A december 4-ei sajnálatos események óta, számításaim szerint 130 napon át volt itthon egy mobilszolgáltató, amely nem merte betenni a lábát a közösségi szájtokra. 130 nap alatt valószínűleg sokszor átgondolták, hogy ki mit tett rosszul. 130 nap után egy többi szolgáltatónak beszólós kampánnyal törték meg azt a csendet, amelyet Müller Tamás éppen egy hasonló twittjével idézett elő. Intézményesített formában teszik azt, ami miatt anno kirúgtak egy általuk is jónak tartott szakembert. Talán így szeretnék visszanyerni az odamondós, vagány szolgáltató képét.
“Ha húszas vagyok, az a baj, ha harmincas vagyok, az a baj, ha hetvenes vagyok… – az mér’ lennék?” – némi logikával már ebből is kikövetkeztethető, hogy a Vodafone áll Balázs és Jani kocsikázása mögött. Más úton, de ugyanerre a következtetésre jutott a Mobilaréna is. Maga a reklámozott szolgáltatás sokak szerint egy Djuice-ellenfél lehet, például valamiféle fiataloknak szóló all-inclusive tarifacsomag nem csak mobilos kedvezményekkel.
A reklámban vannak rejtett elemek is: a “húszas vagyok” résznél beásító, a Pannon Diójára hajazó kutya nyilvánvalóan a Pannon unalmasságára kíván célozni. A félig rózsaszín kormány és a hasonló színű kockadísz pedig valószínűleg a T-Mobile-ra utal. Amúgy érdekes ez a kampányfilm. Önmagában nagyon jónak tartom az alapkoncepciót: a szereplőket, a “rejtett” utalásokat, a zenét, stb. De…
Természetesen nem arra szeretnék kilyukadni, hogy a Vodafone-nak nem szabad majd a közösségi szájtok környékére mennie, de mindenképpen érdemes összevetni pár dolgot. A bocsfiuk.com-on a videón kívül csak megosztós (Facebook, iWiW és Twitter) gombokat találunk. Eközben a tavaly decemberi ominózus eset óta nem frissült a szolgáltató Twitter-csatornája. A Facebookon a magyar szolgáltatók közül már csak ők nincsenek jelen, miközben a többiek már egész komoly szinten aktívkodnak.
Igazi sajátos helyzet, amolyan hungarikum: van ma Magyarországon egy mobilszolgáltató, amely nem meri betenni a lábát a közösségi szájtokra. A félelem érthető, hiszen bármikor is indul újra a Twitter, bármikor is lövik fel magukat Facebookra, az első hetekben biztosan sokan be fognak szólni. Erre fel kell készülni, úgy lelkileg, ahogy kommunikációs szakmailag is. De hát most már ez kezd kínossá válni, volt rá fél évük. Illetve nem is annyi, mert a (fél)évforduló május 4-én lesz. Emlékeztetőül: a fiatalos bocsfiuk.com május 3-án indul. Remélem, ezzel együtt vége a hallgatásnak.
Azt már csak utóirat helyett jegyzem meg, hogy felettébb érdekes a pannonos beásítás, hiszen a decemberi twitteres belső Voda-botrány épp egy hasonló beszólás miatt robbant ki. Akkor még egy ilyen miatt kirúgtak valakit a cégtől. Ez lenne a revízió?
Sok poszt született a Vodafone twitteres ügyéről, de a lényeget egyikben sem láttam: az elkenésmentes konklúziót.
A szolgáltató Doranskyt kérte fel a helyzet elemzésére és tanácsadásra, ebből született egy “személyes” bejegyzés is. Erre reagált kritikusan Hírbehozó. Az egymással való szakmai szembenállásuk ellenére úgy látom, mindkettejük gondolatmenete ugyanott csúszik félre. Ebből következően csak az ügy egyik felével foglalkoznak.
Doransky az Audi-BMW viccelődős plakátháborúját hozza fel példának, Hírbehozó pedig egy Verizon vs. AT&T csipkelődést. A két ember két példája szerintük arra mutat bizonyítékot, hogy lám-lám, külföldön mennyire bevett dolog az ilyesmi viccelődés, és a Vodafone/Müller Tamás twitteres megjegyzése is csak ilyesmi volt. Szerintem nem. Az utóbbit egy alapvető dolog különbözteti meg a külföldi példáktól: teljesen más a kontextusa.
A “csörögjetek ránk ;)” egy olyan helyzetben született, amikor a T-Mobile éppen története legkínosabb, 700 millió forintos veszteséget hozó pillanatában próbált valahogy fennmaradni a víz felszínén. Ilyen helyzetben és helyzettel is lehet persze viccelődni, de ebből csak bunkó vicc születhet. Félreértés ne essék, én (is) szeretem a bunkó vicceket! Olyannyira, hogy két kedvenc viccem közül kettő bunkó. Viszont egyiket sem mesélném el egy cég képviseletében.
