A plastik.hu után Doransky blogjából is eltűnt a hozzászólási lehetőség. Nem, itt most nem fog, nem erről írok. Inkább a két kommenttelenítés kapcsán eszembe jutott két szempontról.
Az egyik szempont a bloggeri/újságírói. Akit teljesen természetes módon nem érdekel annyi ember véleménye, mint amennyien olvassák az írásait. Jobb esetben például azért, mert napi több száz/ezer vélemény senkit nem érdekelhet. Rosszabban pedig azért, mert sokan beazonosíthatóság nélkül hülyeségeket írnak, majd amikor a saját stílusukban válaszol nekik az ember, akkor még ők vannak felháborodva. (Ezen a blogon az évek során alig volt ilyen, de tisztában vagyok vele, máshol én is tapasztaltam, amíg olvastam máshol a kommenteket, hogy az átlag ennél sokkal-sokkal rosszabb.)
A másik szempont az olvasói. A hülyeség nemcsak az újságírót, hanem a kevésbé trollkodó olvasót sem érdekli. És hiába 10 kommentből 1 a hülyeség, az emberi természet már csak olyan, hogy azon az egyen elkezd pörögni, lerombolva ezzel saját felhasználói élményét. (Minden tanács ellenére.)
Tehát jó a hozzászólás, bizonyos helyekre kell is. De nem tudunk mindenkivel beszélgetni, nem akarunk mindenkivel beszélgetni – és nem is kell mindenkivel beszélgetni. A kommentként létrehozott felhasználói tartalom demokratikus eszmeként szép, de mindenki kezébe adva a lehetőséget inkább kontraproduktív. Nem értékes beszélgetéseket szül, hanem egy olyan helyzetet, mintha mindenki lehetőséget kapna a vezetésre. Elvégre micsoda idétlen, diszkriminatív dolog is ez a jogosítványosdi, ugye.
Aztán persze van rengeteg potenciális kommentelő, akikkel nagyon jókat el lehet beszélgetni, akár több órán át aktív threadekben is. Az értelmes onlájn beszélgetések terepét azonban egyre gyakrabban jelenti a név nélkül kevésbé bebunkózható Twitter, Facebook és Google+. Mégha, mondjuk Twitteren, nem is feltétlen derül ki az illető valós neve, nem is ez a lényeg, hanem a csatorna állandósága: a vélemény megmarad a felhasználó twittfolyamában, a kommentelő egy beazonosítható, állandó webes személyiségével vállalja azt. Azt hiszem, sokkal szerethetőbb egy olyan web, ahol főleg ilyen beszélgetések zajlanak.
Egy ideje elegem lett a politikai posztok/cikkek után sorakozó kommentek olvasásából. Egyszerűen nem vagyok rá kíváncsi, hogy éppen kinek a kurva anyját. Nincs újdonság, ugyanaz a buta, beszűkült emberi tudat- és vitaforma érhető tetten 10-ből 8 helyen. Az a maradék 2 meg már nem érdekel annyira, hogy elolvassam érte a másik 8-at is.
Olyan magyar webhelyről álmodok, ahol az arány legalább 6:4, még inkább olyanról, ahol 8:2 helyett 2:8. Kétség nem férhet hozzá, az itthon általában alkalmazott megoldásoktól nem várható el a 6:4 és főleg nem a 2:8 arány teljesülése.
Márpedig 8:2-vel sehol nincs és nem is lesz közösség. Ha nincs is rajtuk közösség, akkor minek járjon az ember a közösségi akármiknek hívott oldalakra? Marad a Facebook nyitólapja, ott témák is vannak és közösség is. (Persze az utóbbi főként személyes kapcsolatok által, tehát kicsit máshogy alakul ki, de tény: van.)
Ahogy én látom, jelenleg a bulvár és a tech szájtokon vannak a legértékesebb hozzászólások. Nem feltétlen van több értelmük, de legalább nem unalmasak. Legalább el lehet hinni, hogy valaki elgondolja őket – nem pedig csak az aktuális kampányok főbb kulcsszavai. Az ilyen jellegű hozzászólásokat – így témára szűrve – persze csak a tematikus oldalakon találja meg az ember, így közösségileg igazán nagy feladat előtt az általános vagy a tematikusnál legalábbis általánosabb blogok és egyéb szájtok vannak.
A stratégia: manipulálj!
Bár nagy tömegben az ember buta, pontosan tudjuk, hogy egy közösséget alakítani (ha úgy tetszik: manipulálni) nem csak rossz irányba lehet.
