Míg itthon biztonsági játékot játszanak a szolgáltatók – ennek miértjéről érdemes elolvasni a Mobilarena írását -, azaz inkább a telefont adják drágábban, de cserébe egy átlagos előfizetőtől nem várják drága tarifák bevállalását, addig az USA-ban (és még sok országban) máshogy működik a logika. A telefonokat agyonkedvezményezik (lásd pl. a T-Mobile USA árait), 20 ezer forintért már komolyabbakat is lehet venni, az átlagos tarifák viszont magasabbak. Cserébe viszont gyakran korlátlanok. Aztán mindenki annyit használ el, amennyit akar.
Az amerikai T marketinges vezetője szerint ez így nem a legjobb a szolgáltatóknak. Cole Brodman szerencsétlennek tartja, hogy az ügyfelek így nem érzik a telefonok értékét. A történet úgy kerek, ha tudjuk, hogy az USA-ban a T-Mobile csak a negyedik szolgáltató, így nyilván jobban szeretne kaszálni minél előbb, már a készülék megvételekor, hiszen 33 millió előfizető havidíjából jóval kevesebb pénz folyik be, mint a 100+ millió ügyfeles Verizonnál vagy AT&T-nél. Csakhogy Brodman szerint (is) az ember úgy működik, hogy inkább legyen a mobil ára alacsonyabb, a magasabb tarifát meg aztán ráér havonta fizetni. Ezért tolná az ottani versenyt inkább az itthon talán általánosabb “drágább készülék, alacsonyabb havidíj” irányba.
Nem vagyok szolgáltató, de én is szerencsésebbnek tartom a drágább mobil, cserébe minél alacsonyabb havidíj kombót. Egyrészt az összes befizetett forint, mondjuk 2 éves távlatban, általában kevesebbre jön ki. Másrészt szeretek inkább azért fizetni, amit valóban veszek: a telefonért a telefon árát, a szolgáltatásért pedig a szolgáltatás díját.
Minden a Nokia 7110-zel kezdődött. Ez volt az első wapos mobil. Az interneteléréssel rendelkező telefonok kezdeti időszakában alig-alig netezett még valaki. Mind az ilyen készülék, mind a szolgáltatás elég drága volt ahhoz, hogy csak a felsőbb rétegek kiváltsága legyen – azon belül is azoké, akik egyáltalán érdeklődtek a kicsi képernyőkön történő böngészés iránt.
Ahogy fejlődtek a készülékek, nőtt a mobilon netezők tábora, a mobilcégeknek gazdaságosabbá vált olcsóbban adni a szolgáltatást. Ezzel együtt persze erős kampányba is kezdtek az egyre okosabb telefonok, általuk pedig a mobilnet népszerűsítésére. Intézd a mobilon napi hírfogyasztásod zömét, emailezz, facebookozz, mobilnetezz!
A történet onnan válik abszurddá és nevetségessé, hogy most ugyanezek a mobilszolgáltatók a nagy webes szolgáltatások üzemeltetőivel (Google, Facebook, stb.) fizettetnének millió dolláros összegeket. A nevetséges ebben éppen az, hogy pontosan azon problémáznak, amit ők maguk szerettek volna elérni minden létező eszközzel, azaz hogy mobilon olvassunk híreket, emailezzünk, facebookozzunk, netezzünk. A spanyol Telefonica vezérigazgatója, Cesar Alierta egészen odáig ment, hogy “tragédiának” és “tarthatatlannak” nevezte a helyzetet. A hírek szerint a France Telecom, a Telecom Italia, a Vodafone, és valószínűleg több, egyelőre kiváró mobilcég is hasonlóan gondolkodik. Tetszettek volna inkább káposztát termeszteni.
Az, hogy a szolgáltatók szerint még az Apple-nek is fizetnie kellene, előrevetíti, mi is fog történni, ha megkapják a kisujjat: az egész kar kell majd nekik. Elvégre ha az Apple túl sokat ad el egy túl jó mobilból – amivel túl sokat használjuk a netet – akkor következik majd a Samsung, a HTC, a Motorola, a Nokia, az LG, a Sony Ericsson, szóval szép sorban mindenki, aki okostelefonokat dob a piacra. Mellesleg nem ártana a beszállítók körmére is ránézni, de én a mobiltokosokat sem hagynám ki, elvégre nagy szerepük van abban, hogy mindenhová hordjuk a telefonunkat, mindenhol netezünk és növeljük saját mobilszámlánkat. Mi is jó nagy tahók vagyunk, mondhatom.
A T-Mobile és a Telenor világában egyre kevesebbszer gondolunk arra az időszakra, amikor a két legnagyobb magyar mobilszolgáltató egyikének sem ez volt a neve. A legnagyobb például 2002-2003 környékén még javában a Lighthouse Family High-jával hódított. Westel – a Kapcsolat.
A Telenor nemhogy Pannon, hanem még Pannon GSM néven tette le az asztalra a magyar mobilszolgáltatók reklámjai közül az egyik legemlékezetesebbet. Eső, csók és persze: Pannon GSM – Az élvonal.
