A Népszabadság viszont elkövette azt a hibát (is), hogy kommentelhetőnek hagyta egy időre az impresszumát. Meg is lett az eredménye, jött egy bunkózó hozzászólás, ami – ha jól emlékszem – valamely korábbi főszerkesztő személyére tett rajongókra nem jellemző megjegyzést.
Azóta az impresszum már nem kommentelhető, viszont fejlécében ott egy árulkodó jel. Igazán semmi jelentősége nincsen, de tessék már levenni. Meg az egész fejlécet szerzővel, dátummal. De szerintem megosztani sem nagyon akarja senki.
Egy nagy kérdést kell magának feltegyen minden olyan médium, melynek online és nyomtatott kiadása is van. Mivel minden online is, ami nyomtatott (fordítva persze nem, és hát a csak online kiadásúakat el is kerüli ez a probléma), így gyakorlatilag minden újságot elér a kérdés: hol jelentessem meg előbb a cikket?
Amikor a Népszabadság előnyt ad mindenkinek
Ma éjszaka egy igen tanulságos eset történt. Éjfél után valamikor kijött MTI-hírként a mai Népszabadságból lapszemlézett Szonda Ipsos kutatási eredmény. Na, gondoltam, akkor megvan a Propeller Belföld rovatának reggeli vezetője.
Az etikusság azt kívánta meg, hogy az egyébként az MTI előfizetői adatbázisából szerzett hírt ne a Hír6-ról linkeljem be Propellerre, hanem az eredeti forrásból, tehát a Népszabadságból. Ezt sajnos nem tudtam megtenni, mivel a Népszabadság Online-on akkor még nem volt fent a cikk. (Így Propellerre maradt a Hír6-os link.)
Szerintem a Népszabadságnak sem jó, hogy mire ők felrakták, addig gyakorlatilag már minden nagyobb és közepesen nagy híroldalon is megjelent az ő saját információjuk. Ráadásul – ami most még csak nyolc-tízezres problémának tűnik – a hírgyűjtő szájtok sem tudják – még ha akarják sem – az eredeti forrást kiemelni. Majd kiemelik azt, ahova leghamarabb felkerült az információ.
Mert így hiába a változások, hiába az integrált szerkesztőség, az online jelenlétet korlátozni vagy időben csúsztatni: versenyhátrány.
Az persze lehet, hogy ha máshogy csinálnák, a nyomtatott lapot kevesebben vennék. De hát azt már úgyis egyre kevesebben veszik.
Axel Springer: 2010 után csak online megyei lapok
Nem véletlen az a nyílt titoknak számító stratégiai hozzáállás pletyka sem, hogy a 9 megyét birtokló AxelSpringer például 2010 után már csak online megjelenést tervez megyei napilapjainak. A nyomtatott lap eladási száma – megyénként és évenként változóan – lassan, de biztosan, évente 100-500 darabbal csökken. Eközben az online lapjaik látogatói ennél jóval nagyobb számmal nőnek.
A nyomtatott újság példányszáma, vagy ha úgy tetszik, az olvasók reklámmegtekintése például pont nem mérhető, maximum sejthető. Van persze auditált példányszám, de annak hitelességét aláássák az olyan esetek, amikor azért küldenek el egy-egy terjesztési vezetőt, mert az hírlik róla, hogy ő fizetgetett elő sok néven és címen a lapra.
A logikus magyarázat, a kényszerítő erő megvan a fenti magatartásra: a felettük állók elvárása az, hogy ne csökkenjen a példányszám, vagy ha igen, akkor a csökkenés mértéke a statisztikai hibahatáron belül maradjon. Ez pedig sok éve túlhaladott elvárás.
Amihez nem értünk, arról nem nagyon illik írni. Néha persze mindenki megpróbálkozik vele. Csak bebukni elég hülye érzés. Még hülyébb érzés lehet úgy megkapni egy ekkora pofont, hogy a szerző nagyon is ért a témához.
Czene Gábor, a Népszabadság újságírója nagyon kemény akart lenni, amikor a Hit Gyülekezetének bejegyzett homoszexuális élettársi kapcsolatról szóló állásfoglalását gyalulta.
A hites válasz egyik bekezdése viszont nem csak Czene Gábor írását semmisíti meg teljesen, hanem – általam egyébként nem ismert, így nem is minősíthető – szakmai előéletét is.
Több mint egy évtizede írsz a legnagyobb példányszámú napilapba egyházi témájú cikkeket. Nagyon csodálkozunk azon, hogy eddig nem vetted észre, miszerint valamennyi magyar keresztény felekezet azonos bibliai álláspontot képvisel a homoszexuális házassággal kapcsolatban.
Végre, végre. A Népszabadság Online régi ruhája kifejezetten web- és olvasóellenes volt. Az új pedig egészen friss, éjfél után nem sokkal élesítették be. Érződik rajta a web2 szele.
A főanyagnál végre leszoktak az általam kifejezetten nem szeretett tabos megoldásról, sőt az anyaghoz tartozó kép mérete is a csúnya, gonosz tabloidizáció áldozata lett. Nekem kifejezetten tetszik a méret, és – mint a próbálgatások alatt, most is – jó, illő képet is választottak oda. Ennek a méretnek az egyik “hátránya” az, hogy nem lehet ám akármilyen képet odaválogatni, egy közepesen jó/érdekes fotó kifejezetten bénán néz ki. Szóval csak jót, jól, és akkor nagyon üt.
