. Egy hónap különbségéből kb. ki is jönne egy középkategóriás laptop.

Miért adjunk céges laptopot, mobiltelefont és GPS-t?

| kategória: mobil | téma: , , , , | 1 komment

A USA TODAY-ben közölt kutatási eredmény szerint – az USÁ-ban – az alkalmazottak jelentős része saját maga szerzi be a munkához (is) használt eszközeit.

Érdekes (legalábbis itthonról nézve), hogy az amerikai alkalmazottak leginkább laptopot (59%) vagy okostelefont (56%) kapnak a cégtől. A mobiltelefonjaiknak már csak negyede (24%) céges, a többi saját vételből származik.

Magyar kutatási eredményeket nem találtam, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nálunk a mobil vezet, okostelefont már jóval kevesebben kapnak. Laptopot pedig szerintem alig néhány százaléknyi munkavállaló kap a munkaadójától – annak ellenére, hogy egyre több munkakörben lehetne kihasználni a mobil számítástechnika előnyeit.

A saját eszközök kockázata

A dolgozó kényelme mellett lenne itt még egy másik szempont is, ami leginkább a laptopoknál jelenthet nehézséget. Ha a cég beszerez mondjuk 50 darab laptopot X gyártótól, akkor egyrészt olcsóbban is kapja, másrészt informatikai szakembereit felkészítheti a gyártó eszközeinek maximális ismeretére. Ugyanaz a gyártó, nagyjából ugyanaz az operációs rendszer, beállítások, stb. Ráadásul az “ugyanaz a gyártó” valószínűleg nem az itthon 80 ezer forintért kapható 15,4″-esek kétes minőségét jelenti.

Ha mindenki saját, munkára is használt eszközt vesz, akkor azokba egyrészt semmilyen bejárása nincs a céges informatikusoknak, másrészt, ha például külön meg is kérik őket rá: lehet, hogy 20 gyártó 30 típusával kell szembesüljenek. Más-más oprendszerekkel, más-más beállításokkal. Ez pedig már biztonsági kockázatokat is felvet, a (részleges) távmunka terjedését pedig rendesen akadályozza.

Az amerikai, közel 60%-os céges munkalaptop-beszerzési arány persze elég jó. De valószínűleg pár millió dollárt spórolhatnának az amerikai cégek azon (már középtávon is), ha általuk felügyelt eszközöket adnának a munkavállalók kezébe.