A TIME Magazin kiválasztotta az év 25 legjobb blogját, a tech témájúaktól a polgárháborúson át a át Kate Middleton öltözködését bemutatóig. Én pedig ezekből választottam ki azt az ötöt, amit bár legjobb blogként nem feltétlen határoznék meg, de érdekesként mindenképpen. Valamelyik a tartalom miatt érdekes, valamelyiknél pedig az ötletet tartom említésre méltónak.
Itt van például a NeverSeconds, ami remek példája annak, hogy mennyire hétköznapi témákról is lehet jól, sőt népszerűen blogolni. Egy skót általános iskolás lány áprilisban elkezdte kiposztolni, hogy milyen ételeket kapnak az iskolai menzán, mellé pedig leírta a véleményét is a kajákról. Ami ezután történt, azt hívják úgy, hogy siker: a bloggernek elkezdtek küldözgetni a világ más tájairól származó beszámolókat, Jamie Oliver is felfigyelt rá és pénzt is sikerült gyűjtenie az éhező gyerekeknek.
Szintén étekellek van összefüggésben a Bon Appétempt, ennek szerzője pedig egy átlagos konyhai képességekkel megáldott háziasszony, aki annyit tesz, hogy megcsinálja a különféle újságokban leközölt recepteket, a végeredményt pedig némi sztorizással posztba foglalja.
Meglehetősen képcentrikus az Awesome People Hanging Out Together, azaz nagyszerű emberek lógnak együtt, és hát valóban ez történik minden posztban, egy-egy fényképen. Az fentin például a fiatal Bill Clinton és John F. Kennedy, 1963-ban fognak kezet.
A Bookshelf Porn is azt adja, amit a neve ígér és szintén képekkel: könyvespolcok és könyvek minden mennyiségben. Könyvrajongóknak ideális idegnyugtató.
Egy-egy ismert ember köré mindig hálás téma blogot építeni, de azt hiszem, hogy a What Kate Wore egészen profi szintre emeli ezt a koncepciót. Minden, amit Kate Middleton hord, maximálisan kielemezve.
Az If We Don’t, Remember Me alapvetően egy filmes blog, mégsem csak a mozirajongóknak lehet érdekes. Egy-egy film meghatározó jelenetét feldolgozó animált GIF-eket találunk rajta, azzal a kis extrával, hogy nem az egész kép mozog, csak egy részlete. Érdekes, érdemes.
A Goldenblog eddigi IT-s nevezettjeinek ellenőrzése közben jutott eszembe, hogy ránézek, mi lett a korábbi évek toplistásaival. A négy évvel ezelőtti top 10-es blogokból öt, a 2009-ben és nyertesekből hat-hat, a tavalyi élmezőnyből pedig egy blog nem aktív már. Összesen (az ismétlődések miatt) 38 minőségibbnek mondható blogból 18 írása maradt abba. Ha a hosszabb listákat (nevezettek) is végignéznénk, valószínűleg még magasabb lenne a zárási arány.
Minden rosszindulat nélkül írom, hogy kifejezetten örülök a fenti számoknak. Örülök a tisztulásnak, úgy gondolom, hogy nem feltétlen kell mindenkinek blogolni, akinek van billentyűzete.
Szerintem akkor jó egy tech blog – ennek megfelelően fogok zsűrizni is, pszt -, ha nem merül ki a hírezésben. A híreket én elsősorban a hírszájtoktól szeretem megkapni, jobban csinálják, nyilván azért, mert nagyobb kapacitásuk van rá, mint egy hobbi szintjén űzött blognak. Egy blogtól azt várom, hogy valami egyedi tartalmat (is) adjon. Érezzem, hogy a blogger átlátja a területet, összefüggéseiben is. Ebből kifolyólag tudjon exkluzív témákat, illetve saját szemléletű feldolgozásokat szállítani, legyen ez akár egy új összefüggés észrevétele, teszt vagy éppen jól megalapozott vélemény.
