A hitelplafon-emeléssel kapcsolatos megállapodásért folytatott kampányában Barack Obama bevetette a Twittert is. Az első hírek arról szóltak, hogy rosszul tette, a #compromise kampány ugyanis rövid időn belül -37 ezer követőt jelentett. Ez nem is csoda, hiszen pénteken erős floodolásba kezdett, pár óra alatt száznál több twittel árasztotta el követőit. Mindegyik üzenetben arra kérte követőit, hogy Twitteren is kérjék államuk republikánus politikusait a gazdaságpolitikai kompromisszum megkötésére.
A problémás pontok
Mindenki megkapott minden twittet, nem csak a saját államára vonatkozót. (Ez a a Twitter sajátossága miatt történt így, hiszen amíg a Facebookon elég jól lehet targetálni, a Twitteren ilyen szempontból csak vaktában lövöldözni lehet.)
A kampány (ötlete) későn jött. Ha egy-két héttel korábban kezdenek bele a twittelésbe, akkor kényelmesen el lehetett volna osztani 3-4-5 napra a twitteket, így a követők nem észlelték volna annyira nagy adagnak.
A twittek zöme felszólító módban íródott, ezzel közvetlen reklámérzetet keltve, amelyre ilyen dózisban valószínűleg senki nem kíváncsi.
Az eredmény
Az NM Incite mérése szerint a #compromise hashtag 22 ezernél több twittben jelent meg és potenciálisan 36 millió felhasználó találkozhatott vele (ez azok száma, akik a hashtaget használókat követik, az átfedésekről nincs szó).
Obamát 28 ezer alkalommal említették Twitteren a vizsgált időszakban.
Az említések 40%-a és a hashtages twittek 28%-a pozitív hangvételű volt, 13%/12% negatív, a többi semleges.
A 9.5 millió követő környékén járó amerikai elnök a kampány hatására kb. 37 ezer követőt vesztett.
A kampány 11 ezer követőt hozott a twittekben említett republikánus politikusoknak.
Ezután le kellene vonni egy konklúziót: sikeresnek mondhatjuk-e a #compromise kampányt? Bizonyos szempontból egyértelmű az igen, hiszen a kétpárti kompromisszum megszületett. Hogy ennek mennyi köze van a Twitterhez, azt nem nagyon lehet megmondani. A pozitív-negatív említések aránya biztató, úgyhogy ha egyértelműen sikerben nem is vagyok biztos, abban igen, hogy rosszat nem tett Obama stábja, a mérleg vagy semleges, vagy pozitív. Az ennél pontosabb értékeléshez további információkra lenne szükség, ezeket néhány kérdésben foglaltam össze.
A kérdések
Figyelembe vehető-e egyáltalán negatív szempontként a követők számában mért 0.0039%-os veszteség?
Kiket vesztett Obama? Valószínűsítem, hogy a 37 ezer lemorzsolódott követő jelentős része nem amerikai, éppen azért nyomott az unfollow-ra, mert már eleve az amerikai gazdaság mint téma sem érdekelte, főleg nem ilyen mennyiségben.
Kiket nyertek a republikánusok? Nem tudni, hogy a 11 ezernyi új követőből mennyi értékes. Előfordulhat, hogy sokan közülük egyértelműen demokraták, és csak azért kezdték el követni a republikánus politikusokat – ha már így belefutottak az elérhetőségükbe -, hogy Obama lelkes online követőjeként “szemmel tarthassák” őket. Illetve nemrég derült rá fény, hogy egyikőjük követőinek mindössze 8%-a ember, a többi valamilyen intézményi, netán vásárolt “gépi” fiók.
Olyat teszek, amilyet emlékeim szerint ezen a blogon még sosem tettem: egy jelenleg kizárólag nyomtatott formában elérhető dolgot ajánlok. De nagy örömmel teszem, hiszen arról van szó, hogy megjelent (első) tanulmányom, a Médiakutató című médiaelméleti folyóirat 2011/2. (nyári) számában. A weben általában 3-4 hónapos csúszással teszik elérhetővé az anyagokat, idővel belinkelem majd. [Közben eltelt az idő, itt a link.] Akit már most érdekel, annak pedig irány az alábbi bevezető, majd egy nagyobb újságárus.
A “lájkolás” (tetszikelés) kifejezés már régen beépült a magyar társadalom szókincsébe, és ahogy egyre természetesebbé válik a közösségi web használata, úgy jelenik meg ezen a színtéren is az ebből a szempontból leginkább választópolgárként meghatározható magánszemélyek és a politikai erők közeledése. Bár az utóbbi szereplők üzeneteinek eljuttatásához a közösségi weben leginkább személyre szabható módon a magánszemélyek hozzájárulása is kell, természetesen a politika szereplői is sokat kell tegyenek azért, hogy a választópolgárok felfigyeljenek rájuk, netán mindennapi online aktivitásuk követőjévé váljanak. Írásomban a magyar politikai erők közösségiweb-használatának témáját járom körül, rámutatva a lehetőségekre és a hazai valóságra is.
