Alapvetően nincs bajom a reklámokkal, még tévézés közben sem kezdek el vadul kapcsolgatni miattuk. Szeretem őket mobilon is, de persze csak akkor, ha platformra vannak szabva, mert egy reklám elfogadottságához, netán szerethetőségéhez ez az egyik legfontosabb eleme. A megállapítással sajnos a SlingLabs is tisztában van, a megvalósítás viszont szerintem elég visszataszítóra sikeredett.
A hirdetési rendszer az androidos értesítési sávban jelenít meg reklámokat, azaz ott és úgy, ahol és ahogyan értesülünk a nem fogadott hívásokról, a beérkező üzenetekről és egyéb fontos dolgokról. Az értesítési sáv márpedig az Android lényegi része, nem véletlen tér át az ötös verziótól erre a megoldásra az iOS is. (Apropó Apple, a zárt rendszer előnye, hogy ők például biztosan nem engednének meg ilyesmit.) Amint elterjednek az ilyen alkalmazások, mindenki utálni fogja az értesítési sávot. Én legalábbis biztosan nem szeretném vadászgatni, hogy üzenetem jött vagy hirdetésem.
A SlingLabs állítása szerint azért remek ez a hirdetési forma, mert a mobilos bannerek 1%-os átkattintási arányához képest velük 40% is elérhető. Nem tudom, ki hogy van vele, de én például csak egyszer futnék bele ilyenbe, és az adott alkalmazás törlése előtt csak egyetlen dolgot tennék meg: adnék neki egy 1 csillagos értékelést.
Egyszerűbb, felhasználói interakciót serkentő hirdetési megoldással kísérletezik a Facebook. A Comment Ads, azaz hozzászólásra épülő hirdetések lényege, hogy nem egyszerű – “gyere, lájkolj minket” jellegű – reklámszöveget látunk majd, hanem egy olyat, amelyre ott, helyben, az oldalra való átkattintás nélkül reagálhatunk. Mintha egy általunk lájkolt oldal megosztását látnánk, két különbséggel: nem az üzenőfalon, hanem a hirdetések megszokott helyén van, másrészt pedig nem kell rajongónak legyünk ahhoz, hogy találkozzunk vele, hanem éppen az interakció által kerülhet látóterünkbe – és persze üzenőfalunkra, ezáltal ismerőseinkhez – az adott oldal.
Eközben a Twitter nem erősíteni szeretné hirdetési megoldásait, hanem egyáltalán elindulni valamiféle jövedelmező úton. Sokáig viszonylag elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Twitter bevesse a hirdetések megjelenítésének legdurvább formáját, de a friss hírek szerint már két hónap sem kell ahhoz, hogy követettjeink bejegyzései közé időnként beszúrjanak egy-egy reklámtwittet.
A legfontosabb kérdés talán az, hogy teljesen véletlenszerű és automatikus (így tulajdonképpen spam) lesz-e, vagy megpróbálják felhasználóra szabni. Ez utóbbi számomra még szimpatikus is lenne, ha csak akkor kapnék – mondjuk reply-ként – reklámot, ha beírok egy bizonyos kifejezést, amely után joggal feltételezné rólam a Twitter, hogy érdekel az adott téma. 8 héten belül kiderül.
Hirdetési szempontból egyébként a magyar felhasználók viszonylag nyugodtak lehetnek, amíg ugyanis ilyen kicsi a piac, addig nem túl valószínű, hogy itthon bármit is észlelnénk az első időszakban biztosan csak amerikai hirdetők twittjeiből.
Az Amazon a Kindle 3 wifis és 3G-s verziója mellé egy harmadikat jelentett be most: a wifis, reklámos verziót. A május 3-án megjelenő újdonság a reklám nélküli e-könyvolvasónál 25 dollárral olcsóbb, így 114 dollárért (kb. 21 ezer forint) lehet majd hozzájutni, egyelőre csak az USA-ban.
