Helló-szia, itt 2014. Tudod, amikor pár éve már nagyjából mindenki előtt ott van az internet, és mindenki maga döntheti el, hogy YouTube-on inkább vicces videókat néz – félreértés ne essék: én is szoktam –, vagy megtanulja az alapvető pénzügyi ismereteket. Vagy Androidra programozni. Vagy a fizikát. Vagy angolul.
Mindent persze nem lehet megtanulni, nem is kell. De míg mondjuk androidos programozás nélkül bőven lehet boldogulni az életben, mindennapi pénzügyi ismeretek nélkül időnként bele-bele lehet zuhanni egy-egy mélypontba. Ahogy pénz bánhatja az alapvető fizikai ismeretek hiányát is.
A pénzügyi ismeretes példát azért hoztam, mert egy ilyen témájú facebookos beszélgetésben fogalmazódott meg bennem ez a bejegyzés. Azon elmélkedve, hogy az oktatási rendszer hibája-e, ha rengeteg ember válaszol rosszul három alapvető pénzügyi kérdésre. És akkor felmerült bennem az, hogy nem: 25 év felett – néhány nagyon speciális esetet kivéve – már semmilyen hiány nem róható fel az oktatási rendszer hibájának. A közoktatás ideje alatt, és a rendszer elhagyása utáni sok évben bőven lett volna idő megtanulni.
Ahonnan egy bölcsész meg tud tanulni iPhone-ra fejleszteni, onnan mindenki meg fog tudni mindent tanulni, ha és amit akar.
De persze ahogy egy klasszikus iskola, így ez sem ér semmit, ha valaki csak végigpofázza az órákat. Viszont a klasszikus iskolával ellentétben, ha nem sikerül megtanulni valamit, akkor itt nem mondhatod, hogy a tanár a hibás.
2014-et írunk. Tíz éve kezdtem el komolyabban, akkor még közéleti témában blogolni. Előbb napi egy-kétszáz olvasta Viktor, majd Iván barátommal írt posztjainkat a [media.blogter.hu]-n, aztán alig néhány hónapos felfutás után naponta több ezren voltak kíváncsiak rájuk. Facebook és forgalomterelésre alkalmas iWiW-funkciók nélkül, 2004-ben ez elég jól esett.
2014-et írunk. Tíz éve elsőéves kommunikáció szakos voltam. Éveken át heti (időnként napi) több alkalommal posztoltunk Ivánnal. (Aki szintén újságíró lett.) Nem szeretnék a nevében nyilatkozni arról, hogy ő mennyire tudatosan szánta gyakorlati terepnek a blogot, az viszont biztos, hogy mindkettőnk számára az lett. A Blogter szerkesztői és a több (tíz?)ezer komment mind-mind hozzátettek valamit a fejlődésünkhöz. Öt-hat év alatt annyit mindenképpen, mint a gyakornokság egy-két hónapja alatt begyűjthető pár tucat szerkesztői/rovatvezetői tanács, ami sok szerkesztőségben főleg hümmögés. Az sem mellékes, hogy a több száz írásunk közé csak becsúszott időnként egy-egy olyan, ami érdemes volt arra, hogy a CV mellé csatoljuk. Én például ilyenek miatt kaptam meg első újságírói állásomat.
2014-et írunk. Tíz éve indokolhatatlannak tartom azt a rendszert, amelyikben az egyik fél bár dolgozik, de nem kap fizetést, a másik fél pedig bár elfogadja a munkát, de annak kezdetlegességére hivatkozva nem fizeti ki. Ha ugyanis megjelenésre alkalmas az anyag, akkor kifizetésre is alkamasnak kell lennie; ha pedig egy médium idétlen cikkeket jelentet meg, az neki is rossz.
2014-et írunk. Úgy gondolom, hogy aki ma, a tíz évvel ezelőttinél sokkal jobb onlájn megjelenési és önképzési lehetőségek mellett, formális gyakornokság nélkül nem tudja felépíteni magát – legyen szó írásról, rádiózásról vagy videózásról –, annak egész egyszerűen nincs helye a szakmában.
