Íme egy friss, főleg a web által ihletett zenemuzsika. A mondanivalójával ebben a formában nyilván nem tudok egyetérteni, de a kreatív szöveg egyébként, ahogy Pajor Tamástól megszokhattuk, ezúttal is nagyon össze van rakva, ahogy a videójátékos klip és a hasonló elemekkel tarkított zene is. Akinek tetszik, az egy legálisan ingyenes letöltést is realizálhat, melynek elérhetővé tételéből látszik, hogy azért a webet sok szempontból az előadó is érzi.
Sok álmatlan éjszakát és fejfájós percet megspórolhatunk a midomival, amivel megtalálhatjuk azt a zenét is, melynek nem csak előadóját és címét nem tudjuk, de még a szövegéből sem emlékszünk semmire. Merthogy a hagyományos módszereket figyelembe véve legalább három-négy szavas egybefüggő részletre kellene ahhoz emlékezzünk, hogy a Bing Google segítségével megtalálhassuk a számot.
A midomin keresve még csak énekelnünk sem feltétlen kell, elég csupán eldudorásszuk vagy elfütyörésszük azt a részletet/dallamot, amire emlékszünk a zeneszámból. Az énekhangomtól megkímélnék mindenkit (szívesen!), de kipróbáltam több számmal is, működik. Ráadásul Edith Piafot ugyanúgy felismeri, mint Lady Gagát, a Backstreet Boyst vagy Roni Size-t, sőt gyorstesztem alapján még néhány Yonderboi, Ákos és Rúzsa Magdi számot is tud.
Hab a tortán, hogy egy konkrét dalra annak címével keresve meghallgathatjuk, hogy a regisztrált felhasználók közül ki mit énekelt/hümmögött/fütyült fel belőle. De ez már inkább a szórakoztató, mintsem a hasznos oldala a midominak, amely egyébként 3 USD ellenében iPhone-alkalmazásként is letölthető.
A pendrájv-adóról szóló cikkemhez (és úgy általában a témához) érkező hozzászólások kapcsán sajnos súlyos, indulatból fakadó vakságot kell megállapítsak. Miután világosan le van írva, hogy a kivetett jogdíj nem azért van, mert konkrét személyekről bárki feltételezné, hogy jogvédett tartalmat raknak rá, hanem átalány, a közteherviselés egy formája, ezután a kedves (nem)olvasók simán bekommentelnek egy olyat, hogy
Mivel én a munkámból adódóan saját szellemi termékemet tárolom a pendrájvomon visszakérem a jogdíjat.
Öh. Akkor én meg visszakérem a családom által befizetett egészségügyi járulékok összegét, mert (szerencsére) nem használtuk fel, keveset műtöttek/vizsgáltak minket. Akit meg sokat, az fizessen be holnap néhány millió forintot… Persze.
Ahogy a dolgok vannak
A magyarországi warez tartalmak becsült aránya igen széles skálán mozog: a filmek, zenék 50-95%- ilyen. Azt hiszem, ebből már jól látszik, hogy a legutóbb nagy nyilvánosság előtt Lovasi András által elkövetett kesergés nem nagyon fogja megváltoztatni a helyzetet. A letöltéskultúra marad, sőt egyre szélesebb rétegek kapcsolódnak be.
Viszont a kultúra továbbra is üzlet, csak másoknak. Nem az előadók és a kiadók, hanem a fizetős warez-szerverek üzemeltetői, és a “Józsi, ezresé’ kiírsz nekem 4 filmet?“-típusú mondatokban szereplő józsik számára. Nem vész el, csak átalakul, ugye.