Egyszerűbb, felhasználói interakciót serkentő hirdetési megoldással kísérletezik a Facebook. A Comment Ads, azaz hozzászólásra épülő hirdetések lényege, hogy nem egyszerű – “gyere, lájkolj minket” jellegű – reklámszöveget látunk majd, hanem egy olyat, amelyre ott, helyben, az oldalra való átkattintás nélkül reagálhatunk. Mintha egy általunk lájkolt oldal megosztását látnánk, két különbséggel: nem az üzenőfalon, hanem a hirdetések megszokott helyén van, másrészt pedig nem kell rajongónak legyünk ahhoz, hogy találkozzunk vele, hanem éppen az interakció által kerülhet látóterünkbe – és persze üzenőfalunkra, ezáltal ismerőseinkhez – az adott oldal.
Eközben a Twitter nem erősíteni szeretné hirdetési megoldásait, hanem egyáltalán elindulni valamiféle jövedelmező úton. Sokáig viszonylag elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Twitter bevesse a hirdetések megjelenítésének legdurvább formáját, de a friss hírek szerint már két hónap sem kell ahhoz, hogy követettjeink bejegyzései közé időnként beszúrjanak egy-egy reklámtwittet.
A legfontosabb kérdés talán az, hogy teljesen véletlenszerű és automatikus (így tulajdonképpen spam) lesz-e, vagy megpróbálják felhasználóra szabni. Ez utóbbi számomra még szimpatikus is lenne, ha csak akkor kapnék – mondjuk reply-ként – reklámot, ha beírok egy bizonyos kifejezést, amely után joggal feltételezné rólam a Twitter, hogy érdekel az adott téma. 8 héten belül kiderül.
Hirdetési szempontból egyébként a magyar felhasználók viszonylag nyugodtak lehetnek, amíg ugyanis ilyen kicsi a piac, addig nem túl valószínű, hogy itthon bármit is észlelnénk az első időszakban biztosan csak amerikai hirdetők twittjeiből.
Barack Obama 2012-es kampánystábjának szombati bejelentése szerint az USA elnöke ezután rendszeresen twittel majd, a személyesen általa írt üzeneteket a végükön lévő “-BO” aláírásból ismerhetjük fel.
A varázs abban rejlik, hogy az ilyen szempontból talán a legelérhetetlenebb ember belép a webes térbe, ott személyesen jelen, “velünk” lesz: nemcsak futárt küld, hanem ő jön el. Nyilván nem fog válaszolgatni a “follow you follow back” című twittekre, de mivel Obama kampánystábja már bizonyította, hogy van bennük “némi” érzék a webhez, nem lepődnék meg rajta, ha meggyőznék, hogy 2012. november 6-áig ugyan tűnjön már fel egy-két BO jelzésű reply is a csatornán.
A politikai kommunikációs csemege mellett a szolgáltatást az is erősíti, hogy ősszel az iOS-nek szerves részévé válik a Twitter, amelynek egyébként a napokban minden linkre ráhúzott linkrövidítője mellett hamarosan beindul saját képmegosztója is. Szóval megy ez, csak tolni kell.
A Nielsen adataiban a Pew Research kutakodott kicsit, majd kihozta, hogy a Drudge Report nevű amerikai hírgyűjtő szájt több forgalmat hoz a legnagyobb amerikai híroldalaknak, mint a felkapott Facebook és Twitter együttvéve. Aki még mindig nem érti, hogy ez miért érdekes, az most nézze meg, milyen is a Drudge Report. Na, erre mondja azt a művelt francia, hogy “ööö”.
A kutatásból az is kiderült, hogy még a legnagyobb USA-béli híroldalak is nagyban függnek az alkalmi olvasóktól, akik csak havi pár alkalommal járnak a szájton, akkor is csak pár percet töltenek el rajta. A USAToday.com látogatóinak például 85%-a mindössze havi 1-3 alkalommal keresi fel az oldalt, a látogatók harmada 1-5 percet van fent egy látogatáskor.
A 21 legnagyobb amerikai híroldal forgalmának legfontosabb forrása sorrendben a Google (keresés és Google News együtt), majd a Drudge Report, illetve a Yahoo! (keresés és Yahoo! News együtt). A tanulság pedig az, hogy nincs csodaszer, a megoldás továbbra is, mint mindig, az átfogó stratégia.
A problémás pontok
Egyszerűbb, felhasználói interakciót serkentő hirdetési megoldással 
Barack Obama 2012-es kampánystábjának szombati 