Az esetre reagálva a Vodafone eltávolította az elkövető Müller Tamást. Úgy gondolom, a szolgáltató ezzel a lépésével nem hibázott – a hibát ugyanis már sokkal korábban elkövették.
Jelen esetből az derül ki, hogy a Vodánál csupán azért használták eddig a Twittert, mert “ha a T-Mobile csinálja, akkor ez trendi, csináljuk mi is!” A twitteres beszólással kapcsolatos “belső vizsgálat” ugyanis két hibát állapított meg. Az egyik a már tárgyalt stílus. A másik viszont az, hogy Müller Tamás nem tehetett volna ilyen, “nyilatkozat-jellegű” megszólalást a cég nevében. Ezzel a szabállyal csupán az a gond, hogy gyakorlatilag kizárja a Twitter használatát.
Konklúzió
Az emberek egyik fele azért haragszik a Vodára, mert bunkón viselkedett, a másik pedig azért, mert kirúgta a jópofa beszólással előálló munkatársát. A jelenlegi helyzeten már sokat nem lehet javítani, viszont a későbbiekre nézve van egy-két fontos teendő.
A Vodafone következő twitteres munkatársának egész más jogokkal kell majd rendelkeznie. A cég legmagasabb szintű kommunikációs jogaival, (majdnem) ugyanolyanokkal, mint a kommunikációs igazgató.
Emellett még az kell, hogy a következő twitteres munkatárs ne csak a twitteres közösségben mozogjon otthonosan (ez szükséges, de nem elégséges), hanem az üzleti/társadalmi etikában is.
Otthon mindenki bazmegelhet, miniszterelnökként már kevésbé. Ugyanez érvényes a szemtelen viccek vészhelyzetbéli használatára is.
A Vodafone 10 éves születésnapjára készült reklámfilmjének egyik mondata már nem először üti meg a fülemet. “Emlékszel, mi volt 10 éve? Akkor mobilokkal rohangáltunk, mint egy féltégla.”
Nos, nem tudom, ki emlékszik még a Siemens C25-re, amely egyébként a magyar Vodafone-hoz hasonlóan szintén 10 éves. Én emlékszem, nekem ilyenem volt 10 éve. Ez volt az első mobilom. Féltégla egyáltalán nem volt, még ma is bőven megállná a helyét (117 x 47 x 27 mm vs. a jelenlegi Nokia 5800-ám 111 × 51.7 × 15.5 mm).
Monokróm LCD kijelzőjére egészen pontosan 3×12 karakternyi szöveg fért. Ami akkor még akkor nagy szó volt a mobilokban: a C25 működött 900 és 1800 MHz-en is (épp ezért a Vodafone is árusította, bár én westeles voltam). És ami már akkor is furcsa volt: nem volt benne óra “funkció”, legalábbis az időt nem mutatta.
A Voda reklámjával ellentétben számomra a percdíjat már akkor sem volt bonyolultabb kiszámolni, “mint eljutni az űrbe”, mondjuk ez az általam akkor használt Domino SMS csomagot 100 forint közeli percdíjait tekintve nem is volt baj. Sokszor jobb volt nem tudni, hogy éppen mennyit beszéltem le.
Azóta a Siemens mobilok sincsenek sehol és szerencsére a 100 forintos percdíj is távoli múlt.
És te? Te emlékszel, mi volt 10 éve? Milyen telefont használtál, milyen díjcsomaggal beszéltél és melyik friss telefonra mondtad, hogy “na, ez már tényleg mindent tud, ami nekem kellhet”?
Valószínűleg nem egy olyan ember él ma az országban, aki havi 3 (azaz H-Á-R-O-M) megabájtnyi mobilnetért 515 forintot fizet, 1.5 gigabájtért pedig 13 540-et. Ha pedig túlforgalmaz, akkor 7 forintot is elkérnek tőle – 10 kbyte-onként. A Pannon ugyanis volt olyan kedves, és nem váltotta a legutóbb 2 éve megköthető MobilAdat 3, 50, 250, 500 és 1500 csomagokat hasonló díjú új tarifákra. És igen, igen, a díjcsomagok neveiben lévő szám a bennük foglalt adatforgalmat jelöli, megabájtban.
Viccesnek hangzik, és egyúttal hihetetlennek. Ha viszont nem lenne egyetlen ember sem ezekben a régi pannonos netcsomagokban, akkor a júliusi ÁFA-változással megnövekedett díjaik sem lennének feltüntetve a szolgáltató oldalán.
Ehhez hasonló és persze jóval gyakrabban előforduló példákkal illusztrálva mutatom be a Techneten, hogy miért érdemes már a fél vagy egy évvel ezelőtt kötött mobilos internetcsomagokat is újakra cserélni.
A reklámban vannak rejtett elemek is: 
Sok poszt született 
A Vodafone 10 éves születésnapjára készült reklámfilmjének egyik mondata már nem először üti meg a fülemet. “Emlékszel, mi volt 10 éve? Akkor mobilokkal rohangáltunk, mint egy féltégla.”