Még júliusi információ, hogy a harmadik éve futó, ismeretterjesztőnek és kedvcsinálónak szánt mobilos előadások után az SZTE BTK Kari Tanács nyílt szavazással egyhangúlag (17 igen, 0 nem, 0 tartózkodom) támogatta a kommunikáció- és médiatudományi BA szakon belül 30 kredites mobil- és közösségi kommunikációs speciális képzési modul kialakítására vonatkozó javaslatot. A dolog szeptemberben el is indult, egyelőre az elméleti kurzusokkal, jövő szeptembertől pedig a most elmélkedől már izgalmas gyakorlati ismereteket is kapnak.
És hát az sem mellékes, hogy a most először már a kommunikáció szakkal szemezgető felvételizők is kapnak egy kis támpontot hozzá, melyik intézményt is jelöljék első helyen, ha érdeklik őket a mobilok, az alkalmazások és a közösségi média.
Alább a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Telekom közös közleménye.
Mobilos képzést kapnak az SZTE kommunikáció szakosai
Négy szemeszteren átívelő, az intézmény kommunikáció- és médiatudomány szakos diákjai által felvehető speciális képzést indított a Magyar Telekom támogatásával a Szegedi Tudományegyetem. A mobilkommunikációs és közösségi médiás ismereteket nyújtó képzésben elismert szakemberek segítik a hallgatókat.
A magyarországi felsőoktatásban egyedülálló képzésben részesíti hallgatóit a Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke, együttműködve a Magyar Telekom Dél-Alföldi régiójával. Az ingyenesen elvégezhető program a kommunikáció szakos tanulmányok alatt teljesíthető.
A négy féléven átívelő, összesen 13 kurzusból álló speciális modulban a hallgatók megismerkedhetnek a digitális kultúrával és az információs társadalommal kapcsolatos legfontosabb társadalomtudományos alapelvekkel és megközelítésekkel; a tartalomszolgáltatás és a mobilkommunikáció alapjaival, illetve gyorsan változó trendjeivel.
A képzés második évében a hallgatók a munkaerőpiacon közvetlen előnyt jelentő ismeretekhez és tapasztalatokhoz jutnak az újmédiás marketingeszközökről, a startupok lehetőségeiről, valamint mobil alkalmazás tervezésében is részt vesznek.
“A technikai, technológiai újítások a tudományos kutatómunka eredményei, miközben a tudományos kutatómunkát megújító módszerek és eszközök is. A mobil alkalmazások immár a tudományos tartalom célba juttatásában egyre nagyobb szerephez jutnak. Az okostelefonok, táblagépek használata segíti a kreatív szakemberek munkáját. Ezért örvendetes, hogy ezekhez a modern eszközökhöz kötődő képzést is nyújt hallgatóinak a Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke. Ráadásul úgy ösztönzi innovatív gondolkodásra hallgatóit, hogy együttműködik az egyik leggyorsabban fejlődő iparághoz kötődő cégekkel” – hangsúlyozta Szabó Gábor akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem rektora.
“Szegeden három évvel ezelőtt az országban elsőként indult el olyan együttműködés, ami nem kizárólag a Magyar Telekom és egy egyetem közvetlen munkaerőpiaci kapcsolatát jelenti. Kezdetben egy átfogó ismeretterjesztő munkáról volt szó, mostanra pedig egy teljes képzésről beszélhetünk. Célunk, hogy a következő években minél több innovatív ötlet, mobilos alkalmazás és az iparágat erősítő szakember kerüljön ki a dél-alföldi műhelyből” – mondta Pfeff Dániel, a Magyar Telekom dél-alföldi régióvezetője.
A képzésben a tanszék és a Magyar Telekom Dél-alföldi régiója mellett a POSSIBLE magyarországi irodájaként működő a CarnationGroup, a kirowski Isobar, a HVG és az SZTE Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoportjának szakemberei vesznek részt. A szervezetek nem csak előadásokkal és gyakorlati oktatással, hanem a hallgatóknak kínált izgalmas lehetőségekkel is segítik a kommunikáció szakosok szakmai fejlődését.
Fontos ügynek tekintem a mobilkommunikációs ismeretek bölcsészek közti terjesztését, de tisztában vagyok a valósággal: jól jön ez a pár kredit, miközben a bevezető jellegű kurzusok teljesítéséért egyáltalán nem kell megszakadni – sokan csak ezért veszik fel. Aztán vannak olyanok is, akiknek pont nincs akkor órájuk, közel is laknak a kurzus helyszínéhez – gondolják, miért ne.