Idővel berobbant az új szolgáltató is, melynek megjelenését hatalmas bevezetőkampány kísérte. Emlékszem, a nyitóestén minden valamirevaló magyar csatorna főműsoridejének minden egyes reklámblokkjában leadták ezt a szpotot, melynek hangulata, zenéje telitalálat, még mindig belebizsergek, amikor megnézem. A reklám végén pedig a kedves női “Te hangod” után elemi erővel becsapódva halljuk a piacon feltűnő új nevet: Vodafone.
“Ha húszas vagyok, az a baj, ha harmincas vagyok, az a baj, ha hetvenes vagyok… – az mér’ lennék?” – némi logikával már ebből is kikövetkeztethető, hogy a Vodafone áll Balázs és Jani kocsikázása mögött. Más úton, de ugyanerre a következtetésre jutott a Mobilaréna is. Maga a reklámozott szolgáltatás sokak szerint egy Djuice-ellenfél lehet, például valamiféle fiataloknak szóló all-inclusive tarifacsomag nem csak mobilos kedvezményekkel.
A reklámban vannak rejtett elemek is: a “húszas vagyok” résznél beásító, a Pannon Diójára hajazó kutya nyilvánvalóan a Pannon unalmasságára kíván célozni. A félig rózsaszín kormány és a hasonló színű kockadísz pedig valószínűleg a T-Mobile-ra utal. Amúgy érdekes ez a kampányfilm. Önmagában nagyon jónak tartom az alapkoncepciót: a szereplőket, a “rejtett” utalásokat, a zenét, stb. De…
Természetesen nem arra szeretnék kilyukadni, hogy a Vodafone-nak nem szabad majd a közösségi szájtok környékére mennie, de mindenképpen érdemes összevetni pár dolgot. A bocsfiuk.com-on a videón kívül csak megosztós (Facebook, iWiW és Twitter) gombokat találunk. Eközben a tavaly decemberi ominózus eset óta nem frissült a szolgáltató Twitter-csatornája. A Facebookon a magyar szolgáltatók közül már csak ők nincsenek jelen, miközben a többiek már egész komoly szinten aktívkodnak.
Igazi sajátos helyzet, amolyan hungarikum: van ma Magyarországon egy mobilszolgáltató, amely nem meri betenni a lábát a közösségi szájtokra. A félelem érthető, hiszen bármikor is indul újra a Twitter, bármikor is lövik fel magukat Facebookra, az első hetekben biztosan sokan be fognak szólni. Erre fel kell készülni, úgy lelkileg, ahogy kommunikációs szakmailag is. De hát most már ez kezd kínossá válni, volt rá fél évük. Illetve nem is annyi, mert a (fél)évforduló május 4-én lesz. Emlékeztetőül: a fiatalos bocsfiuk.com május 3-án indul. Remélem, ezzel együtt vége a hallgatásnak.
Azt már csak utóirat helyett jegyzem meg, hogy felettébb érdekes a pannonos beásítás, hiszen a decemberi twitteres belső Voda-botrány épp egy hasonló beszólás miatt robbant ki. Akkor még egy ilyen miatt kirúgtak valakit a cégtől. Ez lenne a revízió?
Az első jelekből úgy tűnik, a Magyar Posta mint negyedik mobilszolgáltató brandje, a Postafon nem csak a mobilpiacot nem fogja megbolygatni, de talán saját céljaival sincs igazán tisztában. A szlogenjük (“Új szín a mobilpiacon”) csak annyiban igaz, hogy zöld eddig még tényleg nem volt.
A tarifa valóban “egyszerű és kiszámítható”, csak éppen baromi drága. Egy SMS és egy percnyi hívás is 35 forint, a számlázás pedig nem másodperc, hanem percalapú. Eszközök terén egyetlen, praktikusnak, elegánsnak és ragyogónak hazudott marketingelt, igazából teljesen alap Samsung készülékkel álltak eddig elő. Mondjuk a nyugdíjas célcsoportnak lehet, hogy ez is megteszi.
Ugye érezzük? Magyarország nem az az ország, ahol az SMS-t reklámozva magyarázni kéne...
Én nagyon nem erre számítottam. Egészen ma délelőttig úgy gondoltam, hogy bár postafonos tuti nem leszek, arra mindenképpen jó lehet az új szolgáltató, hogy kicsit lenyomja még karácsony előtt az árakat. Szerintem a Pannonnál és a T-Mobile-nál egy legyintéssel kezdték ma az ebédet, de talán még a Postafon által használt hálózatot működtető Vodafone-nál is.
Nem tudom, ők maguk miben bíznak. Talán abban, hogy a 10 perces sorban állást követő levélfeladás, gázszámla-befizetés, sorsjegy-vásárlás és Posta Számla-nyitás után majd még egy mobilelőfizetést is vesz a nép – ha már úgyis ott van. Hja, hogy a levél meg még azóta sem jött meg? Kit érdekel, ha jól fogy a Black Jack.
Minden a Nokia 7110-zel kezdődött. Ez volt az első wapos mobil. Az interneteléréssel rendelkező telefonok kezdeti időszakában alig-alig netezett még valaki. Mind az ilyen készülék, mind a szolgáltatás elég drága volt ahhoz, hogy csak a felsőbb rétegek kiváltsága legyen – azon belül is azoké, akik egyáltalán érdeklődtek a kicsi képernyőkön történő böngészés iránt.
A reklámban vannak rejtett elemek is: 