Az olvasási élménybe teljesen nyilvánvalóan nem akartak belekontárkodni, elég idétlenül nézne ki kedvenc könyvünk e-lapjainak alján bármiféle reklám. Az AdMash rendszerrel kiszolgált hirdetések egyrészt a dokumentumainkat mutató kezdőképernyő alján jelennek meg (ez hasonlít jobban a hagyományos banneres megoldásra), másrészt pedig kijelzővédőként, az eddig alkalmazott irodalmi képek helyett. Az Amazon ígérete szerint harmadik fél hirdetései mellett a reklámos Kindle tulajdonosai exkluzív amazonos ajánlatokat/kedvezményeket is kapnak majd.
A félreértéseket megelőzvén: a jelenleg piacon lévő Kindle olvasókra nem kerül reklám. Bár ez nekünk jó (és így fair), egyúttal azt is jelenti, hogy a hirdetők egy jelenleg üres piacra érkeznek, idő kell, mire értékelhető mennyiségű reklámos Kindle lesz a felhasználóknál. Ahhoz pedig sok tapasztalat kell majd, hogy kiderüljön, miként is használható optimálisan ez a hirdetési forma, amelyik inkább hasonlítható a nyomtatotthoz, mint a webeshez.
Vitatható, hogy megér-e 4-5 ezer forintos könnyítést az, hogy újabb eszközünkre engedjünk be reklámot. Ha most vennék Kindle-t, nem biztos, hogy élnék ezzel a lehetőséggel. (Bár látom és elhiszem, hogy az Amazon tényleg csak legalább olyan igényes hirdetéseket enged be a rendszerbe, mint amilyen jók az irodalmi képernyővédők.) Viszont valószínűleg sokaknak jó hír, hogy az új Kindle újabb löketet ad az árversenynek, amelyben egyébként most ott tartunk, hogy három-négy komolyabb nyomtatott könyv árából már minőségi, profi e-könyvolvasót lehet venni itthon is.
Egy fa borítást kapott mobilnak már nem kell túl nagy reklám, önmagában elég különleges termék ahhoz, hogy felkeltse a felhasználók figyelmét. No, a legnagyobb japán mobilszolgáltatóként működő NTT DoCoMo szerencsére nem ezt a logikát követte, hanem úgy gondolták, hogy különleges telefonhoz különleges reklám illik. A szóban forgó készülék a Touch Wood SH-O8C, a rendező Morihiro Harano, a helyszín egy erdő, a felhasznált hangszer pedig egy óriási fa xilofon.
És bármilyen hihetetlen, a zenét nem utólag adták hozzá. Amit hallunk, az akkor, ott hangzott el.
Akinek van 9 felesleges perce az életéből, az holnap aludjon annyival tovább nyugodtan nézze meg a djuice legújabb kampányához készült videót. A többieknek röviden összefoglalnám.
Szerepel benne például egy 17 éves lány, akiről megtudhatjuk, hogy lényegében a pénz miatt szeretne orvos lenni. (Tanulság: 8-9 év múlva csak óvatosan a rendelőben!) Aztán ott van az elmondása szerint genetikusnak készülő srác: “lemaradtam a tudományegyetemről egy ponttal, és akkor úgy döntöttem, hogy mindenki bekaphatja”.
A magyar mobilszolgáltatók eddigi reklámjai közül kb. mindet megcsúfoló filmmel a djuice lesüllyedt egy olyan szintre, hogy a teljes sikerhez valószínűleg csak a szolgáltató színére utaló “Fika” fantázianevű díjcsomag és a szombat esti kedvezményes telefonálást kínáló “Bebasztam, bazzmeg” tarifa hiányzik.
Szóval a djuice által működtetett kedvezményrendszer valóban ügyes ötlet, azt már nem igazán értem, hogy kinek szól a mögé erőltetett kampány és mi is a pontos üzenete. Most tényleg tízezreknek kellene elhinniük, hogy a szórakozóhelyeken ingyen adott mogyoró beetetés, de egy mobilszolgáltató nem szeretné, ha hónap végén minél többet fizetnének be neki? Vagy akit nem vesznek fel, az legyen djuice-os? Akit meg felvesznek, az szimplán csak kapja be?
Egyszerűbb, felhasználói interakciót serkentő hirdetési megoldással 
Akinek van 9 felesleges perce az életéből, az