A másik oldalt, az oktatókat vizsgálva, vannak a bölcsészkaron belül (a média tanszéken szerencsére kívül) azok, akik ez-meg-mi-a-faszom tekintettel nézik, időnként pedig gáncsolják a nem klasszikus bölcsészettudományi kurzusokat.
Aztán jön Ricsi – és jönnek a ricsik -, aki ellátogat a mobilos előadássorozatra, egy picit jobban belemélyed a témába a szemináriumon, és annyira megtetszik neki a terület, hogy kommunikáció szakos bölcsészként nyáron elkezdi megtanulni az iOS-re fejlesztés alapjait. Még ősszel jelentkezik, hogy a hírolvasási trendekről szeretne szakdolgozatot írni, és nem mellesleg csinálna is egy egyszerű hírolvasó appot a szaktársai által működtetett ArtsOnline hírszájthoz. Az app ma megjelent az App Store-ban. Töltsétek le, nézzegessétek, írjatok neki észrevételeket, hogy tovább csiszolgathassa az alkalmazást, később pedig komplexebb, még jobb appokat is csinálhasson.
Múlt pénteken meghívtak egy beszélgetésre, ahol a 20 éves szegedi kommunikációs képzés apropóján volt szó a szak jelenéről és jövőjéről. A kisebb kérdések mögött meghúzódó nagy kérdés persze az volt, hogy van-e értelme kommunikáció szakra jelentkezni, majd 3-5 évet belefektetni. Büfészak, ugye, meg nagy sültkrumpli a Mekiben, ezekkel szokták társítani a kommunikációt, amelyikre a túlképzés miatt veszélyes jelentkezni.
Kezdjük talán ott, hogy ha valaki tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni a következő év(tized)ekben napi 8(-10) órában, akkor szerintem illik elfelejteni a túlképzés-faktort. Kit érdekel, ha túlképzés van?
Egyrészt a legjobbakra mindig, minden területen szükség lesz. (Aki meg nem a szakmája legjobbjai közé akar tartozni, az miért nem jelentkezik máshova?) Másrészt hiába hiányszakma az orvos és a CNC-gépkezelő, a piaci viszonyok ilyen nagy érdeklődésbéli különbségeket úgysem tudnak kiegyenlíteni. Harmadrészt a jó kommunikációs szakemberekből nemhogy a Dunát, de még jóval kisebb folyókat sem nagyon lehetne rekeszteni. Például, ha csak az újságírást nézzük, kevés olyan embert ismerek, aki keni-vágja az aktuális trendeknek megfelelő hardveres, szoftveres, újságírói és szerkesztői eszközöket, és hosszabb ideje lenne feladat nélkül. (Nem állítom, hogy nincsenek ilyenek, csupán azt, hogy a károgók közül sokan hiányos és/vagy idejét múlt képességekkel reklamálnak.)
Negyedrészt, ha csak saját kommunikáció szakos évfolyamtársaimra és barátaimra, ismerőseimre gondolok vissza, az a nem túl reprezentatív, de elég határozott eredmény jön ki, hogy minden olyan embernek van (a kommunikációval többségében nagyon, de legalább kicsit összefüggő) munkája, akiről hallgatóként is az látszott, hogy lesz neki. Sőt még sok olyannak is van, akinél ez (szerintem) nem lenne indokolt.
Mindemellett azt azért nem árt észben tartani, hogy a kommunikáció szak elvégzése önmagában nem elég semmire. Nem olyan, mint mondjuk egy orvosi, vagy éppen egy angoltanári, a megszerzett diploma nem azt jelenti, hogy a jelölt másnaptól alkalmas x feladatkör betöltésére. Kommunikáción inkább szemléletmódot, készségeket lehet elsajátítani, miközben elég energiája marad az embernek arra is, hogy akár önhatalmú gyakorással, akár szervezett formában (gyakorlati helyen vagy egy kiegészítő szakon) megszerezhesse azt a pluszt, amivel már igenis ér valamit, nem is keveset az a 3-5 kommunikációs év.