Bár a manipuláció mögött mindig valamely pejoratív felhangot érzünk, valójában a manipuláció mindennapi életünk része. Tudósok, mérnökök manipulálják az anyagot, hogy valami mássá formálják át, a menedzserek kezelik a válsághelyzeteket, a szülők nevelik a gyermekeket.
A legrosszabb talán az, ha nem teszünk semmit, hagyjuk, hogy a hozzászólók szájából sorban essenek ki a destruktív hülyeségek. Aztán, ha nagyon tetten érhető, akkor moderálunk, amit viszont az érintett felhasználók valószínűleg rosszul fognak megélni a rezgő lécen járkálás viszonylagosan kiszámíthatatlan természete miatt.
A szigorú moderálás szerintem csak hosszú távon és/vagy sok meglévő felhasználóval lehet eredményes. Más esetben öngyilkos merénylet.
A harmadik út pedig a jó osztályfőnök stratégiája, aki úgy alakítja a viszonyokat, hogy ez az osztályközösségnek nagyon fel sem tűnik. Esetünkben hívhatjuk őt web community managernek (wcm), vagy egyszerűen körbe is írhatjuk: ő az, aki bár hivatalból a közösség része, összetartó munkáját nem csak a pénzért, hanem a közösségért is végzi. Általában nem érezteti szemtől szemben hatalmát, mely felhasználásának etikai korlátaival egyébként pontosan tisztában van. Néha imádják, néha kevésbé, de akárhogy is: eléri, hogy a ballagáson mindenki sírjon, hogy vége.
A jó osztályfőnök nem csak a szakmáját érzi és érti, hanem a közösséget is. Nekem ilyen osztályfőnököm volt. És ilyen wcm-re lenne szüksége a legtöbb magyar, közösségi jelzővel felruházott szájtnak.
A Lifehacker egy új, elég szigorú kommentpolitikát vezetett be. Az alábbi esetek mindegyikéért automatikusan a felhasználó kitiltása (nem csupán a hozzászólás moderálása!) jár:
nyílt és túlzott önreklám (saját oldal/kép/tartalom jelzés nélküli linkelgetése)
ha a kommentből nyilvánvalóvá válik, hogy a hozzászóló nem olvasta el a posztot, amihez hozzászól
a posztban lévő elgépelések emlegetése nyelvtani felvilágosítással
Elsőre talán túl szigorúnak is tűnhet a(z egyébként bevallottan nem teljes) lista. Az utolsó pont például azt sugallja, hogy a bloggerek nem bírják a kritikát, pedig egészen másról van szó: rögtön oda is írják, hogy e-mailben ezentúl is szívesen veszik az ilyen hibajelzéseket, de akár hozzászólásként is, ha csak javít, nem pedig kioktat.
Ennél persze még szigorúbbak a BBC moderálási elvei: csak az jöhet, ami konstruktív, minden más ki van zárva. Ez egyrészt a BBC mibenlétéből, másrészt a tematika jellegéből (politikai-közéleti tartalmak, stb.) is adódik.
Tekintve, hogy a tudatos felhasználók helyett már régóta mindenki internetéről beszélhetünk, szerintem érthetőbbek a szigorúbb elvek. Lehet őket cenzúrának is csúfolni, de én inkább azt mondanám: minden szájt gazdájának felelőssége, hogy az olvasóira mennyi bunkó vagy csupán irreleváns / kedvet elvevő hozzászólást enged rá.
Nem járnánk rosszul, ha itthon is több szájton jelenne meg az előre meghatározott, nyilvánosan leírt elvek mentén történő _következetes_ moderáció, illetve ez a lifehackeres auto-ban sem feltétlen rossz megoldás.
Moderáció vagy azonnali kitiltás? Te (mivel) mit tennél?
Öö. Először ezt mondtam, amikor kerestem egy hozzászólást a Zoomon. Aztán rájöttem ám hamar, hogy megcserélték az időrendi sorrendet, tehát a legfrissebb komment van legelöl, a legrégebbi meg leghátul. Ez azért érdekes logikai csavar (még akkor is, ha máshol is találkozunk ilyen megoldással), mert a kommentbox meg persze lent maradt, így ha a legújabb hozzászólások egyikére akarok reagálni (ahogy általában nálam lenni szokott), akkor le kel szkrollozzak, de persze a megválaszolandó komment újbóli elolvasásához meg vissza. Jó játék.
Újdonság az is, hogy 30 kommentenként lapozni kell a hozzászólások között. (Ez jelenleg azért is furcsa, mert a második oldal a http://www.zoom.hu/#1-re van linkelve, ez pedig a főoldalra dob át. Gondolom, ezt idővel javítani fogják.) Amiért igazi káoszt idéz elő ez a megoldás, az a többoldalas és sokat kommentelt cikkeknél érezhető. Amikor a cikknek is van 3 oldala meg a hozzászólásoknak is, és minden mindennel összefügg. Szerintem az “utolsó x komment vs mindegyik mutatása” megoldásnál jobbat még nem nagyon találtak ki.
