Remélem, nem fog rám megharagudni a BBC a cím lenyúlásáért, bár szerintem a napokban a britek semmiért nem haragszanak meg senkire, inkább ünnepelnek. Aki lemaradt róla, hogy miért, az az alábbi videóval egyetlen perc alatt bepótolhatja hiányosságát. Az esküvőt a YouTube élőben adta, és azóta folyamatosan ismétli. A CNN számításai szerint a #RoyalWeddingaz eddigi 6. legnagyobb webes esemény volt. A facebookos adatok itt találhatók, a twitteresekre néhány napig várni kell. Helyettük itt egy 1.15 gigapixeles kép a BBC-n.
A témát igen felszínesen érintő tegnapi techline-os hír írója elfelejtette megemlíteni az alábbi grafikon jelentését, az olvasók közül pedig így sokan félreértelmezték, szóval kezdjük rögtön ezzel: az alábbi vonalak nem az érintett oldalak forgalmát mutatják, hanem azt, hogy mennyi látogatót képesek terelni más szájtokra. Tehát nem a látogatottságukról van szó. Ezzel együtt fontos az ábra, hiszen a közösségi szájtok egyik – bár egyáltalán nem az egyetlen, sőt – kiaknázható erejét a médiumok és blogok számára éppen az jelenti, hogy mennyi látogatót tudnak becsatornázni róluk. Ilyen téren pedig tavaly december óta már egyértelműen a Facebook a magyar király.
A StatCounter által mért magyar webhelyekre ilyen arányból érkeznek tehát innen vagy onnan a látogatók. Bár jó lenne látni az iWiW saját számait is, de nekem ebből mintha úgy tűnne, hogy nem sült el túl jól az aktivitás növelését is célzó redizájn. A Facebook tündöklésével egyébként az iWiW mellett az arányokat tekintve a Twitter is gyengül, vagy legalábbis nem képes kitörni a kb. 20 ezer aktív felhasználós helyzetéből.
Nem sokkal másabb a helyzet akkor sem, ha a Google Trends adatait nézzük. A tavaly nyári grafikon még csak előrevetítette az előzést, ami azóta nemcsak megtörtént, de már rég meg is haladtuk. A vonalak decemberi vége valószínűleg a nagy karácsonyi/újévi üzengetésnek köszönhető, januárra szerintem helyreáll a (t)rend.
A West-Balkánban történt szombat éjszakai tragédia kapcsán a közösségi média (értsd Twitter és Facebook) leszereplésének emlegetése a legújabb divat. A lavinát Hernádi Levente posztja indította el, és bár az írása utóéleteként kialakult hisztiről nem ő tehet, mindenféle rosszindulat nélkül idézem saját bejegyzésére értve az abban lévő egyik mondatot: “Végig kéne gondolni posztolás előtt, hogy egy twittnek, képnek, videónak következményei lehetnek”. Amivel egyébként nem feltétlen értek egyet.
Én úgy látom, hogy ha valaki egyáltalán leszerepelt – amiben nem vagyok biztos –, akkor a közösségi webes információkat esetenként minden kontroll nélkül felhasználó mainstream média volt az. Mármint az online, hiszen a printnek és a tévéknek még leszerepelni sem volt idejük, annyira későn tudtak ébredni – ami most tulajdonképpen jól is jött.
Úgy gondolom, hogy a szóban forgó értelemben a közösségi web “szabadon tévedhet”. Nem várható el a tartalomgenerálóvá váló felhasználóktól a “régi” médiában meglévő tudatos tartalomalkotás igénye. A RIP Justin Bieber ugyanúgy lehet twitteres trend, mint a RIP Michael Jackson. Ha az egyik jelenlévő késeléshez hasonlító balhét “érzékelt”, akkor ő azt írhatja le, ha a másik szerint nem volt késelés, akkor ő meg azt. Éppen ez lenne a lényeg, hogy mindenki azt és úgy posztolhatja (tovább), amit és ahogy gondol/érez/vél. Mindig, minden körülmények között megvan a lehetősége annak, hogy tényszerűen téved. Máskor meg felfed egy olyan információt, amiről a mainstream hallgat. A hátrány nem választható el az előnytől, ha az egyiket a levesbe kívánjuk, megy vele a másik is.
A kontroll szükségessége a mainstream médiánál jön be. Az újságírói vonal végén álló szerkesztő feladata, hogy az információkat ellenőrizze, ellenőriztesse és a lehetőségekhez képest a leghitelesebb képet mutassa meg arról, hogy mi történt. A szerkesztő/újságíró már munkaköri kötelessége miatt nem tévedhet akkorát és főleg nem szabadon. A tájékoztató műfajok területén dolgozó szerkesztőnek tulajdonképpen az a legfőbb feladata, hogy minél ritkábban tévedjen.