A sokaknak valószínűleg ismeretlen Man sziget legnevesebb zenei terméke a Bee Gees: itt születtek a Gibb fivérek. (A másik, kevésbé ismert tény, hogy van egy innen származó postai hivatalnokos pulóverem, amivel mindig biztonsági őrnek néznek a Tescóban.) Nos, ezen a brit korona függőségéhez tartozó, de önálló parlamenttel rendelkező Man szigeten nemhogy eltűrnék az ingyenes zeneletöltést, hanem szinte bátorítanák is azt. A szélessávon internetezőknek 3-400 forintnak megfelelő plusz díjat kellene fizetniük szolgáltatójuknak, amiért cserébe a magyar reklámígéretektől eltérően valóban teljesen korlátlan mennyiségben és legálisan tölthetnének le zenét bármilyen oldalról vagy fájlcserélőn keresztül. Bár a tervezetet még nem fogadták el, de állítólag komoly esély van rá.
Egy vitaindító magyar modell
A pendrájvokra kiszabott jogdíj kapcsán kialakult vitában – a történetet lényegében félreértve – gyakran elhangzik az a “követelés”, hogy rendben, legyen, de akkor legyen legális a letöltés. Nos, a megoldást szerintem valahol itt kell keressük.
Valószínűleg a 3,4 millió internetező mindegyike örülne annak, ha – tegyük fel – az audio és az audiovizuális tartalmak (azaz főként zenék és filmek) le- és feltöltése egyaránt teljesen legális lenne. Szerintem ezért cserébe 500/1000 forintnyi jogdíjat is elnézne és jogosnak tartana mindenki. Tehát a felhasználók örülnének.
Gyakorlatilag teljesen megszűnne a feketepiac, semmi értelme töltetni meg másoltatni, ha ez mindenki számára teljesen legálisan elérhető. Az erkölcsi is remek állapotba kerülne.
Már csak egy problémás pont van, ezek pedig az előadók és kiadók, de hívjuk talán őket inkább kiadóknak.
Az NHH becslései szerint a vezetékes szélessávú és a vezeték nélküli internet előfizetések száma 2008 végén meghaladta a 2,2 milliót. Tegyük fel, hogy a Man sziget példájából kiindulva mindegyik árához hozzácsapnánk 500 forintot (B verzió: 1000 forintot). Azért nem 3-400-at, mert cserébe nem csak a zene, de a film töltögetése is legális lenne. Ezt az 500 (B: 1000) forintot az elég nagy piaci versenyben néhány szolgáltató lehet, hogy (részben) el is engedné. (Mekkora kampányokat lehetne szervezni: “Nálunk 0 forintért tölthet bármit!”, vagy kormányzati kampányt: “Most +500 forintért tied a világ!”)
Ha az előfizetések számát és az összeget összeszorozzuk, kijön havi (!) 1,1 milliárd forint (B: 2,2 milliárd). Az országban 7 nagy zenei kiadó van, de vegyünk mondjuk 10-nek. Filmforgalmazóból sincs sokkal több, állapodjunk meg 20 jelentősebb kiadóban. Ezek a zenét és/vagy filmet kiadók fejenként és havonta (átlagosan) 55 millió (B: 110 millió) forinthoz jutnának ebből a keretből.
Hogy mibe kerülne ez nekik? Semmibe. (Egy-egy aláírásba.) Hogy milyen bevételkiesésük lenne? Semmilyen. Aki eddig is kidobott 4-5 ezer forintot egy eredeti cd-ért, az ezután is ki fogja dobni, és aki (két)ezer forintért beült a moziba, az be fog ülni ezután is. Mindkét táborba tartozók száma csökken, ezt is jó figyelembe venni. Egy aláírásért kapnának havi 55/110 millió forintot. Nem kellene idétlen másolásvédelmeket fejlesztgetni, nem kellene jogvédő szervezeteket fenntartani.
A kisebb kiadók nem jutnának ebből pénzhez, ez tény. De nem is lenne jó ezt mindenkire kiterjeszteni, mert idővel ugyanúgy megérné Magyarországon kamuból kiadót alapítani, mint egyházat. Viszont a kisebb kiadók sem nagyon panaszkodhatnának, éppen a fenti ok miatt: aki eddig a vásárlójuk volt, az ezután is az lesz. Sőt, lehet, hogy legálisan ingyenes módon többen is megismernék előadóikat, elmennének a koncertre, rányomnának a PayPal-gombra, stb.
