Nem tudok elmenni szó nélkül Rupert Murdoch porcelánboltban tanúsított elefántkodása mellett. Már megint. A médiamilliárdos nemrég az online lapjánál bevezetett, igencsak kétes kimenetelű fizetős modellje után a hasonló elgondolásra alapozott tévéjével került a hírekbe.
Írom itt, hogy “elgondolásra alapozott”, és közben nem igazán tudom, hogy egyáltalán van-e mire alapoznia. Mert simán lehet, hogy nincsen. Legalábbis aki 2009-2010 környékén olyat mond a Facebookról, hogy az nem több egy nagy telefonkönyvnél, azzal három dolog lehet: nem látott még telefonkönyvet / nem látott még Facebookot / össze-vissza beszél. A probléma ott kezdődik, hogy sajnos csak az első lehetőséget tudom nyugodt szívvel kizárni. A második mellett nekem a harmadik a gyanús: a legújabbkori médiahelyzetről nincs túl sok elképzelése, csak néha bemond egy durvát, hátha bejön.
Ezt a posztot a Murdoch nevéhez köthető két szám, a 2500 és a 3 millió ihlette. Miután a fizetős modellre épített német Premiere tévécsatornája becsődölt, Murdoch 2009 nyarán beindította a Sky Deutschlandot, amely szintén pénzt kér a nézőktől. Ez egyébként még nem lenne annyira durva, a fizetős modell a tévéknél talán kevésbé kalandos terület, mint az online lapoknál. Persze csak akkor, ha megfelelő koncepcióra és várható nézőbázisra építik a csatornát, ami szakértői becslések szerint a Sky Deutschland esetében 3 milliósnak kellene lennie ahhoz, hogy nyereséges legyen a vállalkozás.
Nos, a dolgok jelen állása szerint ehhez már csak 2 997 500 előfizetés szükséges, amit – hasonló sebességgel számolva – további 1199 év alatt simán meg is szerezhetnek.
A hagyományos, katódsugaras CRT tévék korszaka már régen leáldozott, de több jóslat szerint már nincs sok hátra az LCD-k és plazmák uralta évekből sem. Ha az AMOLED, FOLED, LCoS, SED, lézer felsorolásból csak az utóbbi szó ismerős, de érdekel a jövő tévés technológiája, a Techneten segítünk a megértésben.
Egyre több (egyáltalán nem geek) ismerősömnél veszem észre, hogy notebookkal az ölükben nézik a tévét. Nem csak a reklámokat meg a bulvárhíreket, hanem a jó és rossz sorozatokat egyaránt, meg a filmeket is. (Feltűnő kivétel persze minden gondolkodtatós filmdráma, legutóbb például a Münchennél volt ilyen látványos gépelpakolás.)
Nem egyszerűen arról van szó, hogy be van kapcsolva a gép, hanem arról, hogy amikor kicsit is elunnak egy jelenetet/riportot, akkor máris a monitort nézik. Ahogy a tanulmányozási céllal monitorba pillantásokból látom, leginkább az iWiW/Facebook páros, illetve valamilyen azonnali üzenetküldő van ilyenkor terítéken, tehát mikrotevékenységeket végeznek. Ilyen a bármikor felfüggeszthető könnyed csevegés, a Facebookon posztolás vagy ismerősök keresése, képeik nézegetése, stb. Ez valószínűleg amiatt (is) van, mert egy 1-2 percesnél hosszabb (“normál”) tevékenységbe már kockázatos belekezdeni, nehogy közben egy izgalmas tévés jelenet / fontos hír hatására félbe kelljen azt szakítani.
Mint ahogy a rádióhoz képest a tévé jóval gazdagabb eszköztárral élhet a figyelem elterelésére/ fenntartására, így van ez a tévé-web viszonylatban is. Viszont amíg rádiózás közben nem nagyon lehet (hanggal) tévézni, addig weben közösségi tevékenységet végezni remekül lehet tévénézés közben. Vagy inkább netezés közben bekapcsolni a tévét?
A ZoomTV és a NolTV idén már erősítették azt az irányt, melynek alapjait itthon leginkább az Index teremtette meg. A Zoomra kiemelt helyen kerülnek fel a videók, ráadásul nem esetlegesen, hanem rendszeresen, folyamatosan frissülve. A Népszabadság szerződést kötött több vidéki stábbal is, melyektől állítólag szintén napi rendszerességgel várható majd videós anyag.
Kíváncsian várom, hogy a tv2 webcast és az rtlhirek.hu mikor vet majd be mérhető mennyiségben exkluzív tartalmakat.
Valószínűleg sok online médium alkalmaz majd a televíziózásban megszokott igénnyel elkészített videós megoldásokat.
És persze: B2009K minden olvasónak! (Igen, neked is.)
Megbukott a Cápák, az XXL, a Senorita Szöszi és a 10! – gyakorlatilag a tv2 összes késő nyári, kora őszi szezonban indított műsora.
Aztán ott volt az “időjárás-jelentős baki” néven elhíresült “médiahack”, amely éppen az XXL-t volt hivatott reklámozni. Volt olyan tévé a világon, amelynél hasonló, de jóval ötletesebb – és nem mellékesen társadalmi célú – akció bejött. De hát ez a tv2, Magyarország.
A tv2 félreérti a helyzetet. (Nyilván nem, de hát úgy viselkedik.) Hiába promózza ilyen idétlen módon saját magát. A csatorna műsoraival nem az a baj, hogy kevesen ismerik őket, hanem az, hogy rosszak. A filmeken, sorozatokon és a Tényeken kívül ugyanis nagyjából háromfajta program látható a tv2-n.
Az egyik a Leggyengébb láncszem és a Big Brother vonala. Ezeket a műsorokat a csatorna úgy tűzi műsorra, hogy picit sem próbálja megérteni azt, hogy kulturális különbségek vannak Magyarország és “más külföldi országok”, mondjuk az USA között. Átveszik egy az egyben, aztán csodálkoznak, hogy miért nem működik a biciklipedál az autóban.
A következő vonulatot jól jellemzi a az Aktív – később indultak vele, mint a versenytárs a hasonlóval. Ide kapcsolható még például a Hal a tortán, amely csak azért indult ugyanakkor, mint az RTL Vacsoracsatája, mert az utolsó pillanatban – éppen a Fókusz-Aktív helyzettől félve – előrehozták a kezdést. A kapkodásnak meg is lett az eredménye.
A harmadik vonulat leginkább a Megasztárral jellemezhető. Ezek eredetileg sikeresek, csak aztán – éppen az első széria sikerén felbuzdulva – addig erőltetik őket, amíg valóban erőltetetté is válik. A legutóbbi héten így sikerült a nézettségi lista 33. helyére bekerülnie a Megasztár 4-nek.
Igaz, a legerősebben teljesítő tv2-s műsor is csak a 30. helyre volt elég, előtte végig az RTL valamelyik programja szerepel (jellemzően a Celeb vagyok…, a Barátok közt, a Híradó vagy éppen a már emlegetett Fókusz).