Az esetleges várakozásokkal ellentétben nem a blogok haláláról gondolkodok, hanem arról: kell-e egy online médiumnak külön blogos felület?
Hogy az újságíróknak kell-e blogoljanak, erre szerintem egyértelmű igen a válasz. Főleg miután tudjuk, hogy a hagyományos sajtó – nem csak a print – mint “műfaj” egyre kevésbé érdekli az embereket. Ez szerintem csupán annyit jelent, hogy újra kell gondolni a kereteket, a stílust, a hozzáállást. (Mondjuk ez a legnehezebb, az biztos.)
A kérdés viszont még az előbbi igenlő válasz után is ugyanaz: kell-e ennek külön felület? Az általam vizsgált helyi (megyei, városi, stb.) online lapok esetében a következőkkel találkozhatunk.
híres emberek blogja
jegyzet/vélemény/megmondó rovat cikkei, melyek nem különülnek el a laptól
tkp. szerkesztőségi blogok, azaz a szerkesztőség 1-2-3 tagja nekiül blogolni, a laptól jól elválasztva
Nem tudom, melyik a jobb, illetve nem tudom, hogy mondjuk egy megyei online újság koncepciójába mennyire illeszkedik be az abszolút nem megyei témákról való blogolás. (Például ki fog IT témájú posztot megyei sajtóban keresni?)
A dilemma kicsit olyan, mint a suliújságoknál és az egyetemi lapoknál szokott lenni. Vajon attól suliújság egy suliújság, mert diákok írnak bele vacsoracsatás recepteket, vagy pedig attól, mert a suli aktuális ügyeiről/embereiről szól?
Az elkülönített blogos felületre visszatérve: hajlok rá, hogy a sajtó helyzetét nézve célszerűbb lehet inkább a blogokból is ismerhető stílus felé elvinni a cikkek egy részét, mintsem elszeparált sarokban blogoltatni az újságírókat. Bátran be kell vinni a szubjektívebb, lazább stílust és mondanivalót az emberek közé.
Tagjain kívül senki nem gondolja komolyan a MÚOSZ-ról, hogy lenne valami.
A comment:com-on a legutóbbi printproletár felböfögés főbb vonatkozása már ki lett tárgyalva, ezt nem ismételném meg. (A beszéd legjobb két tagmondata egyébként a “nem állítom” és a “nem tudom megmondani”.)
No de az mégiscsak felháborító, hogy egy magát újságíró szövetség címmel felruházó csoport képviseletében egy holmi Szilágyi Ákos nevű költő, műfordító, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, esztéta egyetemi docens azt véli mondani, hogy a nicknéven írt posztok verbális molotov-koktélok. Ákos úr ott tetszett volt ragadni szakmai szinten is ötvenhatban, vagy mi a helyzet?
De ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy arról a MÚOSZ-ról beszélünk, melynek Aranytoll-díját kis túlzással mindenki megkapja a szakmában, aki 60 fölé ér – ahogy ezt egy barátom éppen ma remekül megfogalmazta: kádertemető.
Még sír majd pár évig a print halálán, s míg szendereg a robogás, álmában csönget egy picit.
Előbb a sajnálatoson vettem észre, aztán a DragonWeben, majd mindenhol, ahol pluginelve van a TurulMeme (ami ezzel összefüggésben szintén nem jön be a poszt írásakor), hogy akadnak a posztoldalak. Igazából már korábban is észrevehető akadásokat produkált a blogokban a plugin, de azért a mai már tényleg a használhatóság rovására ment.
Az egész arra is felhívja a figyelmet, hogy milyen “veszély” vagy legalábbis problémaforrás rejlik abban a jelenségben, hogy egyre több widgetet meg plugint nyomunk a blogunkra, melyek tőlünk teljesen függetlenül produkálhatnak ilyen sajnálatos érdekes dolgokat.
Az esetleges várakozásokkal ellentétben nem a blogok haláláról gondolkodok, hanem arról: kell-e egy online médiumnak külön blogos felület?