Ez persze világszinten valószínűleg nem működik (vagy nem ilyen egyszerűen), de egy 10 milliós országban működhet. A szélmalomharcnál legalábbis egészen biztosan jobban megéri.
Érdekel a véleményed!
Kinek mi a véleménye erről? Nem csak a felhasználóké érdekelne, hanem akár – ha véletlen olvassák – kiadóké, jogvédő szervezeteké, előadóké is. Nem csak kommentben, akár sajtóközleményben, e-mailben is. Csak mozduljon már meg végre valami itthon.
Szerintem az a nagy baj a zeneipar jelentős részével, hogy kifele hárítanak és agonizálnak. A kiadóktól és előadóktól folyamatosan halljuk a világvége-kiáltásokat: ez így nem megy sokáig tovább, vége a zenei kultúrának, stb. A kétezres évek elején körülbelül hatmilliárd forint bevétele volt a MAHASZ-nak és a köré épülő lemezcégeknek. Ez az összeg mára kétmilliárd körülire olvadt és folyamatosan csökken.
Eddig a tények, amelyre valamilyen módon (és persze nem magyarországi, hanem nemzetközi szinten) reagálnia kellene valamit a zeneiparnak. De a helyzethez kellene alkalmazkodni, nem pedig kéthetente elmondani, hogy rossz a helyzet, mert attól semmi nem lesz más, jobb meg főleg nem. Lovasi András vonatkozó zoomos interjúja szerint ha nem változnak a dolgok, akkor néhány éven belül megszűnhet a magyar lemezkiadó-ipar.
A zeneipar nagy része problémáiért a letöltéskultúrát okolja, ám arra egy pillanatig sem gondol, hogy ha az Al-Quaida nem próbálkozik az internet összeomlásával, akkor a SONY Music Entertainment Hungary Kft-nek sem fog sikerülni. A web marad, a letöltéskultúra marad. Nem véletlenül nem próbál – Kínán kívül – senki komolyabban nekimenni törvényekkel sem. Ugyanis nincs értelme szabályozni a szabályozhatatlant. Ami pedig már megtörtént, az megtörtént, kár visszasírni azt az időt, amikor még nem volt internet.
3-5 ezer forintért nem sokan vesznek meg egy zenei cd-t. Én például egyáltalán nem, énekeljen rajta bárki bármit. És – Lovasi Andrással ellentétben – nem gondolom, hogy ez a kultúra halálát jelentené, mert nem gondolom, hogy a kultúra egyenlő a profittal.
Egy hete még a Nyitrai Zsolt nevével emlegetett “lemezlovas szakvizsga” volt a téma a diszkók keverőpultjai mögött, most viszont már egy “DJ-k, riadó!” tárgyú figyelmeztető körlevél kering szakmai berkekben. Drága volt ugyanis a szombati buli az egyik hazai DJ-nek: a fellépési díjat ő fizeti, mégpedig egy razzia nyomán. Razziából pedig – ha hinni lehet a szombaton elhangzott mondatoknak – sokra számíthatnak majd a lemezlovasok.
Detective Kelly, azaz Lengváry Norbert alig negyed órája játszott szombaton a budapesti Mono Clubban, amikor is páran felvilágítottak zseblámpával a DJ-pultba, majd lekapcsoltatták vele a zenét: razzia. Mivel írott cd-ről játszott, és mivel egyiken sem volt rajta a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének sorszámozott, hologramos címkéje, így illegális felhasználásért megbüntették: lemezenként 3 ezer, összesen 180 ezer forintra.
A normál esetben, önként fizetendő összeg ennél nem sokkal kevesebb. A lemezenkénti jogdíj a tavalyi bruttó 1920 forintról az előzetes tervezet szerint idén 2160 forintra nő. A nagyüzemben játszóknak érdemes inkább évi átalányt fizetni, melynek összege szintén emelkedik: 96 ezerről 108 ezerre – ráadásul a jogszabály kihirdetése után 30 napon belüli, egyösszegű fizetéskor is 10% kedvezményt adnak a 2008-as 15% helyett.
