Boldog szülinapot is kívánhatnék az éppen egy éve kemény szavakkal dobálózó djuice-nak, de elég morbid lenne a mai bejelentés fényében. A hivatalos szöveg úgy hangzik, hogy “a Telenor kereskedelmi divíziójába integrálja a djuice-t a hatékonyság fokozása, a szinergiák kiaknázása érdekében”, ami egyértelműen a korábbi helyzet visszaállítását jelenti, amikor még a djuice nem sokkal volt több egy díjcsomagcsaládnál.
Ha valakinek még mindig kétségei lennének azzal kapcsolatban, hogy mit takar a Telenor által kiadott “A Telenor és a djuice egymást erősítve működnek tovább” című közlemény, azt egyértelműen útbaigazítja a tény: a szervezeti átalakítás következtében Biró Balázs pozíciója megszűnt, így ő távozik a vállalattól.
Bár a djuice folyamatosan sikerként próbálta kommunikálni különállását, az már a tavalyi karácsonyi szezon előtt is látszott, hogy a Telenor nélkül nem megy a fiatalokat megcélzó márkának. Nem mellesleg szakmai berkekben folyamatosan hallani lehetett, hogy a Telenor-székházban sokaknak nem szíve csücske a minden csatornán önállóságát hangoztató djuice.
Ami nekem megmarad a nagy önállóságukból: egy szörnyű és egy jobban sikerült kampány. Nektek?
Egy fa borítást kapott mobilnak már nem kell túl nagy reklám, önmagában elég különleges termék ahhoz, hogy felkeltse a felhasználók figyelmét. No, a legnagyobb japán mobilszolgáltatóként működő NTT DoCoMo szerencsére nem ezt a logikát követte, hanem úgy gondolták, hogy különleges telefonhoz különleges reklám illik. A szóban forgó készülék a Touch Wood SH-O8C, a rendező Morihiro Harano, a helyszín egy erdő, a felhasznált hangszer pedig egy óriási fa xilofon.
És bármilyen hihetetlen, a zenét nem utólag adták hozzá. Amit hallunk, az akkor, ott hangzott el.
Szarvason valaki nemcsak érti a marketing lényegét, hanem elég ereje volt ahhoz, hogy összegyűjtse a támogatókat is a külföldön menő, itthon mindenképpen szokatlan megoldáshoz. Riszpekt neki, az ügy mögé álló helyi vállalkozóknak és képviselő-testületnek is.
Arról van szó, hogy határozott idejű, egy hónapra szóló álláslehetőséget hirdet meg hamarosan a Körös-szögi Nonprofit Kft. Tourinform Irodája. A BEOL híre szerint az állást elnyerő pályázó augusztusban hetente más-más szarvasi szállodában/panzióban lakhat és étteremben ehet – ingyen. Ha ez még nem lenne elég csábító, mellé nem alacsony, bruttó 500 ezer forintos fizetést is kap, ez (tájékoztató jelleggel) nettó 274 300 forintot jelenthet. A munka jellege miatt elképzelhető az EKHO is, ezzel számolva 407 200 forint lehet a nettó fizetés.
Mindezekért a földi javakért cserébe a leendő alkalmazottnak csupán aktívan pihennie kell: Szarvas összes turisztikai lehetőségét meg kell ismernie és ki kell próbálnia. Teljesítési igazolásként elvárás a napi egy poszt, a sok fotó és a heti egy videó készítése/megosztása. Ha jól sejtem, akkor az álláshirdetést valahol itt, a kistérség Tourinform Irodájának oldalán kell majd keresni. [Frissítés: íme a kiírás, pdf, 85 kb. Itt pedig az eredmény.]
Neten a cégem címmel indít kampányt partnereivel a Google. Az Ipsos által ehhez készített felmérés eredményben van pár szerintem elég durva szám, amelyen érdemes elgondolkozni.
a vizsgált cégek kevesebb mint fele rendelkezik saját honlappal
az online jelenléttel nem rendelkező vállalkozásoknak 43%-a úgy véli, hogy egyáltalán nincs szüksége honlapra, arra, hogy ezt elkészítse, semmi sem motiválhatná
a honlappal nem rendelkezők 63%-a soha nem gondolt saját weboldal létrehozására
még az online jelenléttel rendelkező vállalatok 47%-áról is elmondható, hogy bármiféle offline és online marketing nélkül bonyolítják üzletüket
a hazai mikro- és kisvállalkozások alig 3%-a vezet saját blogot, és csupán 5%-a hozott létre saját profilt valamely közösségi oldalon
Nem szeretnék az indokoltnál jobban demagóg lenni, de amikor azt mondjuk, hogy komoly gondjai vannak a hazai kisvállalkozásoknak, akkor vajon gondolunk-e arra, hogy erről mekkora részben tehet saját tájékozatlanságuk, netán elavult, így üzletellenes szemléletük?