A tabossá váló legfrissebb híreket rovatonként mutató megoldás szintén tetszik, csak úgy, mint az, hogy gyakorlatilag 4 főanyag van egyszerre címlapon. Így több terület híreit is szépen lehet tálalni, legalábbis most úgy tűnik.
A menü szintén bejön, a kommentelési lehetőség még inkább. Viszont az nem tetszik (bár terjedni látszik), hogy csak bejelentkezett felhasználó tud hozzászólni. Ráadásul a belépőoldalon lévő “Ha már rendelkezel Nol belépéssel, akkor írd be, de gyorsan!” szöveg nem nagyon illik az elegáns, mérvadó lap arculatát mutató dizájnhoz. Az mondjuk elég érdekes, hogy a hozzászólásnál van avatar, viszont sehol nem tudok feltölteni saját képet hozzá. (Gondolom/remélem, ez idővel változni fog.)
Minden cikket lehet értékelni is (szintén csak belépve), a plusz/mínusz módszerrel.
Broáf
Ami nekem kicsit idétlennek tűnik, azok például a jobb oldalukon vastagított elválasztócsíkok. Vagy kevesebb kellene belőlük, vagy nem ilyennek kellene legyenek.
A minden cikk tetején és alján lévő kedvencek/megosztás gombon látszik, hogy azért még egy kicsit kellene gyúrni webkettőileg. Szép és jó, hogy van, csak az a kár, hogy kizárólag külföldi oldalakat kínál fel az AddThis. Ezért nagyon kár.
A cikkekben maradt a bal felső sarok az egyetlen képhelynek, ezt is ki lehetne már nőni. Ezt a “béta” mindenhova odaírását pedig az egész szakma nőhetné ki igazán.
A videók esetében szerintem a Zoom az egyik véglet, ami nagyon a kedves olvasó arcába tolja a videó tartalmat – a NOL pedig a másik, itt ugyanis csak az találja meg, aki nagyon keresi.
A kép/videó/karikatúra hármas utóbbi tagja továbbra is unikum, és továbbra is nagyon jó. Mint ahogy az összhatás is.
[update: Valami folytán az oldal (csakúgy, mint a Nolblog is) vasárnap már sorban dobálja az Error connecting to database! üzeneteket.]
Nehéz helyzetben vannak az újságok olyankor, amikor elemzőbb jelleggel akarnak írni egy témában, amely túlzott mélységben csak a szaklapok olvasóit érdekelheti.
A megvalósításban vannak különbségek: a HVG ilyen témájú cikkei rendszeresen körön belülieknek és kívülieknek is érdekesen íródnak, miközben a Figyelő Infotech rovata a tech-újságírásról szóló könyvek “hogyan ne…” című fejezeteinek egyikében szolgálhatna remek illusztrációként.
A webes dolgokban – szakmai körökben köztudottan – még nem túl erős NOL-on vezető helyen volt a cikk, ez máris felkeltette mind érdeklődésemet, mind egészséges gyanakvásomat. Sajnos csak az utóbbi elégült ki.
Az írás maga
Az igazi különbség abban mutatkozik meg, amikor keresünk: elegendő a címsorba írni a keresett kifejezést – noha hozzá kell tenni, hogy erre más böngésző is képes már – s ha nem webcímet írunk be, azonnal és gyorsan kiadja a keresési találatokat.
A mondatnak egyrészt nincsen semmilyen előzménye (mihez képest igazi különbség?), másrészt a közepe már át is húzza az elejét: ez abszolút nem különbség, hiszen más böngésző is tudja. (Sőt, lassan ez már úgy merül fel: egyáltalán melyik nem tudja!?)
Az igazi flash azonban néhány weblap megnyitása és bezárása után mutatkozik meg.
Kissé erőltetett lazaság, az előzmények olvasása után kissé váratlanul.
…idáig azt sem tapasztaltam, hogy stabilabb lenne a rendszer: lévén a többlapos-füles böngészést eddig is tudták a programok legújabb verziói, viszont még nem sikerült lefagyasztanom egyetlen webhelyet sem, annak ellenére, hogy…
Ehh, ehh, ehh – hogy teljesen őszinte legyek. A Google Chrome újszerűsége nem is abban rejlik, hogy tudja a többfüles böngészést. Hanem abban, hogy a tabok, azaz a fülek külön rendszerfolyamatként futnak, ami pedig azért jó, mert attól, hogy az egyik lefagy (és bezárjuk), a többi fül még vígan működik tovább. Ennél jobban szinte egyik funkciója/tulajdonsága sem volt kihangsúlyozva a böngészőnek.
A Népszabadság viszont elkövette azt a hibát (is), hogy kommentelhetőnek hagyta egy időre az impresszumát. Meg is lett az eredménye, jött egy bunkózó hozzászólás, ami – ha jól emlékszem – valamely korábbi főszerkesztő személyére tett rajongókra nem jellemző megjegyzést.
A menü szintén bejön, a kommentelési lehetőség még inkább. Viszont az nem tetszik (bár terjedni látszik), hogy csak bejelentkezett felhasználó tud hozzászólni. Ráadásul a belépőoldalon lévő “Ha már rendelkezel Nol belépéssel, akkor írd be, de gyorsan!” szöveg nem nagyon illik az elegáns, mérvadó lap arculatát mutató dizájnhoz. Az mondjuk elég érdekes, hogy a hozzászólásnál van avatar, viszont sehol nem tudok feltölteni saját képet hozzá. (Gondolom/remélem, ez idővel változni fog.)