Egy kibúvó van: ha az írott lemezre a DJ olyan zenét másol, amit neten keresztül kap valakitől ingyenesen promóciós lemezként, akkor hiteles nyilatkozatot kell bemutatnia a jogtulajdonostól, hogy valóban ingyenesen a rendelkezésére bocsátotta, illetve engedélyezte számára a többszörözést, és ebben az esetben ingyen jár a lemezre a MAHASZ-matrica.
A külföldi, de itthon fellépő DJ-knek sem feltétlenül kell fizetniük Magyarországon. Az EU legtöbb országában már van lehetőség a másolt hangfelvételek jogosítására (szinte mindenütt az átalány van érvényben), és az egyik országban megtörtént jogosítást természetesen elfogadják egymástól. A MAHASZ munkatársának elmondása alapján a gyakorlatban már működik, a formális írásba foglalása pedig éppen most zajlik az egyes országok közös jogkezelő szervezetei között.
Aránytalanságok?
A díjfizetéssel igen, a jelenlegi tarifarendszerrel azonban már nem ért egyet Hargitai András is, aki a dj-zés mellett internetes zenekiadót is működtet. “Alapból nem lennék ellene, de adózik utánunk a hely, adóznak a hangfalak után, adózok az üres cd-k után. Adózzak még azután is, hogy használom azt, ami után adóztam?”
Aki valaki másnak az alkotását, termékét anélkül szerzi meg, hogy az illető ehhez hozzájárulna, akárhogy is magyarázzuk vagy rizsázunk: lopást követ el. Különösen súlyosan akkor, ha a mások alkotásainak felhasználásával még pénzt is keres – véli Jeszenszky Zsolt, a MAHASZ munkatársa, aki egyben a DJ Szövetség elnöke is. Semmi különbség nincs sztár DJ vagy kezdő között a kötelezettségek szempontjából.
Éppen ezt az egységes árat nehezményezi Hargitai, aki szerint a DJ-k egy jelentős része – a tévében szereplőkkel ellentétben – a befizetendő éves átalánydíjnak a felét sem keresi meg. Sokan havonta egyszer tartanak bulit, melyekből 5-6 ezer forintot zsebelnek be.
A MAHASZ saját szemszögéből pozitívnak látja az elmúlt évek fejleményeit: a DJ-k egyre inkább maguk is értik, hogy a zene nincs ingyen. “Biztos sokan nem szeretnek fizetni, sem a zenéért, sem a kifliért, de attól még ez a világ rendje.” (A MAHASZ összesen 1,2 milliárd forintot szedett be jogdíjakból 2007-ben. A tavalyi adatokat még összesítik, de az elmúlt évek tendenciája alapján kb. 100 milliós növekedés várható.)
Hígító vagy beton?
A köztévé Híradójának januári értesülése szerint a Gazdasági Minisztériumba február 10-én érkeznek majd a DJ szakma képviselői, hogy a minisztériummal közösen áttekintsék a problémákat. Ez mindenképpen előrelépés, hiszen a lemezlovasok egyesülete mellett nyáron a Gyurcsány-kormány elleni plakátpályázatban is elnöklő Jeszenszky Zsolt korábban éppen azt nehezményezte, hogy a minisztériumok diktátum jelleggel hoznak meg szakmai döntéseket: például a DJ-k megkérdezése nélkül a szakvizsga eltörléséről.
A helyzetet azt sem könnyíti meg, hogy több szakmai kérdésben – szakvizsga vagy éppen a jogdíjátalány – a DJ társadalom maga is megosztott. Míg a “sztárok” a szakma felhígulásától félnek, addig néhány más DJ szerint csak egy jól behatárolható érdekkör kívánja bebetonozni saját magát.
Sok álmatlan éjszakát és fejfájós percet megspórolhatunk a