Hogy erre mennyiben kínál valós megoldást a Neten a cégem? Nekem az eddigiek alapján sajnos csak annyi jön le a programból, hogy a végére lesz csomó ugyanolyan, 6 hónapig aktív oldal, ami az ingyenes időszak és a 15 ezer forintos AdWords kupon lejárta után már csak a rosszabbik emlékek közé tartozik majd. De ne legyen igazam.
Múlt pénteken előadtam egyet a békési “Közösségi média – civil közösségek” című konferencián. A nap fókuszában az a kérdés állt: hogyan boldogulhat egy vidéki, helyi fókuszú civil egyesület a weben? A poszt lényegét bár elsősorban ezen szervezetek számára fogalmaztam meg, azt hiszem, hogy sok hazai szervezet kommunikációjában hasznos lehet belátni az alábbiakat.
A Twitter nemzetközileg egyértelműen siker, az idei év végére bizonyos becslések már 200 milliónyi regisztrált felhasználóra számítanak, amibe persze beletartoznak a spammerek és teljesen inaktív tagok is. Ezzel együtt remek kampányokat lehet rá építeni, működik mint SMO-eszköz.
Itthon már jóval mérsékeltebb a siker, sőt egyáltalán nem is beszélhetünk sikerről. A mostanra kb. 63 ezer regisztrált magyar közül a Yamm! adatai alapján mindössze 18 ezer felhasználó volt aktív – azaz ejtett meg legalább egy twittet – az elmúlt 2 hétben. Természetesen vannak olyanok is, akik csak olvasásra használják a Twittert, de ez a csoport elenyésző méretű lehet. Azt hiszem, hogy valódi felhasználóként még a legtágabb értelemben is azokra tekinthetünk, akik kéthetente azért twittereznek kicsit – legalábbis az elérés szempontjából biztosan. Az országon belüli területi eloszlási arányok jól láthatók a Yamm! térképén: a júzerek zöme budapesti, a település méretének csökkenésével radikálisan esik a Twitteren elérhető helyi felhasználók száma is.
A Twitter (is) “a kis számok törvénye” alapján működik
Magyarországon sok olyanra nem jó, amire az USA-ban egyébként működik
egy nagyvárosban sok olyanra nem jó, amire a teljes ország esetében egyébként működik
egy kisvárosban sok olyanra nem jó, amire egy nagyobb településen egyébként működik
Hogy ez miért fontos? Mert nagyon sokan vannak, néha szakemberek, sokszor pedig “szakemberek”, akik figyelmen kívül hagyják a léptékeket. Hasonló gyakorisággal történik csalódás is. A témába vágó rész az utolsó, legkisebb kör. Hiába mértek (nemzetközileg) 19 százalékos átkattintási arányt, hiába akad majd pár követő az ország másik végéből és hiába jó sok dologra a Twitter, annyira kevés – általában 10-25 – a potenciálisan elérhető helyi, releváns, aktív felhasználó – ez lenne a “kis számok törvénye” -, hogy a Twitter egy kis- vagy középváros átlagos civil szervezete számára inkább állehetőség, mintsem valódi, hatékony kommunikációs eszköz. Sem tömegek elérésére, sem forgalom terelésére, sem értelmezhető mennyiségű interakció teremtésére nem jó.
A konferencián én azt a tanácsot adtam, hogy ha az adott civil szervezet egyik tagja amúgy is aktív twitterező, akkor persze, legyen, működtessenek ők is egy szervezeti csatornát. Ha nem, akkor viszont ne kezdjenek bele, a sok esetben amúgy is szűkös időt és kevés energiát fordítsák inkább hasznosabb eszközökre, például a Facebookra.
Szarvason valaki nemcsak érti a marketing lényegét, hanem elég ereje volt ahhoz, hogy összegyűjtse a támogatókat is a külföldön menő, itthon mindenképpen szokatlan megoldáshoz. Riszpekt neki, az ügy mögé álló helyi vállalkozóknak és képviselő-testületnek is.
Múlt pénteken előadtam egyet a békési “Közösségi média – civil közösségek” című konferencián. A nap fókuszában az a kérdés állt: hogyan boldogulhat egy vidéki, helyi fókuszú civil egyesület a weben? A poszt lényegét bár elsősorban ezen szervezetek számára fogalmaztam meg, azt hiszem, hogy sok hazai szervezet kommunikációjában hasznos lehet belátni az alábbiakat.