Ezzel együtt a mainstream médiában pontosan ugyanolyan könnyen terjed el téves információ, a különbség csak annyi, hogy ott – például a tévében – elég egy helyen bemondani, máris millióan hallják. Ha valaki esetleg bizonyítékot szeretne, az nyugodtan keressen rá arra, hogy helyreigazítás. És ez csak egy része az összes téves terjesztésnek. Tudjuk: múltak már ilyesmi mainstream tévterjesztéseken háborúk is, amelyek visszásságait egyébként sokszor éppen a közösségi média fedte fel. Máskor pedig fordítva történik.
A szűrés szerintem a teljes egészt nézve leghatékonyabban egyéni befogadói szinten valósítható meg, amelyhez többek közt (f)el kell ismerni a fenti összefüggéseket. Nagy szerepe lehetne mindebben a média tudatos használatát erősítő oktatásnak, de ez már nagyon messze vezet.
Múlt pénteken előadtam egyet a békési “Közösségi média – civil közösségek” című konferencián. A nap fókuszában az a kérdés állt: hogyan boldogulhat egy vidéki, helyi fókuszú civil egyesület a weben? A poszt lényegét bár elsősorban ezen szervezetek számára fogalmaztam meg, azt hiszem, hogy sok hazai szervezet kommunikációjában hasznos lehet belátni az alábbiakat.
A Twitter nemzetközileg egyértelműen siker, az idei év végére bizonyos becslések már 200 milliónyi regisztrált felhasználóra számítanak, amibe persze beletartoznak a spammerek és teljesen inaktív tagok is. Ezzel együtt remek kampányokat lehet rá építeni, működik mint SMO-eszköz.
Itthon már jóval mérsékeltebb a siker, sőt egyáltalán nem is beszélhetünk sikerről. A mostanra kb. 63 ezer regisztrált magyar közül a Yamm! adatai alapján mindössze 18 ezer felhasználó volt aktív – azaz ejtett meg legalább egy twittet – az elmúlt 2 hétben. Természetesen vannak olyanok is, akik csak olvasásra használják a Twittert, de ez a csoport elenyésző méretű lehet. Azt hiszem, hogy valódi felhasználóként még a legtágabb értelemben is azokra tekinthetünk, akik kéthetente azért twittereznek kicsit – legalábbis az elérés szempontjából biztosan. Az országon belüli területi eloszlási arányok jól láthatók a Yamm! térképén: a júzerek zöme budapesti, a település méretének csökkenésével radikálisan esik a Twitteren elérhető helyi felhasználók száma is.
A Twitter (is) “a kis számok törvénye” alapján működik
Magyarországon sok olyanra nem jó, amire az USA-ban egyébként működik
egy nagyvárosban sok olyanra nem jó, amire a teljes ország esetében egyébként működik
egy kisvárosban sok olyanra nem jó, amire egy nagyobb településen egyébként működik
Hogy ez miért fontos? Mert nagyon sokan vannak, néha szakemberek, sokszor pedig “szakemberek”, akik figyelmen kívül hagyják a léptékeket. Hasonló gyakorisággal történik csalódás is. A témába vágó rész az utolsó, legkisebb kör. Hiába mértek (nemzetközileg) 19 százalékos átkattintási arányt, hiába akad majd pár követő az ország másik végéből és hiába jó sok dologra a Twitter, annyira kevés – általában 10-25 – a potenciálisan elérhető helyi, releváns, aktív felhasználó – ez lenne a “kis számok törvénye” -, hogy a Twitter egy kis- vagy középváros átlagos civil szervezete számára inkább állehetőség, mintsem valódi, hatékony kommunikációs eszköz. Sem tömegek elérésére, sem forgalom terelésére, sem értelmezhető mennyiségű interakció teremtésére nem jó.
A konferencián én azt a tanácsot adtam, hogy ha az adott civil szervezet egyik tagja amúgy is aktív twitterező, akkor persze, legyen, működtessenek ők is egy szervezeti csatornát. Ha nem, akkor viszont ne kezdjenek bele, a sok esetben amúgy is szűkös időt és kevés energiát fordítsák inkább hasznosabb eszközökre, például a Facebookra.
Michael Jackson és/vagy Twitter és/vagy Apple rajongók figyelmébe. Az igazi móka 00:45-nél kezdődik. Zseniális! 🙂
You better type, you better do it real fast
Don’t go above the 140 letter max
Remember some devices do not support Flash
So tweet it, while you’re clearin your cache!
Én úgy látom, hogy ha valaki egyáltalán leszerepelt – amiben nem vagyok biztos –, akkor 
Múlt pénteken előadtam egyet a békési “Közösségi média – civil közösségek” című konferencián. A nap fókuszában az a kérdés állt: hogyan boldogulhat egy vidéki, helyi fókuszú civil egyesület a weben? A poszt lényegét bár elsősorban ezen szervezetek számára fogalmaztam meg, azt hiszem, hogy sok hazai szervezet kommunikációjában hasznos lehet belátni az alábbiakat.