Olyan jó kis howto jött ki a Mashable-n, hogy mindenképpen érdemes – saját gondolatokkal megtűzdelve – magyarul is összefoglalni.
Az alaphelyzet az, hogy valaki olyan kommentet ír, ami a poszt vagy éppen a cikk írójának nem tetszik. Ezt például az újságírók közül azok tudják nehezen kezelni, akik idáig leginkább printnek dolgoztak. Ott nem nagyon volt közvetlen olvasói feedback, így nem is nagyon tudják ezt hova tenni. Mind rájuk, mind pár bloggerre, illetve a hozzászólók egy részére is igaz, hogy a kritikus kommenteken órákig rágódnak, idegeskednek. Pedig több ok miatt sincsen ennek semmi értelme.
1. Ne vedd személyeskedésnek
A komment elsősorban nem rólad szól, hanem arról, amit írtál. Ez nagy különbség. Nem hülyéztek le, nem szidták az édesanyád, csupán valaki másként gondolkodik a témában, mint te.
2. Előbb gondolkodj, aztán válaszolj
Ne akard mindig erőből lekiabálni a negatívan hozzászóló fejét. Fordíts időt arra, hogy megértsd az ő álláspontját is. Ha érzékenyebb (vallási, politikai, stb) témáról van szó, akkor ez különösen fontos. Az idő (várakozás) olyan értelemben is segíthet, hogy – főleg a nagyobb forgalmú online médiumoknál és a blogoknál – mire újból megnyitod a cikket/posztot, egy másik hozzászóló időközben válaszolhat az előzőnek higgadtan és logikusan. Talán olyan érvvel, ami neked eszedbe sem jutott.
Vannak persze olyan kommentelők, akik témától és állásponttól függetlenül bármibe képesek belekötni. Hozzájuk egy buddhista tanítás lehet a használati utasítás.
Próbálj mindenkiben, akivel csak találkozol, valami érdekeset találni. Ha ez nehezedre esik, gondolj valami olyanra, ami tetszik bennük. Ha ez sem működik, legyél nekik hálás, amiért türelemre tanítanak. Ha még ez sem lehetséges, gondolj arra, hogy te csak néhány percet vagy órát töltesz velük, míg nekik napi 24 órán át kell elviselniük saját magukat.
Olyannak viszont ne próbálj sokáig észérvekkel válaszolgatni, akit láthatólag nem érdekelnek a logikus magyarázatok. Az ilyen emberek többnyire fanatikusok, de ha nem kapnak muníciót/reakciót, idővel ráunnak. (Egy-egy bunkózó/stb. kommentre azért nyugodtan reagálhatsz hasonló hangnemben, az irónia az ember barátja. Csak ne engedd, hogy ezek az emberek irányítsák a webes életedet.)
3. Keress valamit, amiben egyetértetek
Ezt a pontot panaszkezelő ügyfélszolgálatosok tréningjein is előszeretettel hangsúlyozzák, és talán ez pszichológiailag a legfontosabb. Keress valami (bármilyen kicsi) közös alapot, amiben egyetértesz a kritikus komment szerzőjével. Így a válaszodból nem (ellen)támadást fog kiérezni, hanem azt, hogy meg akarod érteni őt, és nem bánnád, ha tanulnátok egymás véleményéből.
Ezek a módszerek persze nem minden esetben működnek, de sokszor segíthetnek. Amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: nem esküdött fel ellened a város vagy az ország, de valószínűleg az az egy kommentelő sem. Csupán mást gondol, mint te, ez pedig teljesen természetes. Ha mindenki mindig ugyanazt gondolná, akkor sem az újságírásnak nem lenne értelme, sem a blogolásnak, sem a hozzászólásoknak.
Újdonság az is, hogy 30 kommentenként lapozni kell a hozzászólások között. (Ez jelenleg azért is furcsa, mert a második oldal a http://www.zoom.hu/#1-re van linkelve, ez pedig a főoldalra dob át. Gondolom, ezt idővel javítani fogják.) Amiért igazi káoszt idéz elő ez a megoldás, az a többoldalas és sokat kommentelt cikkeknél érezhető. Amikor a cikknek is van 3 oldala meg a hozzászólásoknak is, és minden mindennel összefügg. Szerintem az “utolsó x komment vs mindegyik mutatása” megoldásnál jobbat még nem nagyon találtak ki.